27.rész

Johnny idegesen érkezett meg, amit tovább fokozott az, hogy Robbyval ketten próbáltuk nyugtatni. Fél óra elteltével sikerült leültetnem, és részben lecsillapítanom. A beszélgetés már javában folyt, amikor megcsörrent a mobilom. Daniel volt az. Pontosan tudtam, látni sem akar, tehát ha hív annak valami komoly oka van.

Fogadtam a hívást.

- Szia. Mondjad.

- Angiel?

- Engem hívtál nem?

- Azt hittem fel sem fogod venni.

- Ha keresel, akkor csak valami fontos lehet.

- Nem tudod hol van Robby.

- Itt van Johnnynál miért?

- Mióta van ott?

- Mit tudom én, régen, minek? – nagyot sóhajtott – Daniel! – emeltem meg a hangom, mire két szempár fordult felém az asztaltól.

- Johnny is ott van?

- Most ért haza. Ha nem mondod el miről van szó, leteszem.

- Néhány Cobra kai-os szétvert egy üzletet.

- Kreese.

- Igen szerintem is.

- Nocsak!

- Sam mondta, hogy Miguel ma a hegyekben lesz a csapattal és Johnnyval.

- Igen. Ezért hívtál?

- A rendőrség szerint Johnny és kölykök a felelősek.

- Remek. – fogtam meg az orrnyergem – Nincs kamera felvétel.

- Nincs.

- Szuper. Akarsz beszélni Johnnyval?

- Igen.

- Itt van Robby, és nincs jó kedve, úgyhogy fogd vissza magad! – és lefogtam a mikrofont – Kreese és a csapata szétvert egy boltot, rátok akarják kenni. Daniel az. Ne ordíts vele, ha lehet. – és átadtam a telefont.

- LaRusso.- majd hosszú csend – Nem, végig kint voltunk nem hiányzott senki. Nem én... Nem! Ha azt...! Értem... Igen, értem. Remek! –bokszolt az asztalba – Jó és mégis mit....Igen, igen ez jó ötlet. Igen. Nem. Robby itt volt. Nem tudom, lehet. – nagyot sóhajtott – Jó. Jó összeszedem a srácokat és odamegyünk. Szevasz. – és letette.

- Daniel elrendezi a zsarukkal?

- Igen, de a srácokkal át kell mennünk hozzá.

- Nem várhat fél órát? – pillantottam a fiúra.

- Várhat.

- Menjünk. –állt fel Robby – Utána megbeszéljük apu.

- Mindenképpen! – nézett rá határozottan – Te is gyere.

- Én vagyok az alibi? – viccelődtem.

- Az övé igen. Szólok Miguelnek is. –és előrement.

- Sajnálom.

- Most fontosabb hogy ne vegye elő őket a yard. És végül is sikerült beszélni.

- Örülök. – azzal a kijárat felé tereltem.

Egy óra múlva Johnny felkanyarodott a LaRusso felhajtóra, ahol már pár diákja várta. Miguel tényleg riadót fújt, ahogy mondta.

Daniel és Johnny kényszeredetten fogtak kezet az ajtóban, Amanda pedig igyekezett mindenkit leültetni az asztal köré. Én a konyhapultnak támaszkodtam, Johnny pedig mellém állt. Kérdőn pillantottam rá, mire megrázta a fejét, én meg megvontam a vállam.

A nagybátyám nagy levegőt vett, amikor kopogtak. Tory futott be, nyakig maszatosan, horzsolásokkal tele. Robby és Miguel azonnal odaugrott, mire Sam azonnal felállt az asztaltól. Daniel pedig a srácok közé állt. Johnny előre lépett, mire szorosan megfogtam karját.

- Ezt most hagyd. A két csaj ügye, nem a mienk. Daniel jó villámhárító. Hidd el. Hagyd rá. – súgtam oda.

- De.

- Ez a cirkusz a Sam, Tory, Migue, Robby szerelmi négyszög. Nem a mi ügyünk. Ha végre kiordítják magukat csönd lesz. – húztam vissza a pulthoz, abban a pillanatban el is kezdődött a hurrikán.

- Minek jöttél ide?! – támadt Sam, Torynak.

- Nem hozzád jöttem ribanc!

- Tory! – ragadta meg Robby a lány vállát, mire az lerázta magáról a kezét.

- Sam. Hagyjad. – próbálkozott Miguel is.

- Vigyázz csak a királylányra!

- Tory kérlek. – próbálkozott Robby.

- Azt hiszed neked mindent lehet picsa? – kontrázott tovább Tory.

- Fogd be!

- Te fogd be! – Migue lefogta Sam-et.

- Vigyázz királylány letörik a körmöd!

- Nem vagyok királylány!

- Az vagy! Ribanc!

- Vigyázz ribanc! – lendült előre Tory, de Robby megállította.

Johnny karját erővel szorítottam.

- Hagyjad. Nem lesz vége, amíg nem rendezik ezt le. – néztem Johnny szemébe.

- Megint egymásnak fognak esni.

- Hát tegyék. Ha eldurvul, leállítjuk őket. De különben megint az lesz, mint veled és Daniellel. – Johnny összefonta a karját maga előtt.

- Nem hiszem, hogy jól tesszük.

