21.rész

Kinyitottam a szemem, és Johnny mellett feküdtem az ágyban a nagyhálóban. A sarokban álló lámpa kisebbik izzója fel volt kapcsolva, de a sarok felé fordítva, így a szobában félhomály volt.

Az ágynemű egy sötétkék krepp huzat díszelgett, nem az a világos ami délután. Rajtam nem volt ruha, de ő pólót és boxert viselt. Az ágytól nem messze egy széken pihentek a korábbi cuccaim összehajtva, a karfán pedig egy tiszta fürdőköpeny, amit előző este láttam a sporttáskában. Óvatosan felkeltem, az ágy mellett ott volt a papucsom, amit emlékszem elraktam. Felvettem a fürdőköpenyt, és kicsoszogtam a fürdőbe, az összes pipere holmim ki volt pakolva a kézmosó szélére, és a zuhanyfülkébe.

- Mi a fene? A hálóba visszatérve kinyitottam a szekrényajtót, a ruhám ott lógtak Johnny holmijai mellett. Úgy éreztem magam mintha tudathasadásom lenne.

Nem értettem semmit.

- Mi történik itt? – néztem körbe. Lehunytam a szemem. Fürödni akartam. Átmentem és letusoltam, mert több helyen is maszatos volt a bőröm. A hálóban kibányásztam egy bugyit és egy pólót a szekrényből, meg egy melegítő alsót.

Úgy éreztem szomjan halok, így konyhában a hűtőből kivettem a gyümölcslevet, és töltöttem egy pohárral, majd még eggyel.

Nem akartam a történeteken gondolkozni, mert úgy éreztem abba beleőrülnék. Bármit megadtam volna egy pohár alkoholért, vagy egy szál cigiért. Visszatettem a dobozt a hűtőbe, és körbenéztem, de végül bezártam az ajtót.

Zajt hallottam és felnéztem. Johnny állt a falnál. Ránéztem és kavarogtak az érzéseim, kétségbeesett, dühös, csalódott, és megbántott voltam. De nem tudtam és akartam az érzéseimen agyalni. Valamiért a lelkemben ülő fájdalom tompa volt, és nem olyan éles, mint délután. Johnny szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.

- Bizonyítani akartad, hogy még mindig kellesz nekem, a földbe akartál döngölni, ezért volt második menet? Igazolni akartad, akármi is mondok,te meg bármit teszel velem akkor is kívánlak, és akarlak? Mire ment ki ez Johnny? –kérdeztem ingerülten.

- Dühös voltam, amikor először lefeküdtem veled.

- És a második mire volt jó? Heccnek? – emeltem fel a hangom.

- Be akartam bizonytani hogy tudlak igazán szeretni.

- Azt hiszed ez erről szólt? Szerintem inkább arról szólt, hogy én azt mondtam: „Ne! Nem akarom!"

- Soha nem akartalak bántani. – nézett mélyen a szemembe – Őszintén úgy érzed az erőszak volt? Ha úgy érzed az volt, és bántottalak jelents fel. Ezt komolyan mondom.

Nem néztem rá, csak vagdalkoztam. Tiltakoztam az igaz, de akartam őt, és enyhíteni a fájdalmat a lelkemben. Én is kívántam, nem csak ő engem. Ha nem vágytam volna rá, és nem akarom, akkor pofon vágom, vagy erővel megrúgom és elenged.

Ha erőszakról van szó, akkor azt nevezném annak, amit a csapat fasz kalap akart velem művelni a parkolóban. Azt ott tényleg nem akartam. Johnnyval erről szó sem volt, a lelkem mélyén tudtam, hogy ott inkább az eszem tiltakozott, mint a szívem. Bár mást mondtam, de akartam hogy szeressen.

- Úgy érzed erőszak volt? – kérdezte aggodalommal.

Elfordítottam a fejem, mérges voltam rá. Nem értettem mi volt az a közjáték, hogy menjek vissza Danielhez, és bosszú volt az egész.

- Értem...Azonnal hazaviszlek.

- Mi? – pillantottam rá.

- Kérlek öltözz fel. – húzódott oldalra, jó távol tőlem.

- Szemét tetű! – azzal elrohantam mellette. A hálóban lévő összes cuccom bepakoltam a táskába, nem érdekelt mi marad a fürdőben.

Ekkora címeres hülyét mint én. Tényleg házhoz megyek a pofonért. Kipakolja a cuccom és hazaküld? Johnny elmebeteg!

Mire visszaértem a nappaliba, már rajta volt egy nadrág, és a cipője.

- Gyere. – nyitotta az ajtót.

- Hazamegyek, nem kell segítség.

- Nálam van a kocsi kulcsod, megtaláltam a földön. Gyere. – ment előre.

Ő vezetett, az autóban nem beszéltünk egy szót sem, a felhajtón pakolt le, kiszállt, a kezembe nyomta a kulcsot, és gyalog elindult.

- Hülye barom. – morogtam.

A táska oldal zsebében volt egy házkulcs, így be tudtam menni. A konyhapulton hagytam egy cetlit, hogy hazajöttem hulla vagyok, majd beszélünk, ne aggódjanak.

