18-as karika

20.rész

Reggel egyedül ébredtem az ágyban, a telefonomon nem várt üzenet, és a konyhában sem találtam cetlit. A lakás üres volt. Többször is hívtam Johnnyt, smst is írtam, de nem válaszolt. Délelőtt a kölykök a suliban voltak, tehát edzés sem lehetett. Letusoltam, reggeliztem és tizenegy is elmúlt, de továbbra is rádió csend volt.

Kicsit összepakoltam a hálóban és a táskámba is visszatuszkoltam mindenem. Tartottam tőle, hogy Johnny esetleg mélyen megbántódott, és megkér menjek el. Idegességemben leálltam főzni, marhapörköltet rizzsel, és salátával. Délután kettőkor adtam fel, írtam egy fecnit a hűtőre hogy a kaját a kis dobozokban megtalálja.

Szétnéztem, nem hagyok e ott nála semmit. Úgy tűnt nem, a vállamra akasztottam a táskát, kinyitottam a bejárati ajtót, Johnny pedig ott állt kulccsal a kezében, nyakig koszosan, és vizesen. Nem tudtam mit mondjak, teljesen megdöbbentem.

- Hová készülsz azzal a táskával? – vont kérdőre azonnal. A hangsúlyból éreztem, mindjárt felrobban.

- Azt hittem...

- Mit? – akadt ki.

- Végigmondhatom, vagy előbb még ordítozunk?! – találtam meg a hangom. Közben kikerült, és a fürdő felé menet ledobta a pólóját, a cipőjét, a zokniját, és már a nadrágját gombolta.

- Mi történt? –zártam a be a bejárati és kiáltottam utána.

- Kibaszott csőtörés.

- Hol? – kérdeztem tovább, és letettem a táskám, fekete boxerben fordult vissza.

- Shannonnál! Most féltékeny vagy? – pattogott, és rám csapta az ajtót.

- Remek.

Összeszedtem a ruháit, és rádobtam a szennyes tetejére a hálóban.

Egy szál törölközőben jött ki, én az ágyon ültem.

- Még itt vagy?

- Most egy igazi bunkó ősember vagy velem.

- Fáradt vagyok, nincs erőm a hisztidhez. – kezdett el tiszta alsót, és nadrágot keresni.

- Ha csak egy numera kell, akkor minek vesződsz velem? A csajokat a bárokban könnyebben megkapod nem kell velük vesződnöd! – pattantam fel, ő meg bevágta a szekrényajtót.

- Mi a fene bajod van? – ordította.

- Menj a picsába! – fordítottam neki hátat.

- Lehet hogy keresek is egy nálad könnyebb numerát. – abban a pillanatban kattant el az agyam, megfordultam és pofon vágtam, olyan erővel belefájdult a kezem.

Újra megakartam ütni, de a hátam mögé szorította a kezem.

- Fejezd be. – sziszegte.

- Miért mi lesz ha nem? – böktem meg a másik kezemmel a mellkasát.

Megragadta azt a kezem is, és a falnak szorított.

- Fejezd be!

- Azt lesheted! – hajoltam előre az arcába.

Megcsókolt, olyan dühösen és agresszíven hogy összekoccantak a fogaink. Első mérgemben nem túl erősen, de megharaptam az alsó ajkát. Erre még rámenősebb lett, és a kezeimet mellém szegezte a falhoz, szenvedélyesen visszacsókoltam.

A nyakamat puszilgatta és harapdálta, felnyögtem oldalra fordítottam a fejem, elengedett. Az egyik karjával mellettem támaszkodott a falhoz, a másikat a tarkómra csúsztatta és fulladásig csókolt. A hátát simogattam és ügyetlenül próbáltam a törölköző oldalára kötött csomót kibontani.

