16.rész

Johnny később előkerült egy pohár almalével. Láthatóan nem volt jó kedve. Elvette az üres poharat, letette a komód tetejére, majd leült a kiugró ablakpárkányra hátát a falnak vetve.

- Hogy vannak a bordáid? – próbáltam társalgást kezdeményezni.

- Még fáj, de egyre jobb. – bámult ki az ablakon.

A fiát nem akartam felhozni. Próbáltam erőltetni az agyam, milyen témák jöhetnek még szóba, az autók és zene túl banálisnak tűnt, az időjárás meg direktnek. A tegnap említésével megkockáztattam volna egy újabb lecseszést.

- Hogy haladtok a versenyfelkészüléssel?

- Jól. Miguel ügyes kölyök.

- És Hawk?

- Ő is rendben lesz a versenyre, de még fejlődnie kell különösen az alázat, és a tisztelet terén.

- Igazad van, de tudod milyenek. Még gyerekek. Hibáznak, és vagánykodnak, bár azt hiszem Hawk megértette a leckét, és észre tért. Ha másra nem hát arra jó volt ez kitérő Kreesel, hogy rájöjjön milyen ember nem akar lenni.

- Lehetett volna annyi esze, hogy nemet mond neki!

- Emlékezz vissza, te is megtettél volna bármit Kreesenek.

- Úgy érted én is idióta vagyok?! –fakadt ki. Nem vettem fel a kesztyűt.

- Gyerek voltál! És téged is manipulált. Most is ezt teszi. Megkeresi a srácok legsebezhetőbb pontját és kihasználja. Azaz ember egy pszichopata.....- csönd lett, Johnny a nadrágját piszkálta – Valami bánt téged...

- Meg kellett volna védenem azokat a srácokat.

- Megtetted amit tudtál, és az nem kevés. Hidd el. Kell nekik egy kis idő, de vissza fognak térni hozzád. Szeretnek téged, önbizalmat, és erőt adtál nekik.

- Nem is ismered őket!

- Azért Sam sokat mesélt Miguelről, és arról mennyit változott, azért mert hozzád jár edzésre. Fontosak neked a srácok, és törődsz velük! Ha nem jól irányítanád őket, Hawk sem tért volna észre. Jól csinálod, hidd el.

- Nem úgy érzem.

- Ne vádold magad. Nem ők voltak az elsők, és nem is az utolsók, akik bedőltek egy hazug disznónak. Ha kijózanodtak, bánni fogják. Kreese-ben az a jó, hogy előbb utóbb mindig leleplezi magát, és a gonoszságát.

- Ez igaz. Ő mindig kimutatja a foga fehérjét. – fordult újra az ablak felé.

- Ez bánt ennyire?

- Rád sem vigyáztam. – nézett rám, mire kérdőn bámultam vissza – Egy barom voltam.

- Johnny, arra nem tudsz vigyázni aki nem hagyja. Ha felhívtalak volna, akkor biztosan nem így alakul.

- Nem erről beszélek.

- Akkor miről? – egyáltalán nem értettem mire gondol.

Daniel ebben a percben jelent meg a roskadásig megpakolt tálcával.

- Itt az isteni sonkás tojás zöldséggel, és angol muffinnal. – jött be, de amikor meglátta hogy én Johnnyt nézem megállt – Gond van?

- Nincs. – válaszolta Johnny, és karba font kézzel kibámult az ablakon.

Daniel felé fordult, de rám nézett mire én legyintettem.

Végre megkaptam az isteni illatú kaját, közben nagybátyám leült az ágyra.

- A doki később beugrik, és kiköti az infúziót.

- Az remek lenne. –tömtem a számba egy adag tojást.

- Még nem tudtam elmondani, de tegnap reggel felhívtak Atlantából.

- Ki? – tettem le a villát.

- Az egyetemről, a tanulmányi osztály. Nem jelezted nekik a határidő lejártáig, hogy ősszel folytatod e a tanulmányaidat vagy nem.

- Uh... Teljesen elfelejtettem, május elejéig kellett leadni a papírt.

- És már május közepe van.

- Basszus.

- Az előadó szerint kiválóak a jegyeid, és az ösztöndíjad még van, ha vissza akarsz menni, de jövő hét elején vissza kell szólnod.

- Remek. – Johnnyra pillantottam a szemem sarkából, aki nagyon meglepettnek tűnt.

- Ez jó hír. Egy éved van hátra. Azt be kellene fejezned.

- Amanda említette, hogy itt is sok szak van az egyetemeken.

- Ott akarod hagyni az egyetemet? –lepődött meg.

- Átiratkoznék. Előbb megnézem, milyen szakok, és ösztöndíjak vannak. Ha van valami végzősöknek, akkor igen. Ha meg nincs akkor nem tudom... Holnap utána nézek a neten, hogy mik az opciók.

- Amíg nincs valami biztos ne zárd ki Atlantát. Egy diplomával, sokkal több lehetőséged lesz jó állást találni. Hm? – bíztatott.

- Ez igaz.

- Ráadásul a témavezetőd értékelése szerint a diplomamunkád is nagyon jól halad.

- Honnan tudod? – kérdeztem nevetve.

- A tanulmányi előadódat megkértem, nézzen rá az értékelő lapodra. Gondoltam, ha nem állsz jól, akkor több értelme van azt támogatni, hogy válts egyetemet, vagy szakot.

- Jól állok! Nyugi.