Kora délután ébredtem fel arra, hogy valaki folyamatosan csenget. Fáradtan nyitottam ajtót.

- Segíthetek valamiben?

Egy csinos negyvenes, barna göndör hajú nő állt az ajtóban, farmerban, pólóban,blézerben. Mellette egy tőle fiatalabb jó vágású férfi, szintén farmerben, halszálkacsíkos ingben, és szürke zakóban.

- Kelly Eames nyomozó vagyok, ő a társam Frank Marsh nyomozó. –s már mutatta is a jelvényét - Miss Angel Burns-t keressük.

- Én vagyok. Miben segíthetek? – néztem rájuk zavartan.

- Megtenné, hogy beenged? – kérdezte a nő.

- Elnézést persze. – álltam oldalra.

- A családommal történt valami?

- Nem, Miss Burns. Önről van szó. – folytatta.

- Rólam? – néztem rá idegesen.

- Kaptunk egy feljelentést, ami Önnel kapcsolatos.

- Hogy mi?

- Egy bizonyos – vette elő a jegyzettömbjét, és futotta át - Mr. Lawrence feljelentette saját magát bántalmazásért, és nemi erőszakért, aminek az Ő állítása szerint Ön volt sértettje. – nézett rám együttérzően.

- Tessék? – csuklott el a hangom, és a tekintetem ugrál a két rendőr közt.

- Mr. Lawrence szerint ő a tegnap délután folyamán bántalmazta Önt, majd az Ön tiltakozása ellenére szexuális kapcsolatot létesített magával.

- Kérem. Kimenne a hátsó udvarra. - néztem a férfira, aki erre a kolléganőjére nézett.

- Menj csak. –nyugtázta a nő - Tehát Miss Burns, előbb meg kellene erősítenie Mr Lawrence állításait. Utána kérem legyen kedves velünk fáradni a kapitányságra, hogy felvegyük a részletes tanúvallomását, és aztán előzetes letartóztatásba vesszük Mr Lawrence-t.

A közelben lévő komód sarkába kapaszkodtam, mert a világ forgott. Nem értettem semmit, de semmit. Johnny feljelentette saját magát??? Jézusom.

- Miss Burns.

- Kérem, kérem csak egy perc.

- Természetesen. Esetleg szeretne leülni?

- Igen. – hagytam, hogy a konyhaasztalig kísérjen.

- Jól érzi magát?

- Nem igazán. Meg tudná mondani nekem mikor történt ez az egész?

- Ma hajnalban sétált be a kapitányságra, az éjszakás kollégák vették fel a vallomását. Azóta is ott van, bent tartották a biztonságkedvéért.

- Elnézést Miss...

- Eames.

- Elnézést kérek. Miss Eames, ez egy nagyon komplikált történet.

- Értem. Nézze ha attól fél, hogy...

- Nem félek semmitől. Nincs okom félni Mr Lawrence-től. Kérem, csak hallgasson végig. Azt hiszem, itt valami komoly félre értés van.

- Igazán?

- Igen. – nem tudom meddig ültem a nővel az asztalnál, de elég részletesen elmeséltem neki az előző nap történteket.

- Tehát akkor nem történt erőszak?

- Nem. Erről szó sincs. Meggyőződéssel cáfolom.

- Értem. De ugye tudja, hogy akkor is be kell jönnie velünk a kapitányságra.

- Jó, hogyne.

- Köszönöm. Lenne még egy kérdésem, akkor miért mondta Mr Lawrence-nek hogy erőszakoskodott Önnel?

- Gondolom annak fényében, amit meséltem megérti, mennyire voltam dühös, és megbántott. Nem vagyok rá büszke, amiért ezt vágtam a fejéhez. Ez olyan volt, mint amikor azt mondom valakinek, hogy „Megöllek", de nem gondolom komolyan. Őszintén szólva, meg sem fordult a fejemben hogy ezt teszi.

- Értem. És megértem.

- Kérdezhetek valamit?

- Tessék.

- Johnnynak, úgy értem Mr Lawrence-nek ebből lesz problémája?

- Hogy érti?

- Hát mivel cáfolom ami történt, gondolom vádemelés nem lesz, de rákerül a lapjára?

- A bűnügyire? Attól tartok igen.

- De hát nem bántott!

- A feljelentés megtörtént, innentől nyoma marad az aktákban. Őszintén sajnálom.

- Jézusom. Dojo-ja van, gyerekekkel foglalkozik, ha ez kiderül neki vége.

- Ha elfogad egy tanácsot, keressenek egy jó ügyvédet, aki eléri, hogy megsemmisítsék az iratokat.

- Köszönöm. – roskadtam magamba.

- Akkor megtenné, hogy velünk fárad?

- Persze, de adna tíz percet? Fel kell öltöznöm, plusz meg kell keresnem a mobilom és a tárcám. Az éjjel csak levágtam mindent a sarokba. Ha nem akar, szem elől téveszteni jöjjön velem.

- Nem szükséges. Itt megvárom.

- Köszönöm. Sietek. – mire kedvesen rám mosolygott.