A keze a falról a mellemre vándorolt, ahogy masszírozni kezdte nekifeszítettem a testem, és felnyögtem. Az ujjaimmal a hajába túrtam, a kezeit a fenekem alá csúsztatta és megemelt, a lábaimat a csípőjére fontam, aztán a falnak szorított. Közben kibújtatott a pólóból, és a nyakam, a vállam majd a melleimet csókolgatta. A fejemet a falnak vetve, lehunytam a szemem, és hangosan felnyögtem, nem emlékszem hogy került le rólam a melltartó, de azt tudom hogy amikor a mellemet harapdálta és szívogatta, a csípőm nekifeszítettem, és a hátába karmoltam. Megfogta a fenekem, lassan leengedett a földre, majd a falnak fordított, a karommal támaszkodtam meg, előrenyúlt a farmerem gombjaihoz, a fenekem a kemény, merev férfiasságának nyomtam. Túl lassan haladt, úgy éreztem megőrülök, meg fogtam a jobb kezét, és becsúsztattam a bugyim alá, az érintésére hangosan felnyögtem és lehunytam a szemem, hátranyúltam és a hajába markoltam. Lassan és körkörösen kezdett simogatni, a másik kezével pedig lehúzta az alsóneműmet a nadrággal együtt.

A férfiassága a fenekemnek feszült, a tarkójába kapaszkodtam, mert a térdeim remegtek.

A másik kezét is a lábaim közé csúsztatta és simogatni kezdtem a belső combon, amire szétnyitottam a lábaimat. A testem automatikusan reagált minden érintésére, kívántam minden sejtemmel.

Abbahagyta a simogatást, és átkarolva lassan hátrafelé húzott az ágyhoz, és közben a keze melleimen és a hátamon kalandozott. Ha nem tart vagy összeesek a vágytól vagy elbotlom a saját lábamban, képtelen voltam másra koncentrálni, csak arra, hogy őt akarom.

Szembefordított magával, szorosan átölelt a férfiassága a hasamnak feszült, és óvatosan az ágyra dőltünk. Lágyan és kényeztetően csókolta a számat, majd lassan haladt lefelé a mellemre, az ujjai közben lent simogattak körkörösen, és amikor már hangosan nyögtem karmoltam a hátát belém csúsztatta két ujját. Ki- és be húzogatta és úgy mozgatta, mintha már szeretkeznénk. Ritmusosan mozogtam vele. A testem megfeszült, újra és újra, fantasztikus volt. Dobáltam magam. A kezeimmel pedig magam felé húztam a csípőjét.

Fölém hajolt, megcsókolt,kihúzta az ujjait, és a lábaim közé fordult, a karjaival mellettem támaszkodott meg. Őrülten kívántam, és bármit megtettem volna, hogy az övé legyek. A pénisze alig ért hozzám, a gerincem máris megfeszült és felnyögtem, és hátába markoltam.

Nem óvatoskodott, határozottan nyomult belém, fáj de mégis fantasztikus volt, nyöszörögtem a kezem a fenekére csúszott.

A feje a vállamra bukott, és megcsókolta a nyakam, mire felnyögtem, egy kicsit beleharapott a bőrömbe, majd mozogni kezdett, keményen és gyorsan. Hallottam a saját hangos nyögéseim, nem tudtam visszafogni magam és vele mozogtam, nem érdekel, hogy kicsit is fáj, ez doppingolt, még többet akartam belőle és tőle.

Leírhatatlan volt. Éreztem, hogy közel vagyok és a testem fel fog robbanni, képtelen voltam megszólalni, egyszerűen csak a vállam a párnába fúrva nyögtem és végig karmoltam a hátát. Hallottam az ö nyögéseit is. Nem tudtam hol vagyok, mi történik, csak azt, hogy a testem súlytalanná válik, lebegek, a világ egy picike ponttá sűrűsödik tőlem távol. Éreztem, ahogyan Johnny teste is megfeszül, és hallottam ahogyan felnyög.

A testem remegett, az ő feje pedig pár pillanatra a vállam fölé a párnára hanyatlott. Szorosan öleltem magamhoz, ő pedig a gyengéden a vállamat puszilgatta. Az ujjaim a hajába fúrtam.

Végül óvatosan kicsúszott belőlem, és oldalra fordult.

Fáradtan nyúlt el a takarót magára terítve, ahogyan én is. Egy kicsit bámultam a plafont, aztán ahogy végignéztem rajta, egy dolog jutott csak eszembe, és ha hangosan nem is de magamban kimondtam:

- Kicsit őrült egy fickó, de szeretem. - elmosolyodtam.

Odakúsztam mellé, hogy hozzábújjak, amikor fölé hajoltam meglökött és visszaestem az ágyra.

- Hé. – mosolyogtam rá, és újra megpróbáltam, ezúttal durvább volt – Johnny? – néztem rá mosolyogva, de zavartan – Mi az?

Ahogy felém fordult az arca semmilyen érzelmet nem tükrözött.

