22.rész

Az őrsön sikerült mindent elintézni pár óra alatt, nem tudom hány alkalommal beszéltük át a vallomásom, de a végén, már zúgott a fejem. Aláírtam több példányban is. Johnny végül elengedték, az épület előtt vártam meg egy zászlótartó állványnak dőlve.

- Szia. – köszöntem rá amikor már csak pár lépésre volt tőlem, de rám sem pillantva elsétált mellettem. Mi a fene?

– Johnny. – futottam utána, és fogtam meg a karját, de kirántotta a kezemből – Johnny, nézz rám. – álltam elé, de balra fordította a fejét – Johnny... Kérlek. – végül megkerült és parkoló felé sétált.

Az egyik helyen ott állt az autója, mellette Miguellel, gondolom felhívta a srácot, aki érte jött.

Tisztes távolból követtem őket, majd lepakoltam a ház előtt, és fél óra elteltével bemerészkedtem az udvarra egészen a lakásig.

Többször kopogtam, végül kinyílt az ajtó, rám akarta csapni, de betettem a lábam a küszöbre.

- Szeretnék beszélni veled.

- Menj el.

- Johnny.

- Mit akarsz még tőlem? – emelte meg a hangját, a tekintete fáradt volt és dühös.

- Muszáj megbeszélnünk ezt az egészet.

- Muszáj? Itt semmit sem muszáj! –lépett vissza a lakásba ingerülten, így utána tudtam menni.

- Johnny kérlek.

- Hagyj békén!

- Johnny...

- Nem akarlak látni, nem akarok beszélni veled, mi nem világos?

- Tudom, hogy nagyon megbántottalak...

- Megbántottál? Megbántottál??? Tudod te mint mondtál nekem????

- Nem mondtam, csak sugalltam! – kiabáltam vissza.

- Igazán? Hát ez marha jó! – tárta szét a karjait.

- Johnny kérlek...

- Elhitetted velem, hogy bántottalak, és mély sebeket okoztam neked!!! Szerinted milyen érzés volt nekem, amikor a nő akit szeretek a szemembe mondja, nem szex volt köztünk hanem nemi erőszak??? Tudod te mit éreztem?? Tudod te mennyire gyűlöltem magamat akkor??? Amikor együtt voltunk, végig azt éreztem, hogy akarod! Másodszor is! Hallottam, hogy tiltakoztál, de a tested nem, hozzám bújtál! Nem mondtad határozottan hogy nem, nem ütöttél meg, nem rúgtál meg, nem löktél el erővel! Éreztem és hallottam, mennyire élvezed! Aztán azt mondod erőszak volt, mert te nem akartad! Én elhittem, mert láttam mennyire rosszul érzed magad, és mennyire bánt! Arra gondoltam kibaszottul félre értettelek, és azért hagytad magad, mert nem akartad, hogy fájjon amit veled teszek! Egy utolsó aljas szemétnek, hulladéknak éreztem magam, azok után pláne ahogy előtte bántam veled! Nem is gondolkoztam, amikor bementem a jardra!! Aztán közlöd velük, hogy csak megakartál bántani!! Te normális vagy?? – tajtékzott. Igaza volt, teljesen. Nem tudtam kiabálni, csak mélyen elszomorodtam.

- Amikor visszazavartál Danielhez, és ahogy beszéltél velem... –néztem a padlót - Én... Az borzalmasan fájt, utána gondolkozni sem tudtam, teljesen.... Úgy éreztem megöltél, vagy legalábbis egy részemet biztosan. – néztem fel rá – Menekülni akartam innen, mert féltem tőled. Féltem,mondasz még valamit, és akkor előtted zuhanok össze, képtelen leszek elmenni, így ki kell rángatnod a lakásból... Johnny én akkor ott túl akartam élni azt amit velem tettél... Ami megmaradt belőlem, azt porrá zúztad, és ez nem túlzás... Úgy éreztem meghalt a lelkem. De az tény, hogy semmi olyat nem tettél velem, ami erőszak lett volna. Inkább csak, nem tudom... Nyomultál... Akkor is tudtam és most is, ha határozott vagyok, azonnal leállsz... Nem tudom miért mentem bele másodszor is, talán mert valahol abban bíztam a szex elnyomja a lelki fájdalmam... Később pedig az egész olyan lett mint egy szürreális álom. Felébredek és a cuccaim kipakolva a lakásban?! – mutattam körbe – Nem értettek semmit, most nem. Szét voltam esve, dühös voltam rád. Magyarázat helyett pedig hozzám vágod, hogy bizonytani akartad igazán tudsz szeretni? Szeretni? Mikor azt a kicsit ami még én voltam egy bontókalapáccsal porrá zúztad?? Tudom, mekkora hülye picsaként viselkedtem, és szégyellem magam. Nem lett volna szabad a történtek ellenére sem ilyen módon neked támadnom... Nincs rá mentségem... Sajnálom, amiért ilyen mélyen megbántottalak.

