18.rész

Johnny a kisebbik szobába öltözködött, éppen egy tiszta nadrágot vett föl, az ajtóban álltam meg. Hiába túl volt a negyvenen, jól nézett ki. Széles mellkas, enyhe kockásan izmos has. Szerencsére nem volt body builder, de szégyenkeznie sem kellett.

- Te mit csinálsz?

- Semmit. – somolyogtam rá.

- Kukkolsz?

- A férfi sztriptíz is jó, csak ott le és nem felöltöznek. – léptem be.

Gyorsan felvett egy sötétkék pólót, majd átkarolt.

- Mennem kell. – simogatta meg az arcom.

- Tudom. – mondtam lemondóan.

- Leteszem Robbyt, aztán elintézem Shannon ügyét. – és a kezembe adott egy kulcscsomót – Egy van Robbynál, egy nálam, és egy nálad.

- Kulcsot adsz?

- Shannon gyakran kibírhatatlan. Ha meg akarsz szabadulni tőle, és lelépnél egy kicsit. Téged nem akarlak kizárni.

- Oké.

- Nem tudom mikor végzek, lehet hogy visszamegyek Robbyért, és úgy jövünk haza.

- Menj érte, azt az időt is vele töltöd! Én feltalálom magam.

- Majd hívlak.

- Rendben. Vigyázz magadra. – mire csak elmosolyodott.

Amikor elmentek, benéztem a konyhába, és összepakoltam, majd a kisebbik hálóban és a fürdőben is. Shan a nagyhálóban telefonált zárt ajtónál, így nem zavartam. Jobb volt a békesség. A hűtőben alig akart valami értelmes kaja. Be kell vásárolni. Megfogtam a szemeteszsákot és kulcsokkal együtt elindultam. A ház előtti konténerbe bedobáltam a cuccot, épp megfordultam amikor Miguel jött velem szemben egy fekete zsákkal.

- Hello.

- Szia. Te itt?

- Meglepő?

- Azt hittem Shan és Robby van a senseinél.

- Ők is. Most nyit menekült szállót.

- Te ki elől menekülsz? –kérdezte szurkálódva, miközben bedobta a szememet a konténerbe.

- Daniel elől.

- Hogyhogy?

Pár szóban vázoltam.

- Úgyhogy most nincs hová mennem.

- Ez nagyon durva.

- Jah. Elmegyek bevásárolok, mert üres a hűtő. Megvárom amíg Johnny visszajön, aztán nem tudom, lehet, hogy keresek egy szállodát. Nem akarom zavarni, most van lehetősége a fiával tölteni egy kis időt.

- Ha kulcsot adott akkor nem hiszem hogy zavarod.

- Robby nem örül nekem, nem kell a feszkó köztük még miattam is.

- Anya pár óra és haza ér, megkérdezzük nálunk maradhatsz e. Szerintem nem lesz gond. Van egy kempingágyunk, nem az igazi, de aludni lehet rajta.

- Nem akarom felforgatni a ti életeteket is.

- A sensei olyan mintha az apám lenne, ha neki fontos vagy nekem is.

- Kösz. Elkísérsz a boltba?

- Csak felszólok a nagyinak.

- Rendben.

A bevásárlás alatt nagyon jól szórakoztam Miguellel, rengeteg sztorit mesélt Johnnyról, a srácokról és dojóról. Johnny nem túlzott tényleg olyanok, akár egy igazi család. A Sam-el való zűrös kapcsolata is szóba került, elmondta mennyire sajnálja, hogy tavaly véletlenül megütötte a lányt. És bizony hónapokba telt mire Sam megbocsátott neki. Kiderült az is, nagyon nyomasztja Robby állandó jelenléte. Ezt meg tudtam érteni. Bár arról nem beszélt, de tudtam mennyire fura, hogy ő közelebb érzi magát Johnnyhoz, mint Robby. A nyakam tettem volna rá, ez meg a másik fiúnak nagy stresszfaktor.

Az sem javított a képen hogy Kreese egy lányt küldött a Johnny dojójába kémkedni, aki megkavarta Miguel érzelmeit. Miatta ő is kezdett félrecsúszni, pláne miután kiderült Robby Johnny fia. Végül a sensei fejmosásának hála észre tért, de egy darabig még haragudott a férfira. Megértettem miért.

- Szóval akkor te és a sensei? – érdeklődött.

- Igen. Bár elég zűrösen indult ez az egész. Én sem értem... De nem is ez a fontos.

- Hozzá fogsz menni? – erre felnevettem.

- Most jöttünk össze. Nem gondolkodom ilyeneken Miggi. És biztos hogy ő sem.

- Jogos. De hozzá mennél?

- Miért érdekel ennyire?

- Nem tudom, csak jó lenne tudni hogy boldog.

- Házasság nélkül is lehet boldog.

- Ez is igaz.

- Sam miatt jött fel ez a téma?

- Mi? Nem. Csak mindig úgy gondoltam, ha lenne egy felesége a sensei élete nem lenne ilyen...