- Csak aggódtam. De végül is mindig jó eszed volt. – kacsintott rám.

- Ez így van. –vigyorogtam.

Mázlim volt mindig is jól, és könnyen tanultam. Sok minden érdekelt.

- Szóval azt hiszem felmérem mik a lehetőségeim, és gyorsan döntök.

- Helyes! – vigyorgott rám – Befejezted? – mutatott a szinte üres tányérra.

- Igen. Köszi.

- Pihenj egyet, addig felhívom Amandát hogy állnak a vásárlással. – majd kivette a tálcát a kezemből és kiment.

Ekkor vettem észre, hogy a szobám üres. Johnny nem volt sehol. Nem tudom mikor ment el, fel sem tűnt. A telefonom a kisszekrényen volt, lassan felálltam és az állványt megfogva érte mentem.

Többször is próbáltam hívni, de nem vette fel, aztán már ki sem csöngött. Nem értettem mi történt.

- Talán a srácokkal lehet valamit... - gondolkodtam el.

A helyzet azonban nem javult, aznap este, és másnap reggel sem értem el. Danielt a reggeli után kaptam el a konyhában, miközben elpakolt.

- Mondtál valamit neki?

- Kinek? És mit?

- Johnnynak.

- Ezt honnan veszed? – rám sem hederített.

- Daniel. Ne ködösíts! Tegnap mikor visszajött a szobámba kifejezetten pocsék volt a kedve, aztán eltűnt. Azóta nem érem el.

- Nézd! Johnnytól ezt várhatod. Ő ilyen. – de közben kerülte a tekintetem.

- Te mondtál neki valamit!

- Angie, ne kombinálj.

- Legalább legyen benned annyi gerinc, hogy elmondod! – nekem háttal a pultra támaszkodott majd megfordult.

- Elmondtam neki a véleményem!

- Mit? –suttogtam.

- Hogy nem hozzád való!

- Mit mondtál neki pontosan Daniel?!

- Azt mondtam neki nézzen magára és rád! Húsz évvel idősebb, mint te és egy senki! Nem ért el semmit az életben! Se állása, se stabil élete, egy ex-alkoholista elvált jöttment! Vele nincs jövőd! Ha vele maradsz, akkor ott fogod hagyni az egyetemet Atlantában, a szép jövővel együtt, ami előtted állna, akár sikeres fotósként, vagy sikeres művészettörténészként! Megmondtam, neki hogy be is bizonyítom, és megtettem! Nem azért akarod otthagyni az egyetemet, mert gyűlölöd Atlantát, ha maradsz azt miatta tennéd meg! Nem hozzád való! És majdnem egyidős velem! Az apád lehetne!! Vele akarsz családot? Látod, hogy nem alkalmas rá, Robbyval sem jut zöld ágra!

- Te mekkora egy tetű vagy. – mondtam döbbenten és otthagytam, felkaptam az asztalról a SUV kulcsait.

A bejárati ajtót nyitottam, amikor megfogta a karom.

- Tudom, hogy jól tettem és te is tudod! Csak végig kell gondolnod, és rájössz, igazam van!

- Nincs!

- De! De igazam van!

- Hogy tehetted ezt?!

- Meg kell védenem téged!

- Nem vagy az apám!

- Nem, de valakinek ezt is meg kell tennie érted, ha már ekkora butaságot akarsz csinálni!

- Te beteg vagy!

- Csak józanabb, mint te!

- Józanabb? Johnny megmentett! Kétszer is, először azoktól a srácoktól másodszor pedig magamtól! Ha más nem ezért hálásnak kellene lenned neki! De téged nem érdekel mit tett értem!! –ordítottam.

- Hálás vagyok neki!! – kiabált vissza.

- Igazán?! Szerintem meg nem is érdekel az egész, mert nem illik bele abba a képbe amit róla alkottál!!

- Hálás vagyok! Ezért ajánlottam fel neki egy új autót!!

- Hogy mi? – csuklott el a hangom.

- Felajánlottam neki, válassza bármelyik új autót az egyik szalonomból. –intett lekezelően.

- Te autót ajánlottál fel neki azért hogy hagyjon békén??? – nyögtem.

- Igen. Korrekt alku volt. – húzta el a száján undorodva.

- Jézusom...

- Persze játszotta a sértődöttet, de majd holnap úgyis megjelenik az egyik üzletben és a legdrágábbat fogja elvinni.

Tudtam, Johnny sosem fogadna el egy ilyen ajánlatot.

- Tudod, most érted el azt az utolsó mocsokláda szintet, amin szerinted Johnny és Cobra kai van! Ő ezerszer különb nálad! Van szíve és érzései! Te viszont pont olyan vagy, mint John Kreese! Egy aljas hazug, manipulatív disznó! Aki csak arra képes, hogy másokat bántson és eltiporjon! Őszintén sajnálom, amiért Kreese nem vett fel a Cobra kai-hoz most te lennél a kedvenc tanítványa, és folytathatnád a munkáját! De még nem késő! Keresd csak meg biztosan örül neki, hogy végre megtértél a nyájába! Tökéletes helyed lenne mellette! Összeilletek! Te csaló, szabálykerülő! –azonnal reagált és megütött.

És még abban a pillanatban meg is bánta, de én már kitéptem a kezem az övéből, és undorodva pillantottam rá.

- Aljas szemétláda! – a SUV-hoz rohantam, és azonnal elhajtottam.