Csodálkoztam, hogy engedte végigmondani a mondókámat, azt meg még inkább, amiért kommentárt sem fűzött hozzá. Némán nézett rám, és hallgatott.

- Ezt el akartam neked mondani, de jobb ha most már elmegyek. –mutogattam és az ajtó felé léptem.

- Miért én?

- Tessék? – kérdeztem zavartan.

- Miért én? – nézett rám komolyan.

- Nem értem.

- Miért én voltam az első akivel lefeküdtél? –kérdezte ingerülten.

- Megszerettelek, az első pillanattól fogva tudtam, benned megbízhatok. Érezem, te nem egy új trófeát láttál bennem, amit besorolhatsz a gyűjteményedben. Nem azt volt a célod velem, hogy elkapj egy fordulóra és kész. Igazán törődtél velem, és láttad mennyire segítségre szorulok, nem akartál kihasználni. Veled éreztem azt először hogy tartozom valakihez, és kicsit különlegesnek is. Nem egy lány voltam a tömegből akinek a nevére pár nap és emlékezni sem fognak. Én vagyok az a fajta, aki csak úgy beugrik valaki ágyába, azért mert a fickó helyes és szépeket mond. Ettől azt hiszem több eszem van. Legalábbis remélem. – nevettem fel – Miért érdekel?

- Nem értem, miért én.

- Nem ismered a korombeli srácokat. Az a céljuk az egyetem alatt, minél több szép lányt azt megdugjanak. Ezért bármit beígérnek, és bármit lehazudnak az égről. Gyakran kötnek fogadást arra kinek mikorra, és hogyan kell elkapni egy csajt. Hányinger. Persze az olyanoknak akik arra mennek, hogy villoghassanak, rövid ideig vagy ezzel vagy azzal a menő sráccal kavartak ez jó. De ha az érdekel, akadt e olyan aki engem érdekelt, igen. Egy tanársegéd, de ő észre sem vett, plusz felesége volt.

- Ezekhez a kölykökhöz képest, még is normálisnak tűnök.

- Normális vagy, miért ne lennél az? – de válaszul csak megrántotta a vállát, és a falon lévő képre bámult.

- Nem hiszem hogy az lennék, pláne a tegnap után.

- Johnny, miért nem mondod el, mitől kattantál be? Valami történt, tegnap is éreztem. Nem csak a csőtörésről van szó igaz?

- Azzal kezdődött. Reggel felhívtam Robbyt, és kiderült, hogy gáz van. Odamentem, és elzártam a vizet, kerestünk szerelőt és közben próbáltuk menteni amit lehet. Délután meg elvittem edzésre Robbyt, és LaRusso megint megtalált.

- De mivel az ég szerelmére?

- Ott folytatta ahol az autós vesztegetésnél abbahagyta. Nem akartam felvenni a kesztyűt, de mégis felhúzott. Azt mondta okos lány vagy, gyorsan rájössz, nincs bennünk közös, és azonnal lelépsz.

- Amikor meg hazaértél és megláttad nálam a táskát...

- Elborult az agyam...

- Johnny... - léptem oda hozzá, hogy megfogjam a karját, de elhúzta.

- Szeretlek kislány, de...

- Ne! Ne gyere azzal, hogy megpróbáltuk de nem megy, meg nagy a korkülönbség stb. Esküszöm ha ezt a dumát kezded el, én lerúglak! – erre felnevetett.

- Kis túlzással, az ötven kilóddal.

- Lerúglak. – bólogattam rá – Hawk-al is elboldogultam, veled is el tudok. – ő pedig tovább mosolygott – Ez nem vicces! – böktem meg duzzogva.

Kinyújtotta a kezét és megsimogatta az arcom.

- Egyébként azt akartam mondani, hogy szeretlek, de talán a jövőben fejlesztenünk kellene a kommunikációt. –hozzábújtam, és átölelt.

- Johnny... - motyogtam és magamba szívtam pólója kellemes illatát, ami mosószer és tusfürdő keverékét árasztotta.

- Tudom én, nem könnyű velem...

- Velem sem, kit érdekel. – szorítottam magamhoz.

- Akkor? – tolt el kicsit magától, én meg kérdőn néztem rá – Együtt vagyunk még? –nem válaszoltam, csak megragadtam a tarkóját, magamhoz húztam és megcsókoltam.

Szenvedélyes voltam,de ő óvatoskodó, úgy bánt velem mintha porcelán lennék.

Amikor elváltunk, megsimogattam az arcát.

- Szeretem amikor addig csókolsz amíg meg nem fulladok.

- Szóval nem volt jó? – cukkolt.