- Milyen?

- Magányos.

- Úgy látod az?

- Igen. Robbyval ritkán találkozik az anyja miatt, a srácokkal és velem is sokat törődik, de egyedül van. Látszik rajta hogy magányos.

- Már nincs egyedül. –mosolyogtam rá és megböktem – És mi a kedvenc étele?

- Azt nem tudom, de amikor néha anya áthívja hogy ne legyen egyedül, akkor gyakran van plantain.

- Az mi?

- Olajban sült banán sajttal.

- Olajban sült banán sajttal? –kérdeztem vissza döbbenten.

- Igen, azt szereti. Ecuadori kaja.

- Ha megkérem anyukád leírná nekem a receptet?

- Biztos, de én is tudom.

- Szuper. Hát mára nem ezt terveztem, de akkor ez lesz. És mit esztek még hozzá?

- Igazából a banán csak ínyencség. Csirkéhez és rizshez van. Azoknak is tudom a receptjét.

- Remek, akkor segíts vásárolni. Nagyon bonyolult?

- Mennyire főzöl jól?

- Hát az amerikai kaját, és a kínai és olasz ételek jól mennek. Ha viszonylag alapos a recept akkor megy minden.

- Szerintem nem kell az első este ennyire teperned. Miért nem főzöl valamit, ami így megy? – és csettintett.

- Túl jó akarok lenni?

- Ahha.

- Azt hiszem igazad van kölyök. Akkor kínai zöldséges tészta lesz csirkével.

- Ez lesz a tuti. – mutatott rám vigyorogva.

- Reméljük megeszi.

- Nem olyannak ismerem, aki nagyon válogat.

- Bízzunk benne.

Négy szatyort pakoltunk tele zöldséggel, gyümölccsel, hússal, kenyérrel, felvágottakkal és sajtokkal. Örültem amiért Miguel ennyire jó fej volt, sőt a kocsiból is segített felcipelni a cuccokat. Kezdtem érteni Johnny miért kedveli annyira.

Alig léptem a lakásba, máris feltűnt, üres. Sötét volt. Shanno sehol. Elővettem a mobilom és ránéztem este hét is elmúlt már, kint pedig esteledett.

Ahogy feloldottam a zárképernyőt, láttam van egy hangposta üzenetem.

Johnny volt, mindent elrendezett, az exét és fiat pedig hazavitte, siet vissza. Negyedórája küldte.

- Gond van?

- Minden rendben. Hazavitte őket.

- Oké, hát akkor tudok még segíteni?

- Nem. Innen megoldom. És kösz!

- Bármikor.

Gyorsan elpakoltam, majd odatettem a csirkét a zöldséggel, és a vizet.

Már éppen a főtt tészta pirult az egyik nagy serpenyőben, amikor zörgött a kulcs és Johnny jelent meg az ajtóban.

- Épp jókor.

- Te főztél?

- Gond? –kérdeztem viccelődve.

- Nem, csak meglepődtem.

- Az mi? – böktem a kezében lévő nagy szürke sporttáskára.

- Pár cuccod.

- Johnny kértem hogy ne...

- Állj. Amikor Robbyért mentem, Amanda kísérte ki, és ő adta nekem. Sam-el összepakoltak neked egy túlélőkészletet. Ruha, és akármik. Azt mondta tudja, hogy úgyse mész haza, de ha bármi kell szólj neki.

- Legalább lesz mit felvennem. Életmentő.

- Jah, és ezt is ő küldi. – adott át egy borítékot.

- Ez mi?

- Nem tudom, nem néztem meg.

Megfogtam és kibontottam.

Egy rövid levél volt, leírta mennyire sajnálja és reméli, később majd elrendeződik ez az ügy Daniellel. A levél végére odaírta ne akadjak ki, ez csak azért küldi, ha egyszer nagyon nagy vészhelyzet lenne és ép nem lenne pénzem. Egy bankkártya volt, pinkóddal az én nevemre.

Megmutattam Johnnynak.

- Aggódik érted.

- Nem kell. Van pénzem. Atlantában is dolgoztam az egyetem mellett. Itt is keresek munkát. Egy jó fotós és művészetkritikus mindig kell vagy az újságoknak vagy a netes blogoknak. Biztos lesz valami.... Remélem.

- Biztos lesz. – simogatta meg az arcom, mire rámosolyogtam.

- Elhűl a kaja. Szereted a kínait?

- Persze.

- Moss kezet. Addig tálalok.

Johnny végig csöndben evet, én egy darabig fel szemmel vizslattam.

- Baj van? – tette le a villát.

- Nincs.

- De valami van.

- Ízlik?

- Nagyon finom!

- Nézd ha nem jó, ne edd meg. Nem fogok megsértődni.

- Szó sincs róla! Nagyon jó! Komolyan.

- Oké.

- Ne haragudj, amiért nem mondtam! – mosolygott rám - Kicsit sűrű volt a mai nap.

