25.rész

Batman: Begins Molossus

Amikor a külsőkapuhoz értem, és Daniel meglátta Johnny kocsiját, az agyában lekapcsolták a világítást, ebben biztos voltam.

A vállamon lévő táska pántját, és azzal együtt a karom is megragadta.

- Engedj el Daniel.

- Nem mehetsz el! Vagy...

- Vagy mi lesz? Kitagadsz? Azt hiszed, ez megrémít?

- Nem mehetsz el azzal az emberrel! – rántott magához.

Johnny eddig az autóban ült, de most kiszállt és a nyitott kapun átsétált Daniel felé.

- Engedd el LaRusso! – a hangsúly és a stílus nem tűrt ellentmondást.

- Miért mi lesz ha nem? Nekem támadsz a saját otthonomban? – a nagybátyám egy agresszív idegbeteg neorotikus ként viselkedett. Nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan, vagy akaratlanul provokálja Johnny-t, akit meg szintén nem kellett félteni ha kakaskodásról van szó. A fejemmel intettem felé, hogy fékezze magát.

- Hagyd békén Johnnyt! – ütöttem erővel a karjára,így elengedett, a táskám meg a földre esett.

Johnny érte nyúlt, ahogy Daniel is, a következő pillanatban pedig mindketten a táska egyik-egyik fülét fogták annak ellentétes végéről, harci állásba fordulva.

Johnny vállára tettem a kezem és félig elé léptem.

- Johnny...- rám sandított – Kérlek. – hosszú pillanatig farkasszemet néztünk, a másik kezem pedig a táskát tartó karjára csúszott – Kérlek. – dühösen fújtatva elengedte a táskát, de végig engem nézett, én pedig rámosolyogtam.

- Te vagy a legjobb. – tátogtam neki némán, Danielnek háttal, erre az arcán egy csibészes mosoly villant fel, a derekamat átkarolva a kapu felé terelt a szabad kezével meg a bőrönd húzóját ragadta meg.

Őrülten büszke voltam, amiért hagyta a nagybátyámat, és a bunyót is. Tudtam milyen lobbanékony fickó, elég egy szikra és kitör, de pont ez a dinamizmus és féktelenség vonzott benne annyira. Somolyogva karoltam át a derekát, pár lépés után azonban Johnny nagy lendülettel zuhant előre kiáltva, az utolsó utáni pillanatban kaptam el a pólóját és rántottam vissza, de így a térdre esett. A bal karját a veséjére szorítva eltorzult arccal nyögött.

Daniel állt mögöttünk küzdő pozícióban.

- Ha azt hiszed hagyom, hogy kisétálj vele tévedsz! – közölte dühtől ingerült arccal.

Johnny kicsit lassan tápászkodott fel, és én elé álltam.

- Őt akarod??!! Akkor előbb velem kell megverekedned! Nem fogom hagyni, hogy belerángasd Johnnyt ebbe a bunyóba!

- Áll félre!

- Nem!

- Állj félre. –tette hátulról vállamra a kezét Johnny.

- Te vagy az ürügy! De ez most az én meccsem Daniellel, és ha csak így mehetek el innen, nem fogok meghátrálni! Azért még maradt annyi abból a lányból, akit Kresse nevelt, hogy harc nélkül ne adjam fel! – és már előre is lendültem egy ütéssel, amit Daniel könnyedén hárított.

- Ha azt hiszed, verekedni fogok veled, akkor...

- Fogsz! – sziszegtem, és újra előre lendültem egy ütéssel, amit ismét hárított.

- Azt hiszed, a Cobra kai technikád kifog rajtam, akkor tévedsz! – és a következő pillanatban egy általa tanult rúgással a földre küldtem.

- Nem mondtam, hogy egy féle stílusban fogok verekedni. – majd intettem az ujjaimmal, hogy álljon fel – Ha itt akarsz tartani, akkor fel kell venned a kesztyűt.

Meglepetten állt fel, és védekező állást vett fel.

- Pont olyan agresszív vagy, mint Johnny!

- Éppen most bizonyította, hogy nem az. De tudod mit? Tőled ez dicséret!

Támadtam, egy rúgással amit hárított, és egy hasütéssel próbálkozott, de kivédtem, ahogy a jobbkarra mért ütését, és a bal lábra szánt rúgását is, hátraugrottam, hogy legyen terem újra lendületet venni.

Utánam jött, és újra lábra, majd vállra akart ütni, kivédtem, újra hátra ugrottam majd azonnal fordulatból egy rúgássorral támadtam vissza, mindet hárította. Nem rúgással fojtattam, ahogyan várta, hanem egy rúgás ütés kombinációval. A rúgást hárította az ütés mellkason találta, párat hátra kellett lépnie. Egy pillanatra megállt, közben újra előre lendültem és rúgtam, ellépett, de a hátát még eltaláltam a jobb veséjénél, megrogyott, aztán fordulatból a föltől nem túl magasan félkörben rúgtam, kisöpörtem alóla a bokáját, és elterült.

- Ezt a vitát most zártuk le. – azzal otthagytam.

Sem az ütés sem a rúgás nem volt komoly, nem akartam, sérülést okozni, csak pár kék-zöld foltot. Végig stratégiai pontokat céloztam, persze ő nem ezt hitte.

- Menjünk. – ragadtam meg Johnny kezét, aki döbbenten nézett rám, majd lendületből felkaptam a sporttáskát.

Három perc sem telt el, és már az utca végén kanyarodtunk ki.

- Semmi dicséret, amiért kisöpörtem a lábát? – kérdeztem nevetve, miközben a rádiót babráltam.

- Azt vársz? – sandított rám mérgesen.

- Vicceltem. Nincs humorérzéked?

- Azt hiszed ez vicces?