- Még nem döntöttem el...- mosolyogtam – De egy ismétlés, talán segíthet. - húztam magamhoz, megsimogatta az arcom és tekintete furcsa volt – Mi a baj?

- Szerelmes vagyok beléd. – mondta halál komolyan, és mielőtt bármit mondhattam volna szenvedélyesen megcsókolt.

A folyosó falának szorítva kezdett vetkőztetni, amikor valaki hangosan kopogtatott.

- Johnny... - nyögtem, és már a pólóját húztam le, ő meg a nadrágomat gombolta.

Újra kopogtak, hangosabban és sürgetőbben.

- Ne nyisd ki...

- Eszemben sincs! – csókolta a nyakam, a keze pedig a melltartómat kapcsolta, én meg farmerját cibáltam.

- Robby vagyok! Nyisd ki! – hallottuk meg Robby hangját.

- A fenébe! – csapott a falba mellettem.

- Menj! – néztem rá ingerülten.

- Én...

- Menj! Ő a fiad! Nyomás! – böktem meg.

- Oké! Oké! – Megyek! –kiabálta.

- Húzd fel a slicced! – azonnal összekapkodtam a ruháimat a földről – Johnny! Póló! – szóltam utána, felkapta a földről hogy menetközben vegye fel, én meg a hálóba iszkoltam a cuccaimmal a kezemben. Gyorsan zártam az ajtót, és felöltöztem.

Viszonylag konszolidáltan surrantam ki a nappaliba.

- Hahó. – mosolyogtam rájuk.

- Te itt vagy? – döbbent meg Robby.

- Ha zavarok visszamegyek a szobába. – mutattam a hátam mögé, és közben Johnnyra néztem.

- Hallotta, hogy bevittek. – nézett rám idegesen, én meg vágtam egy grimaszt. De kurva gyorsan járnak itt a hírek.

- Félreértés volt. Johnny semmit sem csinált. – nyugtattam a fiút.

- Ahha. – méricskélt tovább.

- Valami gond van? Segítség kell? – kérdezte Johnny láthatóan aggódva.

- Miért kéne hogy legyen?

- Akkor miért jöttél?

- Johnny! Miért ne jöhetne?! Örülj, hogy itt van! Az apja vagy, nem valami vendégmunkás! Néha olyan sötét tulok mód viselkedsz! – dörrentem rá – Főzök kávét! –és elfoglaltam a konyhát.

- Én nem...

- De az vagy! –osztottam tovább, majd a srácra néztem - Te meg ne állj ott! Ülj le, és mond el! – böktem a konyhaasztal és székek felé – Kávé vagy gyümölcslé?

- A kávé jó lesz.

- Remek. Üljetek már le, álltok ott, mint két faszent! Vettem gyombérek kekszet is, valaki kér? Mi van? – néztem rájuk mikor közösem engem bámultak .

- Semmi. – fordult el Johnny és a fiát terelve leültek.

- Angie jól mondja, örülök amiért itt vagy, komolyan. De eddig csak akkor jöttél, ha gond volt. Azért hittem most is van valami. Mesélj mi újság?

- Tory-ról van szó... - erre a névre Johnny ideges lett.

- Robby az a lány... - kezdett bele máris idegesen, és ingerült gesztikulálással, azonnal odaléptem és fejbe csaptam a konyha ronggyal.

- Mi a... - fordult meg.

- Segítségért jött, nem lebaszásért, és kioktatásért! Uralkodj már magadon! – és felemeltem a mutató ujjam.

- Te kés skizó vagy ugye tudod? – nézett rám Robby, mire elvigyorodtam.

- Csípem az apád, de néha nem erénye a kulturált viselkedés, és reagálás. Nem a hidegfejedről vagy híres szivi. – kacsintottam Johnnyra.

- Ez igaz.

- Tehát a lány. Mi van vele? –néztem rá.

- Nálam volt, de most Kreese-hez tartozik.

- A múltkor sok csaj volt vele, melyik volt az?

- Nem volt ott. – sóhajtott fel a fiú.

- Hogy hogy?

- Összeverekedett Sam-el. Csúnya bunyó volt, Tory-t megrúgta Sam, mire leesett a lépcsőn. Kórházba volt, ott találkoztunk, és beszélgettünk. Azt mondta megbánta, nagyon sajnálja. Őszintének tűnt...

- Persze! Életemben nem láttam még ilyen agresszív kiscsajt. – sóhajtott fel Johnny.

- És jól is harcol. – bólogatott Robby.

- Inkább agresszív, és erőszakos. –dünnyögte Johnny.

- Ennyire? –

- Uhum. – morogta, vágtam egy grimaszt, majd kávéscsészéket kezdtem előpakolni.

- És mi volt a legtöbb ellenfél, akivel bunyózott?