- Fáradt vagy?

- Aggódom Robbyért.

- Történt valami?

- Shannon miatt, megint belekeverte őt is az ügyeibe.

- Ez a tartozás mizéria?

- Igen. Kifizettem a fickót, de megmondtam Shan-nek hogy legközelebb nem fogom, csak elhozom a fiam. És feljelentem a gyámügynél veszélyeztetésért.

- Igazad van, de Robby ezt nem biztos, hogy így fogja látni.

- Tudom.

- Csak rendeződik ez is.

- Ideje lenne.

Mire befejeztük a vacsorát kilenc is elmúlt. Felálltam és összeszedtem az edényeket.

- Hagyd! – vette a kezemből –Elmosogatok. Pihenj egy kicsit. Állva elalszol.

- Hosszú volt ez a nap.

- Tusolj le.

- Remek ötlet. Hová pakolhatok? – fordultam meg a folyosóról.

- Ahová akarsz.

- Melyik szobába? – letette az edényeket a mosogatóba, és felém fordult.

- Hová szeretnél?

- Hová lehet?

- Ne passzolgass jó. Mond, meg mit szeretnél.

Hosszan néztem rá, de nem tudtam mit mondjak. Széttárta a karját.

- Csak mond, ne gondolkozz, oké? Látom, hogy kattogsz.

- Veled akarok aludni.

- Jó.

- Johnny. Csak aludni.

- Elsőre is értettem.

- Nem gáz, hogy...- mutogattam magamra meg rá. Közelebb jött és átölelt.

- Látom mennyire kimerült vagy. Holnap is van nap, vagy sietünk valahová? – nem válaszoltam csak a mellkasába fúrtam az arcom.

- Te vagy a legjobb.

- Ha sokat mondogatod, még elhiszem.

Táskával mentem be a fürdőbe. Amanda alaposan pakolt, mindenből volt benne több darab is. Nem is értem, hogy tudta ilyen ügyesen összepasszírozni ezt a sok cuccot és piperét. Kibányásztam egy szürke sztreccs nacit, meg egy XXL-es zöld pólót, és egy csinos bugyit.

Mire letusoltam és felöltöztem, kicsit magamhoz tértem.

- Bocs, mi nők ha bejutunk a fürdőbe... – csoszogtam be a hálóba.

- Ismerős. Egy fél nap kiimádkozni titeket. – cukkolt, épp az ágyneműt húzta át, felnézett, és elvigyorodott.

- Mi az?

- Ebben akarsz aludni?

- Most miér'? Mi a baj vele? – néztem végig magamon, mire hozzám sétált és átölelt.

- Nagyon dögös vagy kislány. – nézett rám szemöldök vonogatva, mire elmosolyodtam, de a padlóra néztem.

- Mit mondtam? – kérdezte Johnny meglepetten.

- Semmit. – ami „na persze" tekintetet produkált.

- Tényleg így gondolod? – néztem rá kérdőn.

- Hogy dögös vagy? Igen. Nagyon is. Vagy zavar hogy én...

- Nem! Nem. Csak eddig még senki nem mondta ezt nekem. Fura hogy így gondolod.

- Fura? Milyen faszikkal akadtál te össze eddig?

- Hát nem túl sok értelmessel. – néztem újra a padlót.

- Valamelyik bántott?

- Mi? Jah nem. Nem. Nincs szó ilyesmiről. Szerencsére. Csak... - nevettem fel – Elég, nem is tudom...

Fogalmam sem volt, hogy mondjam meg neki az igazat. Nem tudtam akarná e tudni, vagy sem, vagy egyáltalán elhinné e. Ó, basszus!

- Zűrösek voltak?

- Nem. Inkább tipikus egyetemisták.

- Csajok és pia?

- Igen.

- Szóval nem akartak tőled semmit hosszú távon, és eldobtak.

Hát ez nem fedte teljesen a valóságot, mert én nem akartam semmit az ilyenektől. Többre tartottam magam annál, hogy egy estére beugorjak valamelyik ágyába. Johnny láthatóan azt gondolta, több kapcsolatomban, és partneremben is csalódtam. Úgy döntöttem meghagyom ebben a hitében. Az hogy ez nem igaz eddig nem okozott gondot, se neki se nekem. És ráadásul égőnek is éreztem, ennyi idősen. Amiről nem tud, ez nem gond neki sem.

- Erre gondolsz? – én meg bólogattam.

- Iszok egy kis vizet.

- Addig befejezem. – bökött az ágyra.

A konyhába érve égett az arcom. Gyorsan hidegvízzel megmostam és papírtörlővel megtöröltem. Ekkorát hazudni... Ahh! Nem mondhattam meg neki, hogy ő az első komoly pasi az életemben. Tök gáz lenne. Megittam a vizet, és visszamentem. A háló üres volt, de fürdőből zajt hallottam.

Bebújtam az ágyba, gondoltam megvárom, de elnyomott az álom.