- Igen azt. Mit vársz, mit csináljak? – tártam szét a kezeim – Sírjak? Mit kellett volna tennem? Hagyni, hogy összeverekedjetek? Még nincsenek jól a bordáid, és nem sokára itt az országos verseny! Edzened kell a srácokat. Kreese csak az alkalomra vár, mert nagyot akar ütni mindkét dojo-n. Nem fogok sérülteket hagyni magam után,és így megkönnyíteni a dolgát. Daniel majd magához tér, ha elszállt a lila gőz a fejéből. Egyébként meg szép mozdulat volt. – vigyorogtam rá.

De megint csak szúrós pillantás lett a válasz.

- Haragszol?

- Azt hittem bántani akarod.

- Sosem bántanám komolyan, ahogyan senkit sem. Jó talán Kreese kivétel, ő olyan nekem, mint a vörös posztó.

- Tapasztaltam.

- Az öcsém halála óta nem tudom visszaszerezni a kontrollt, ha róla van szó. – bámultam ki a nyitott ablakon - Talán könnyebb lenne, ha anyukám még élne, és itt lenne. De ő is miatta halt meg. Nem tudom valaha ki tudom e kapcsolni az érzéseimet, ha Kreeseről van szó. – pillantottam Johnnyra.

- Megértem.

- De?

- Nincs de.

- Nincs?

- Nincs. Nem érdekel, ha fogatlanra vered, mert megérdemli, de...

- Na itt a de! – nevettem fel.

- Ne hagyhatod a dühöt, és bosszúvágyat odáig fajulni, hogy megölöd. – nézett a szemembe.

- Sosem ölném meg, csak szét akarom verni. –erre nagyot sóhajtott – Nem vagyok könnyű eset, tudom. Kaptál a nyakadba, még egy dühös és frusztrált gyereket, akivel vesződhetsz.

- Így látod magad? – húzódott le.

- Dühös vagyok, frusztrált, kétségbeesett, fájdalommal teli, és sérült. Úgy érzem magam, mintha az életemet és a lelkemet letarolta, porrá égette volna egy bomba, ami után nem maradt semmi, csak üresség. – néztem a szemébe – Te vagy az egyetlen, aki mellett nem ezt érzem, ha velem vagy nincs üresség. Vannak érzéseim, egyensúlyban vagyok. Nem ezt akartad tőlem hallani,és nagyon bánt, amiért nem tudom...

- Semmi baj. –rázta meg a fejét – Semmi baj, oké?

- De ez bánt téged!

- Egy kicsit, de megértelek, emlékszem LaRusso miket mesélt. Időre van szükséged, hogy összeszedd magad. Tudok várni. Azt szeretném, ha csak akkor mondanád ki, ha nem érzed kényszernek, amikor már készen állsz rá. Tudom, hogy fontos vagyok neked, és ez elég. Rendben? – simogatta meg az arcom.

- Fantasztikus vagy. – mosolyogtam.

- Ahha. – sóhajtott - Na menjünk. – adta rá a gyújtást.

- Ugye tudod, hogy addig fogom ismételgetni amíg végül el nem hiszed?

- Ahha. – morogta, én pedig somolyogva kezdtem el a rádiót piszkálni egy tűrhető szám után. Végül az egyik kedvencemet sikerült elcsípni, kicsit felhangosítottam, mondtam a szöveget és enyhén doboltam a kocsiajtón.

- Ez mi? –kérdezte kissé megrökönyödve.

- Imagine Dragonstól a Natural, Imádon.

- Te ilyen szart hallgatsz?

- Szerinted minden szar ami nem a '70-es vagy '80-as évek zenéje?! – pillantottam rá mérgesen.

- Nem feltétlenül, de ez szar.

- Akkor dugd be a füled. – fordultam az ablak felé újra, közben Queen Who want's to live forever következett.

- Ne merd eltekerni.

- A Queen-t is szereted?

- Képzeld, meg Bon Jovit, Bryan Adams, Sting-et, sőt Ricky Martin-t is. Ilyen szentségtörő vagyok!

- Csak kérdeztem! – erre felé fordultam, egy „na persze" tekintettel –Csak kérdeztem! –emelte fel egy pillanatra a kezét megadóan.

Néztem ahogy a lámpafénnyel megvilágított városban elhaladunk zárt üzletek, kószáló emberek, sötét fák, álló autók mellett. Újabb szám következett Lady Gaga Shallow. Némán mondtam a szavakat, a második versszak végére a zene hangosabb lett, Johnny feltekerte.

- Ez egy jó szám...

- Utálom a filmet.

- Filmet?

- Csillag születik zenéje. A csaj tehetséges senki, a fickó aki sztár kiszúrja, összejönnek, a csaj híres lesz, de fickó nem tud leállni a piával, drogokkal. A díjátadón lejáratja a nőt, mert csont részegen megy el, és amikor végül kijön az elvonóról felköti magát, a csaj meg ott marad egyedül.

- Tehát nem happy end.

- Ha már szar a saját életed, legalább a filmekben legyen boldog vég.

- Nem vagy egyedül.

- Uhum.

- Nem vagy egyedül. – fogta meg a kezem, rápillantottam, és bólogattam – Kérsz kávét?Ránk férne nem? – bökött az úton előttünk álló kis büfére.

- Csirkét.

- Mit?

- Vegyünk csirkét és krumplit, és közben otthon nézzünk filmet. – somolyogtam rá a tarkóm a fejtámlának vetve.

- Ezt akarod megnézni? – bökött a rádióra.

- Háááát...

- Hajnal háromkor?

- Ahha. – vágtam bűnbánó arcot.

- Kislány... - sóhajtott fejrázva, majd sávot váltott, és bekanyarodott az egyik gyorsétterem autós kiszolgáló egységéhez.