- Hogy érted? – értetlenkedett Robby.

- A létszám, akinek egyszerre nekiment?

- Két-három ember miért?

- Akkor Kreese még nem szemelte ki.

- Hogy érted? – fordult felém Johnny.

- Miért nálatok nem az volt a módszere, hogy aki a legjobbnak tart, azt állandóan csoportos bunyóra uszítja?

- Mi? – állt fel Robby.

- Ülj le. Egy darabig az atlantai dojojában edzettünk a többi diákjával. Először a bátyámat tanította, aztán mikor engem is elkezdett akkor folyamatosan több mint hat fős teamek ellen kellett küzdenem. Szabály nem volt. Egyszer véletlenül hallottam Silverrel beszélgetni. Én voltam az egyetlen lány a csapatban,engem is akartak indítani a helyi versenyen. De ha egy nő megakarja nyerni a bajnokságot, sokkal többet kell bírnia mint a fiúknak. Ez az alapelvük. Ha Tory-t a top-ba akarná juttatni, akkor már régen nem csak a technikáját fejlesztené.

- A bátyádat nem így tréningelte?

- Később igen, a bajnokság előtt. Először ezért is nem értettem, miért tudta megverni a másik csapat. Aztán megnéztük a felvételt,hátulról leütötték amikor kilépett az épületből, hogy a kocsijához menjen. Nem is volt magánál, úgy verték halálra.

- Akkor ezért boldogultál jól egy csapat ellen. – szögezte le Robby.

- Régen jobban ment, be vagyok rozsdásodva. Elég rendesen.

- De megütötted! – vágott közbe Johnny.

- És?

- Engem legutóbb felkent a falra.

- Jobban kéne edzened sensei. - vettem ki a gépből a kávéskancsót – Kreese technikája jó, de öreg. Hm? Te fiatalabb vagy és jobb a technikád. Sima ügy. – ültem melléjük – Szóval Tory mi? Megkeresett?

- Összefutottunk amikor a kórházban látogattam meg apámat, beszélgettünk.

- Jó fej, kedves csaj, kiakar szállni, Kreese egy barom, ő meglát rajta végre. – kavargattam a kávét.

- Honnan tudod? – hökkent meg.

- Vagy igazat mond, vagy így akarják elérni hogy a kiscsaj hülyére vegyen. – néztem a szemébe.

- Nem tenne olyat!

- Azért bunyózott Sam-el?

- Oké, nyertél. – ütött az asztalra.

- Hé! Én csak azt mondom vigyázz vele, és vigyázz magadra is ha vele vagy. Kresse agyafúrt, tudja ha veled bármi történne apád eszetlenül rohanna szétverni a fejét. Vagy ezzel akar összeugrasztani téged és Danielt, mert gondolom neki ezt nem mondtad.

- Hát nem... - húzta el a száját.

- Vigyázz azzal a lánnyal,– mutattam rá a kanállal – vagy össze akar ugrasztani mindenkivel, vagy elcsal hogy palacsintává verjenek.

- Ezt honnan veszed? – nézett rám Johnny.

- Én így csinálnám. A fiad helyes kölyök, és a Mijagi dojoban Sam mellett a másik legjobb, ha nem jobb. Ha a legjobb embert kiveszed a játékból, vagy kirúgatod, akkor?

- Akkor meggyengíti a Mijagi dojot, és már csak velem kell megküzdenie.

- Plusz téged még jobban összeugraszt Daniellel, mert gondolom Robby nem maradna dojo nélkül ha Dan lapátra tenné, nem? Biztos ajánlanál neki helyet magad mellett, amire a nagybátyám ugrana.

- Oszd meg és uralkodj.

- Oszd meg és uralkodj. –bólintottam, és fél szemmel Robbyra pillantottam.

- Szuper... - húzta a száját idegesen - Mi legyen?

- Először is, sose menj egyedül vele sehová, csak nyilvános helyre. Másodszor Danielt is avasd be, ha utólag derülne ki, hogy Kreese egyik legjobb emberével sumákolsz a háta mögött, hááát.... –vágtam egy grimaszt.

- Értem... Értem... - piszkálta az asztalt.

- El tudom hinni, hogy tényleg ki akar szállni, de a két szép szeme és kedves kis mosolya ne vegye el az eszed. Légy résen jó? Gondolj arra mit tett Sam-el.

- Vigyázz magadra kölyök. Angie jól látja, nem tudom, mit tennék vele, vagy Kressel ha bármi bajod esne miattuk.

- Kösz... - eresztett meg egy halvány mosolyt – Neked is. –pillantott rám.

- Nincs mit. Ettél már? Van marha pörkölt és köret.

- Jól hangzik, jöhet.

- Remek. –álltam fel – Melegítem és tálalok.