- Tűnj el.

- Mi? Ne hülyéskedj. Ez most nagyon rossz vicc. – akartam megsimogatni az arcát, de megfogta a kezem és megszorította a csuklóm – Ez fáj! Hé! – próbáltam kirángatni magam a szorításából, és értetlenül néztem, mit csinál – Tudom hogy haragszol rám, de...

- Én nem haragszom rád, csak nem érdekelsz.

- Mi?

- Mond meg a nagybátyádnak hogy itt a csattanos válaszom, arra hogy meg akart vesztegetni egy autóval! – azzal lökött rajtam egyet, és áthuppantam az ágy másik oldalára.

- Tessék? – nem volt hangom.

- Amit meg akarok szerezni, azt megszerzem, akárhogyan is próbálja tőlem megvédeni! Tekintse úgy, hogy egálban vagyunk!

- Mi? Miről beszélsz?

- Sem őt sem a családját nem kímélem! Még a pénz sem óvhatja meg! Megakartalak kapni, és megkaptalak! Mehetsz! Most fog a cuccod, és húzz vissza hozzá! Gyerünk!

- Johnny...

- Ne játszd el, hogy ez több volt neked, mint egy dugás! Szedd a cuccod és kifelé innen! – és a tekintete dühös volt, és az arca undorba torzult.

Szédültem és úgy éreztem hányni fogok. Kétségbeesve néztem rá. Úgy éreztem megfulladok és mindjárt meghalok, mert kiugrik a szívem, úgy döbörgött hogy kiszakadni készült a helyéről.

- Mire visszajövök ne legyél itt, vagy én viszlek ki, és nem érdekel ha nincs rajtad ruha! – azzal a takarót maga köré tekerve kiment a fürdőbe.

Reszketve szorítottam magamhoz a takaróm, és remegve kapkodtam fel a földről a cuccaim.

Amikor felhúztam a bugyim láttam, hogy a combom mocskos, megindultak a könnyeim. Ekkora hülyét, mint én. Istenem. A szám elé fogtam a kezem, hogy elfojtsam a zokogást, és feltörő gyomorsavat.

Gyorsan öltöztem, nadrág, póló, nem találtam a melltartóm, de nem is érdekelt.

A takarót otthagytam a földön, ahol öltöztem, hallottam, hogy már nem folyik a víz, nagy léptekben szeltem át folyosót a falnak támaszkodva. Nem volt cipő a lábamon, mert képtelen voltam rá visszaemlékezni az hol, és mikor volt rajtam. De az sem érdekelt, csak innen gyorsan tűnjek el.

Nem láttam a könnyeimtől, és közben hallottam, hogy Johnny kijön a fürdőből.

Gyorsan! Gyorsan! Forgattam a fejem.

Nem tudtam hol van a kocsi kulcsom. A szám elé tettem a kezem, hogy ne zokogjak fel. Teljesen pánikba estem!

- Hol a kulcs????

Hallottam, hogy jön, felkaptam a táskát a földről, és az ajtóhoz rohantam, de amikor kinyitottam, rátette a kezét, és benyomta előttem.

- Megyek.... Máris.... – nyögtem ki, de megragadta a karom és a háló felé cibált – Kérlek...- és védekezően tartottam magam elé a kezeimet.

- Ez mi? Ez mi? – kiabálta, nem tudtam miről beszél meg a szemem csukva volt, és kezeim meg magam előtt, nem bírtam ki volna ki még egy verbális ütlegelés – Nézz ide, hallod! – rántotta meg a karom.

Kinyitottam a szemem. A véres foltos lepedő előtt álltunk az ágynál. Megakartam halni. Istenem kérlek.

- Miért véres a lepedő?- rántott maga felé, de elfordítottam a fejem. Megfogta az állam és kényszerített, hogy ránézzek, a könnyeimtől alig láttam.

- Halljam. – morogta – Gyerünk kislány.

- Eldicsekedhetsz mindenkinek, hogy LaRusso unokahúgát te dugtad meg először. – suttogtam, de nem tudtam ránézni a könnyeimen át csak a homályt láttam.

- Mi? – halkult a suttogásnál is halkabbá a hangja.

Tudtam, hogy kisebb sokkot kapott,eltávolodott tőlem, és fel alá járkálva a hajába túrt. Végül mellém lépett, és meg akarta simogatni az arcom, de elfordítottam a fejem.

