10.rész

Nem könnyítette meg a dolgom, egy szót se szólt, csak várt. Nem tudtam eldönteni, hogy dühös, esetleg csalódott, vagy nagyon érdekli mi a helyzet.

Óvatosan kell fogalmaznom,vékony jégen táncolok.

- Az életem... a múltam egy nagyon hosszú történet, és egyszer majd nagyon szívesen...

- Most. – vágott a szavamba.

- Mi?

- Most el is kezdheted. – határozott volt, és kemény.

- Ha Kreese miatt, akarod...

- Igen! – lehunytam a szemem.

- Kérlek... kérlek... - néztem rá.

- Kreese egy vadállat. Ki fogom rúgni a seggét LA-ből, itt nem fog életeket tönkre tenni. Nem fogja megtenni másokkal is, amit velem. Meg akarom védeni a srácaimat, és a fiamat, és meg is fogom.

- Én nem állok az utadban, hidd el.

- De közöd van hozzá! És én tudni akarom, hogy mi!

- Időt kell adnod nekem.

- Nem kislány. Most fogod elmesélni mi ez az egész.

- És ha nem mi lesz? – támadtam neki – Húzzak el? Tudod mit, jobb is így! – azonnal felugrottam, de az ajtóban ott állt Daniel. Mielőtt bármit mondhattam volna ő már beszélt is.

- Kreese a nagybátyja. Apám húga, és Kreese öccse voltak a szülei. Amikor összeházasodtak a családom elfordult tőlük. Így Angiet és a bátyját is ő edzette gyerekkoruktól nagyon sokáig. Végül a család eltiltotta a gyerekektől, miután kiderült, hogy mire is tanítja őket. Két éve Kreese előkerült, segítséget kért, és belerángatta a saját öccsét valami zűrös ügybe, ami miatt megölték. Tavaly Angie testvére az atlantai felnőtt bajnokságot etikátlanul nyerte, tippelhetsz hogy miért, vagy inkább ki miatt. A verseny után a másik csapat megtalálta és úgy megverte, hogy kóma került. Agyhalott lett. Angie anyja meg öngyilkos lett két hete. – nyugodtan beszélt mégis ingerült volt a hangja - Nálad sokkalta több oka van gyűlölni azt az embert! Van még kérdésed? –kérdezte élesen.

Lehunytam a szemem és forgott a világ, amikor újra kinyitottam sírtam. Szégyelltem magam, szégyelltem amiért közöm volt Kreese-hez, és így egyben újra végighallgatni a múltam borzalmait újra bevillantak képek.

- Menjünk. – nyújtotta felém Daniel a kezét, nem volt erőm megfordulni és Johnnyra nézni. Nem akartam látni az arcát. Hagytam hogy a nagybátyám kitereljen az autóhoz.

- Miért mondtad el neki? – kérdeztem sírva.

- Semmi köze a családunkhoz. De tudnia kellett, mert őt is érinti. Szállj be. – azzal kinyitotta az ajtót.

Daniel korábbi ígéretéhez híven mindenkit hazavitt. Először Robbyt, aztán Hawk-ot majd Diazt. Mire ágyba kerültem, gondolkodni sem volt erőm,pillanatok alatt elaludtam. De nem volt nyugodt az álmom. Kreese edzésén voltam gyerekként, éreztem a fájdalmat a karomban és lábamban, hallottam a bántó és megalázó szavakat. Éreztem a dühöt, a kínzás miatt. Fulladozva riadtam fel. Teljesen leizzadtam, és szédültem. A telefonért nyúltam, az óra szerint hajnal kettő múlt, alig másfél óra telt el. Egy örökkévalóságnak tűnt.

Letusoltam, felvettem egy tiszta pólót, de nem tudtam aludni.

Háromkor végül feladtam, felöltöztem, a konyhapulton hagytam egy cetlit, hogy elmentem és ne aggódjanak, majd az egyik SUV kulcsait felkaptam.

Nem sokkal fél négy után már Johnny szobája előtt toporogtam. Halkan nyitottam be, a kislámpa még égett a betegágynál, ő pedig szinte ült, a majdnem teljesen felemelt ágytámla miatt. Csöndes voltam, akár egy macska, de Johnny azonnal felém fordult. Szólásra nyitotta a száját, de végül becsukta. A két kezét tehetetlenül széttárta,megrázta a fejét, jelezve hogy nem tudja mit is mondjon, vagy tegyen.

Órák teltek el, de még most sem tudott mit mondani a Daniel által ledobott atombomba nagyságú hírkupacra. Én sem, képtelen lettem volna belemenni egy bővebb magyarázkodásba, vagy bármibe. Álltam az ajtónak vetve a hátamat, a csempepadlót rugdosva a cipőmmel.

Két napja ismertem, de elfogytak a szavak. Ez abszurd!

Újra ránéztem, és a tekintetünk találkozott. Johnny felemelte a jobbkarját és hívogatóan felém nyúlt, gondolkodás nélkül odarohantam és a karjaiba vetettem magam. Az arcom a mellkasába fúrtam, és szorosan megöleltem. Amire fájdalmasan felnyögött.