- Ki tudja. – fújtam ki a levegőt, közben a négy fiatal már egymást taszigált, Daniel közreműködése pedig kudarc volt.

- Átverted Miguelt!

- Ő engem szeret téged, te csak egy pótlék vagy!

- Csak el ne sírd magad királylány! – hadonászott Tory.

- Fogd be! – kiabálta Sam miközben Migue távolabb cibálta.

- Fogd be ribanc! Nem hagyom, hogy játssz velem, és vele! – kontrázott tovább Tory.

Újra kopogtattak az ajtón, amit eddig a döbbenten álló Amanda nyitott ki.

A rendőrség pont jókor érkezett. Az ötvenes nyomozó és a fiatal járőr jelenlétével a srácokat lehiggadtak. A két férfi fantomrajzokkal érkezett, és így gyorsan kiderült tényleg nem Johnny és a tanítványai verték szét az italüzletet.

Egész végig a pultnál szobroztam kezemben egy pohár narancslével, és sem a vita, sem a kérdez-felelek nem tudott lekötni. Végül még a rendőrök távozása előtt kimentem a medencéhez, és leültem az egyik napágyra.

Egy kezet éreztem a vállamon.

- Elmentek?

- El. De a héten még mindenkinek be kell mennie az örsre aláírni a vallomásokat, és a szülőknek is át kell nézniük a papírokat. – ült mellém Johnny.

- Boldogok lesznek.

- Ne is mond. – sóhajtott fel.

- A cica harc?

- Daniel és Amanda próbálják kordában tartani.

- Hogyhogy nem vagy ott?

- Igazad volt, a két lánynak kell lerendeznie. Robby és Migue is tud vigyázni magára. Legalábbis azt hiszem. És meg is untam a balhét. – erre felnevettem.

- Nem élvezed, hogy két csaj ugyanazért a pasiért harcol?

- Nem én vagyok a vita tárgya. – közölte vigyorogva, mire odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Bírnád mi?

- Ki nem, ha két csaj harcol érte.

- Ősmacsó vagy. Tudod... - de nem tudtam befejezni, mert megcsókolt, percekkel később mosolyogva pillantottam rá - Lépjünk le.

- Remek ötlet. – állt fel, és magával húzott.

Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és a két egymás tépő lány gurult ki rajta, nyomukban Migue, Robby, Daniel és Amanda kvartettel.

- Ne már. – morogtam.

- Pedig azt hittem megússzuk.

- Nincs olyan mázlink. Intézed?

- Hölgyeké az elsőbbség. – kacsintott rám.

- Sunyi.– böktem rá, mire Johnny mindkét kezét felemelve vigyorgott. Tudtam, hogy stírölni akarja ahogy a két csitrit lerendezem.

Sam és Tory közbren nagy elánnal püfölték egymást, és bár Daniel meg a fiúk próbálták leállítani őket,de nem sikerült. Mindketten sikeresen kikeveredtek a szorító fogásokból, és ügyesen arrébb lökték a többieket az útból. Danielre aki a józanész hangja volt, egyáltalán nem hallgattak. Amanda hiába kiabált semmit sem ért el vele.

A lányok kígyót-békát veszekedtek egymásra, ahogy eddig is. Az egész kezdett a dög unalomból az idegesítő formációba átmenni. Megkerültem őket, a ház falához simultam, előre lendültem, felugrottam és trambulinnak használva az egyik napágy gumis részét a levegőbe kerültem majd egy kétlábas nyitott előrerúgással mindkettejük vállát eltaláltam. A nagy lendülettől és az egyensúlyvesztéstől beestek a medencébe, én pedig simán talajt fogtam.

Johnny vigyorogva pillantott rám, az arcára volt írva „Ez az én csajom!"

Daniel és Amanda döbbenten álltak, Robby vigyorgott, Migue pedig a lányokat nézte, ahogy próbálnak kievickélni a vízből.

- Ügyes. – sétált mellém Johnny, és átkarolt.

- Szerintem vége a műsornak.

- Lépjünk le. – súgta a fülembe.

- Nem kell kétszer mondanod. - pusziltam meg.

Hátat fordítottunk a csapatnak, de Johnny két lépés után lemaradt. Visszafordultam, de nem engem nézett, hanem előre meredt döbbenten.

A medence távolabbi végében egy magas jóvágású ötvenes férfi állt, fekete haja és szakálla kissé őszes volt, de remekül festett a sötétkék vasalt nadrágban, és a világoskék ingben a hozzáillő nyakkendőben. Azonnal a Grace klinika plasztikai orvosa, Mark Sloan ugrott be róla.

A mellette álló nő túl bár túl volt a negyvenen szinte sugárzott, szőke haj, kék szemek, sötétkék blúz és nadrág, fekete bársonycsizma, egyszerű ezüst fülbevaló. Johnny még mindig feléjük nézett meredten. Daniel a kölykökkel foglalkozott, de ahogy ő is észrevette a látogatókat lefagyott.

Nem kellett bemutatkoznia a párnak, én pontosan tudtam, hogy ebből a két férfiból csak egy nő válthat ki ilyen reakciót. Az előttem álló nő egyértelműen dr. Ali Mills Schwarber volt, a férjével Gregoryval.