- Elmehetek? – motyogtam, de zavarta zárta a fejét, mintha nem hinné el amit hall.

A két karom szorosan összefontam magam előtt, és elindultam kifelé. Mindenem remegett, mintha magas lázam lenne, és a formák és a színék összefolytak, a konyhapultban kellett megkapaszkodnom, hogy ne essek össze. Rám tört a hányinger, és mosogatóhoz kellett futnom. Nem tudom mit hánytam ki mikor egész nap nem ettem, de végül már köhögtem, ahogy a gyomorsav marta a torkom.

Állni sem tudtam, görcsösen kapaszkodtam, végül Johnny karolt át és húzott távolabb.

- Engedj el...- nyögtem.

- Állni sem tudsz.

- Ne érj hozzám... - löktem meg a kezét, ismét hányás itt már csak az epe jött ki belőlem, és ha Johnny nem tart meg akkor összecsuklom.

A kanapéra ültetett és adott egy konyharongyot. Megtöröltem az arcom, és a kezem. Aztán a kezembe nyomott egy pohár vizet.

A dohányzóra ült le velem szemben, én pedig reszkettem, és zokogás nélkül nyeltem a könnyeim.

- A kocsi kulcsaim... Nem találtam a kulcsot. – töröltem meg az a szeme és az orrom a kézfejemmel. És körbenéztem.

- Nem ülhetsz autóba. Nem vagy olyan állapotban.

- Nem mindegy neked? – néztem rá, most először, az arca zaklatott volt, és dühös.

- Miért nem mondtad el?

- Minek... Csak bosszúra kellettem, ha korábban elmondom akkor már a lépcsőházban megdugsz!

- Ez nem igaz!

- Na persze. – álltam fel, de az a rohadt kulcs sehol nem volt.

- Hová mész?

- Haza. –töröltem meg újra a szemem, de megfogta a kezem, és magához akart húzni – Hagyjál. –tiltakoztam, de végül felállt és magához szorított. Még most is jó érzés volt. – Mit akarsz még? Még egy menetet? Kell még egy dugás? – motyogtam.

Nem mondott semmit, csak szorosan tartott. Én meg sírtam.

- Engedj el...- a hajamba fúrta az arcát – Engedj el... Mit akarsz még? – szipogtam.

- Sajnálom...

- Persze...- megfogta a tarkóm, és távolabb húzott, hogy ránézzek.

- Sajnálom...

- Jó színész vagy...- megakart csókolni, de tiltakoztam, végül valahogy mégis sikerült neki. Gyengéd volt, és óvatos, mégis szenvedélyes, nem akartam viszonozni, küzdöttem, de vesztettem – Miért... - nem tudtam befejezni, mert újra fulladásig csókolt, és simogatott.

Amikor egy lélegzetvételnyi időre elváltunk, elakartam tolni magamtól, de nem hagyta.

- Miért bántasz? Nem volt még elég? – próbáltam tiltakozni, de újra megcsókolt, ezúttal azonban nem engedett el egy pillanatra sem.

Húzta le rólam a ruhámat, és simogatott. A testem pedig reagált és hozzásimult.

- Johnny... Johnny ne... ne...- motyogtam a csókunkba – Kérlek...kérlek...Nem...

- De....

- Johnny...

- Boldoggá teszlek... - susogta a vállamba.

- Johnny...Ne...- de már nem volt rajtunk póló, és rajtam semmilyen alsó.

Minden érintését élveztem, és kívántam, de közben sírtam.

- Elfogod felejteni, hogy bántottalak... - motyogta, miközben az ujjaival izgatott.

- Ne... én...ne...

- Nagyon boldoggá teszlek...- súgta a fülembe.

Már a lábaim között volt.

- Kérlek... kérlek...- könyörögtem neki.

- Szeretlek... Szeretlek kislány.... – csókolt meg, és már újra bennem volt.

A szex megint fantasztikus volt, de lebegés elmúltával másra sem vágytam, csak hogy leülhessek sírni, ordítani egy sötét sarokba, aztán meghaljak.

Johnny szorosan ölelt, simogatott, úgy bánt velem mintha üvegből lennék, én mégsem éreztem semmit, csak az ürességet.

Kicsit később magam sem tudom, hogy elaludtam vagy elájultam a kimerültségtől.