Bekötve fekete cipőmet mentem le az edzőterembe, ahol halk zene szólt Bucky telefonjáról, ami hozzá volt kötve a nagy hangfalakhoz. Ő már a bokszzsákoknál edzett, éppen felüléseket csinált a földön.

Letéve a vizemet és a törülközőmet mosolyodtam el kissé szomorúan a láttán. Mielőtt ide jöttem szinte semmit és senkit sem mertem megérinteni. Most, hogy segítettek ezt megoldani, és tegnap végre ki is élvezhettem... úgy érzem kezdek boldogabb lenni. Annyira lefoglalt a sok kísérletezés, hogy bele se gondoltam a történtekbe. Az, hogy megtudtam az igazságot a szüleim haláláról felkavart, de nem tudtam Bucky-t okolni, hiszen nem ő tette. James az első, aki iránt érzek valami többet.

Gondolataiból az ébresztett fel, hogy Buck felpattanva hozzám dobott egy pár fekete kesztyűt.

- Remélem, hogy élvezted a műsort, de most te jössz. - kacsintott, én pedig elpirultam.

Igen, talán egy kicsit sokáig néztem ahogy felüléseket csinál.

- Pff... ki mondta, hogy élveztem? - próbáltam menteni magam, persze sikertelenül. James csak felnevetett.

Egy bokszzsák mögé állt, hogy lefogja azt a billegéstől, majd biccentett, hogy kezdjem el ütni.

- Nem veled kéne edzenem? - kérdeztem, mielőtt neki láttam volna a zsák körbeugrálásának.

- Ha velem harcolnál két másodperc alatt alattam feküdnél. - mondta, kajánul elmosolyodva Megforgatva a szemeimet rúgtam bele a zsákba, így ő majdnem hátraesett. Diadalittasan elnevettem magam és figyeltem ahogy Bucky makacskodva, de elvesz két bokszkesztyűt a polcról. - Vissza fogom fogni magam. - morgott, miközben szenvedett a kesztyű felvevésével.

Közelebb lépve hozzá segítettem neki. Bal metál karját véve csúsztattam bele kézfejét az egyik darabba, majd szorosan meghúztam a tépőzárat. Ugyan ezt megtettem jobbjával is, és mikor felemeltem a fejem újból találkoztam a mosolyával.

- Ne vigyorogj úgy, mint egy aranyos kiskutya. - forgattam szemeimet újból, piros pozsgás arcomat az én kesztyűimmel takarva.

- Na gyerünk. - kacagott fel Bucky. - Jobb láb előre, bal hátra, a súlyodat helyezd a... -

- Buck, tudom, hogy mit kell csinálnom. Ha nem tudtad volna, Natasha éveken keresztül edzett. - mondtam.

- Mi? Hol találkoztál vele?

- James, fogd be. Nem beszélgetni jöttünk. - beálltam a pozíciómba, majd felkészültem az első ütésekre.

Ugyan ezt tette Bucky is, de még utoljára megszólalt.

- Ez a beszélgetés még nincs befejezve. - morgott, majd bólintott egyet a fejével, hogy kezdjem.

Egy jobb horoggal kezdtem, amit kivédett. Jobbra-balra ugrálva emeltem fel újra a kezem, amire ő hirtelen alá helyezte karját és megragadta a vállam, ezzel a földre küldte engem. És már alatta is voltam, ő pedig felettem.

- Megmondtam. - kaján vigyorát látva a tegnap estére gondoltam, ami miatt megint elpirultam. Bucky felállt és a kezet nyújtott nekem. Belé kapaszkodva felrántott, én pedig megköszöntem. - Második kör? - kérdezte, én pedig ha lehet ég jobban piros lettem.

- Abba hagyhatnád ezeket a vicceket.

- Rossz az, aki rosszra gondol. - vigyorgott, majd újból beálltunk a pozíciónkba.

Nem válaszolva gondoltam egyet és karjaimmal megragadtam a vállát és egy ugrással a lábaim már a nyaka körül voltak. Egy hirtelen mozdulattal oldalra irányítottam a súlyomat, ezzel a padlóra küldve őt, de mivel lefogta a combjaimat a mellkasán kötöttem ki.

Pihegve szólaltam meg. - És még te mondod, hogy nem gondolsz arra. - temettem tenyerembe arcomat, miközben előre hajoltam. Homlokunk érintkezett, és egy reszketés ment végig a testemen a kontakton. Ha valaki ránk nyitott volna nagyon félre értette volna a helyzetet.

- A combod lefogása szimpla önvédelem volt. - mondta halkan.

- Aha, persze. - lehunyt szemekkel maradtunk úgy pár pillanatig, és élveztük egymás közelségét. Akkor legszívesebben megcsókoltam volna.

///