- Basszus...Sajnálom...- suttogtam és felnéztem, a szemét félig lehunyta, az arcán grimasz ült – Sajnálom...- és elakartam húzódni,és lemászni az ágyról, hogy ne nyomjam a bordáit, de a karjával már átkarolt, nem hagyta.

- Ez fáj neked.

- Az másik oldalam. Így jó. – sóhajtott nagyot, és szorosan magához húzott.

Tényleg az ágy a szoba jobb oldalán van, és így én pont nem a sérült részt kínzom. Óvatosan elhúztam a kezem a balfelétől, és a mellkasa közepére tettem, a fejem meg mellé hajtottam. Még szorosabban magához húzott, és a hajamba fúrta az arcát.

- Mi történt? – kérdezte alig halhatóan.

- Rémálmok. – suttogtam.

- Maradj itt.

- Az orvos...

- Nem érdekel az orvos. – válaszolt ingerülten, de még mindig halkan.

- Nem tudok aludni. – néztem ki az ablakon – Johnny... Nem tudom elmesélni az egész sztorit.

- Nem akarom, hogy elmeséld. Most nem. Amíg ilyen állapotban vagy, addig nem. Sajnálom, hogy felhoztam korábban. Hülye voltam!

- Jó hogy tudod. Így jobb.

- Sajnálom. Nem akartalak bántani. – adott egy apró puszit a fejemre, amire elmosolyodtam – Próbálj meg aludni.

Halk kattanást hallottam, és sötét lett.

Lecsuktam a szemem, és éreztem, ahogy húz az álom.

– Aludj...- suttogta.

Később valami félhangos beszélgetést hallottam.

- Hagyja pihenni. Vért venni és vérnyomást mérni a másik karomon is tud.

- Jól is nézünk ki, ha beteg fog nekem dirigálni. – morogta egy női hang – Mikor jött be a barátnője?

- Nem a barátnőm.

- Nekem nem úgy tűnik!

- Ne ébressze fel! Napok óta alig tud aludni. Kérem.

- Nah jó! Adja a karját szépfiú. –majd motoszkálás volt, és végül a nő kiment.

- Mennyi az idő? –motyogtam, és felemeltem a fejem, az orrom pár centi híján súrolta Johnny arcát. Fullasztó volt, ilyen közvetlen közelről abba a mélykék szempárba nézni. Nem tudtam megmozdulni, és nem is akartam. Valami történt.

Johnny tekintete ugrált az arcomon, a karja a hátamra csúszott. Éreztem, ahogy valami vibrál köztünk. Mindketten akartuk. Végül lehunyta a szemét, és egy elfordította a fejét, hogy ne legyen egy vonalban az arcunk. Hallottam, ahogy kifújja a levegőt. Tudtam, hogy próbál a józan eszére hallgatni. Az ablakon bámult ki. A bal kezemet lassan arcára simítottam, mire egy hosszú pillanatra lecsukta a szemét, és összeszorította, lassan újra magam felé fordítottam. Újra engem nézett.

- Hagyd abba... - suttogta, de a hangja megbicsaklott.

Az arcom az övéhez érintettem.

- Nem helyes... - motyogta, de nem érdekelt a kezemmel a nyakát simogattam, és egy óvatos puszit adtam az arcára – Ez nem...nem...

- Nem érdekel. – hajoltam fölé, és újra egymás szemébe néztünk.

- Nem lehet...- rázta a fejét, mire újra megpusziltam az arcát, aztán újra, és újra, mire felnyögött. Megragadta a tarkómat, és kicsit eltolt.

- Nem lehet... Ez nem helyes. Hallod? – az ujjam az arcáról a szájára siklottak, újra lecsukta a szemét – Hagyd abba... - de a karja a tarkómról a hátamra vándorolt.

Újra fölé hajoltam.

- Ez nem...- nem tudta befejezni, mert az ajkaim az övéhez értek. A keze a tarkómra csúszott, és még közelebb húzott magához. Olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy alig kaptam levegőt. Egymásnak estünk. Faltuk egymás ajkait, közben pedig amennyire tudtam hozzábújtam. A keze lassan a csípőmnél járt, az enyém lejjebb vándorolt a mellkasán, majd hírtelen fájdalmasan felnyögött. Rossz pontot találtam meg.

- Sajnálom...- susogtam rekedten, és megsimogattam az arcát.

Láttam, hogy nem boldog, a tekintete megváltozott.

- Ez nagy hülyeség volt. – nézett a szemembe.

- A lányok általában nem ezt szeretik hallani egy csók után. De lehet, hogy te erre még nem jöttél rá negyven év alatt! – húzódtam el – Kímélj meg attól, hogy még azt a fejemhez vágod, hogy hiba volt, sajnálod és felejtsük el!- akadtam ki, miközben az lekászálódtam az ágyról, már álltam, amikor megfogta a karom. El akartam rántani, de olyan erősen tartott, hogy nem tudtam, szinte már fájt.

- Eressz el! – néztem rá, a tekintete ingerült és dühös volt. Válasz helyett maga felé húzott. Vissza kellett ülnöm az ágyra. Elengedte a karom, megsimogatta az arcom, az ujjait a tarkómra csúsztatta, és magához húzott pár centire az arcától.

- Akarlak. – és újra szenvedélyesen megcsókolt.