Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

nine


- кукла! – szemeim kipattantak, magam előttem pedig megláttam az elrablómat. Mozdulni akartam, kiszabadulni, de nem tudtam. Valami  nem volt rendben. A testem magától mozgott, mikor a férfi arra parancsolt, hogy kövessem.

- Minden stabil.– a hang irányába kaptam a fejem, majd kemény tekintettel figyeltem, ahogy a férfi át ad egy mappát a férfi-nek. Valahogy nem éreztem magamat teljesnek, mintha a férfi irányítaná a testemet.

- Remek. Na most, кукла... a nevem Rumlow, a főnök. - mondta, én pedig csak üres tekintettel néztem rá.

Leguggolt elém, majd tenyerét a combomra csúsztatta. Én egyből felemeltem a térdem és mellkason rúgtam, mire Rumlow idegesen nyögött egyet.

- Mondtam, hogy ne ellenkezz. - morgott és egy felpofozott, a csattanás hangosan viszhangzott az üres épületben. - Pár perc és indulunk. – mosolyodott le rám önelégülten, miközben végigvezette rajtam a tekintetét. - Addig te velem jössz.. – ragadott meg az alkaromnál fogva, és rángatni kezdtet valamerre. Reszkető lábaim alig bírták a lépteket, és mikor kiértünk a hidegre, még rosszabbul lettem. A havon keresztül lépkedve egy katonai géphez értünk, ahova a férfi előretolt és belökött.
Miután elengedett Rumlow, a kezembe adta a ruháimat. Eddig észre sem vettem, hogy csak egy pólóban és egy szakadt farmerben voltam. Csak néztem a bőrdzsekimre, mikor Rumlow megszólalt.

- Öltözz. – parancsolta, én pedig azonnal hallgattam rá. A testem magától mozgott, több pofozást nem akarva – átvettem a felsőt a sajátomra, magamra húztam a pulcsimat majd a fekete dzsekimet is. Átvettem a bőrnadrágomat és visszavettem a bakancsomat.

Felettesem újból elvigyorodott, majd hirtelen magához ragadva kezemet az égett arcára helyezte. Sebei elkezdtek eltűnni, én pedig csak magamban zokogva tűrtem a fájdalmat. Éreztem, hogy a szemeim könnyekbe lábadnak, az ajkam pedig megremeg. Miután elengedett, a földre estem, miközben a testem gyógyította magát.

A gép motorja hangosan felmordult, miközben a füleim sípolni kezdtek a kimerültségtől. A gép felemelkedett, körülöttem meg minden elsötétedett. Már csak az orosz szavakat hallottam magam körül, majd végül elájultam.

Bucky szemszöge;

- Megvan! – kiáltott fel hirtelen Tony, amitől mindenki felpattant. – Megvannak a koordináták. Szibériában van és... egy gépben ül. – ráncolta szemöldökét Stark, én pedig gyorsan a képernyőre néztem. A piros kis pont, gyorsan haladt a mi irányunkba.

- Nagyon gyorsan haladnak. - szólalt meg Natasha mögülem.

- Az is lehet, hogy csináltak egy Pietro kettőt. – poénkodott Tony, de senki sem nevetett fel, Wanda meg erejével felemelt egy sporttáskát, és neki dobta Starknak. – Nem szóltam. – mormolta.

- Erre jönnek. – mondtam, majd törni kezdtem az agyamat. – Valahogy meg kell állítanunk a gépet. – hadartam. - Sam. – fordultam felé, aki egyből megértette, hogy mire gondolok, és a hátára vette a szárnyait.

- Vízió, tudnál segíteni? – kérdezte Sam a droidtól. Vízió bólintott, majd pár pillanat töredéke alatt a HYDRA gépje elsuhant mellettünk. Wilson kiugrott, Vízió pedig a gép után sietett. Tony megfordult a quinjettünkel, és felgyorsított, hogy utolérjük az őket.

Mivel mi repképtelenek voltunk, a füleseinken keresztül tudtunk kommunikálni Samékkel.
Pár perc után végre megszólaltak a vonal másik végén.

- Itt van Rumlow, nagy nehezen kiütöttem, de nincs sok időnk. Rosa pedig szerintem elájult, de Vízió gyorsan elviszi. - lihegett Wilson, majd beleütött valakibe. - ... Megyek én is. - recsegett a füles, miközben Vízió érkezett vissza, karjaiban Rosa-val.

Arca fehérebb volt a szokottnál, és pár véres seb tarkította karjait. Átvettem Viziótól, majd bekötöttem, mivel a gép gyorsan száguldott hazafelé. Steve egy elsősegély csomagból elővette a fertőtlenítőt és vattákat, majd közelebb hajolva a lányhoz ellátta a sebeit.

Alig mertem belegondolni, hogy mit tehetett vele Brock. Rosamund mozgolódni kezdett, majd mikor kinyitotta a szemeit zavartan körül nézett. Mikor meglátott, felsikoltott, majd fészkelődni kezdett az ülésben. Fel akart állni, de Steve lefogta. Rosa a combtokjában lévő fegyveréért nyúlt, és felém tartotta azt, készen állva, hogy lőjön.

- Hé, Rosa nyugodj le! - kiáltott Sam, Rosa pedig ijedtében meghúzta a ravaszt.

//

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro