232.1.1. 2:00 pm

Fém. A levegő tele volt a szagával. Vagyis... Alig volt levegő. Szinte már a fulladástól félt. A levegőből az összes oxigén felszívódott. Állt. A feje sajgott, mintha valami őrült egy baltával csapkodná az agyát.
"Thomas" Csak ennyit tudott felidézni "A nevem Thomas" Minden más emléke eltűnt. Valami ketrec szerű felvonóban állt, ami hirtelen megindult felfelé. Thomast a talaj váratlan mozgása szó szerint a földre lökte.
Hányinger fogta el. Az egész fém szerkezet hullámzott alatta. Próbált felállni, de a lift hirtelen rántásai újra meg újra földhöz vágták.
A félhomályban nem látott semmit. És még az időérzékét is elvesztette. Nem tudta biztosan, de olyan volt mintha három órán át csak ment volna felfelé.
Néha egy-egy emlék úszott vissza a teljes sötétségből. Például, emlékezett arra, hogy vannak szülei, akik őt mindennél jobban szeretik. Nem ismeri őket, de tudja, hogy vannak. Egy újabb kép a külvilágról. Egy esti kép. Úgy érezte, ott van. Ott áll, a hideg csípte a bőrét. Az ég tele volt csillagokkal.
Ebben a pillanatban megállt a lift. Mintha kicsit megkönnyebbült volna, a gyomra már nem akart mindent kiadni magából.
Eddig a pillanatig, nem volt különösebben megijedve, de most az eddig felgyülemlett összes félelem kitört belőle. Teljesen kétségbeesett. Miért van itt?Hogy került ide? Egyáltalán hol van az az ide?
De nem volt sok ideje a pánikolásra. A lift teteje kinyílt.
A napfény szó szerint kiégette a szemét. A lehető leggyorsabban próbált a ketrec árnyékos oldalára kúszni. A fény látványára még több emlék jött vissza. Semmi konkrét, csak pár kép a természetről.
Pár fiú leugrott hozzá, és elkezdték kipakolni a mellette heverő dolgokat. Az egyik fiú oda guggolt mellé, és köszöntötte.
- Helló zöldfül! Alby vagyok. Üdv a tisztáson!- a kezét Thomasnak nyújtotta, hogy felsegítse. Thomas fejébe megint bele hasított a fájdalom. Megint egypár kép a világról. Meg... Meg egy konkrét név, amit szerinte még sohasem hallott. Newt.
Minden emléke eltűnt. De erre emlékezett.
- Hú, te aztán rémült kis zöldfül vagy!
- Ne-nem emlékszem semmire! Kik vagytok? Hol vagyunk? És mégis hogy kerültünk ide?- Thomas a sírás közelében volt.
- Nyugi, nem kell sírni! Hidd el, napokon belül jól leszel. És én mindent elmondok neked. Szépen lassan. Nem akarlak megijeszteni. Már így is elég szarul vagy.
Alby segített Thomasnak kimászni a liftből.
- Figyelj, most egy percig maradj itt. Beszélnem kell valakivel. Mindjárt jövök. Ne menj el!
- Rendben. De siess! Nagyon sok kérdésem van!
Alby bólintott, és elsétált. Thomas most kezdett csak igazán megijedni. Ahogy körbenézett, jobbra egy erdőt látott. Középen, ahol ő is állt, egy nagy tisztás volt. A tisztás másik oldalán fából készült épületek voltak, egészen jól megépítve.
Ekkor egy fiú lépett oda hozzá.
- Te vagy Thomas. Ugye?
A fiú le volt izzadva. Szemei vörösek voltak, és kicsit kidülledtek. Arcán sötét erek futottak végig. Zihálva vette a levegőt.
- Te vagy Thomas! Aki mindent tönkretett! Aki minket ide juttatott! MIATTAD HALT MEG MINDEN BARÁTOM! TE ÖLTED MEG ŐKET!
Thomast nagyon meglepte az amit a fiú mondott. Hogy ő?
- De én... Nem... Én azt sem tudom, hogy hogyan kerültem ide! Hogy lehettem én?
- Tudod mennyi ideje vagyunk itt? - a fiú szünetet hagyott, ami csak növelte Thomasban a feszültséget - Három éve! HÁROM KICSESZETT ÉVE! NE REMÉNYKEDJ! ATTÓL MÉG HOGY A KEDVENCÜK VAGY, NEM FOGNAK SEGÍTENI! TE IS ITT FOGYSZ MEGROHADNI! De persze ha elötte nem visz el egy sirató!
Thomas teljesen összezavarodott. Semmit sem értett. Ekkor a szeme sarkából meglátta ahogy Alby feléjük szalad, és amit közelebb ér megáll. Gyorsan odakiabált a többi fiúnak valamit, amit Thomas nem értett. De utána amilyen gyorsan csak tudott, odarohant Thomashoz, és rávetette magát a fiúra, aki ebben a pillanatban próbált meg rátámadni Thomasra.
- Gyorsan! Segítsetek lefogni!- üvöltött Alby.
Még négy fiú ment oda segíteni neki.
Thomas nem tudta mit csináljon, de inkább nem avatkozott bele.
Öten próbálták nagy erőfeszítéssel lefogni a fiút, aki őrült módjára kapálózott. A fiúknak nehezen, de sikerült lefogni.
- Ben! BEN! Én vagyok! Alby!
- Miatta szenvedünk! CSAKIS MIATTA! Ő KÜLDÖTT MINDEK IDE! SZENVEDNIE KELL A TETTEIÉRT!
Alby arca elszomorodott, felállt, így Ben mellkasát már senki sem fogta.
- Vizsgáljátok át!
Az időközben köréjük gyűlt tömegből kilépett egy két fiú, és oda térdeltek Benhez. Felszabták a ruháját, levették a cipőjét.
- Nem látok semmit. Gyertek! Fordítsuk meg!
Nagy nehezen, de a hasára tudták fordítani. A hátáról is eltűntették a ruhát. Most már teljesen látható volt. Egy mély lyuk tátongott a fiú hátán, amiből fekete erek ágaztak szerteszét, mint egy pókháló, behálózva az egész testét.
Nem vette észre mikor, de Alby eltűnt mellőlük. Viszont Ben egyre rosszabbul lett. Egyre jobban vagdosta magát a földhöz, amikor kicsit sikerült kikerülnie a négy fiú szorításából.
Thomas hátrafordult, és látta ahogy Alby feléjük rohan egy hosszú bottal a kezében. Még senkit sem látott ilyen gyorsan futni. Vagy... Lehet, hogy csak nem emlékszik. De az biztos, hogy ebben a húsz percben, még senki sem rohant így.
- Alby! Gyere! Segíts már lefogni! Ha elmegy nem találjuk meg!
De Alby mintha meg sem hallotta volna, csak rohant feléjük. Amikor közelebb ért, a botját feje fölé emelte.
- Alby, NEEE!
De már késő. Alby leszúrta Bent. A fiú szájából vér kezdett folyni, és láthatóan minden erejét elvesztette. Alby megint megragadta a botot, és kihúzta a fiú elernyedt testéből. A bot végét sűrű fekete vér borította. Thomas nem tudott sok mindent, de azt igen, hogy ez nem normális.
Thomas hirtelen minden benne felmerülő kérdést elfelejtett. Nem érdekelte, hogy hogyan került ide, csak az, hogy mégis mit látott az előző percekben. "Mi történt vele?"
Alby valószínűleg látta arcán azt, hogy mennyire meglepődött. Meg azt az óriási félelmet az arcán. Vele is ez fog történni?
Alby a vállára tette a kezét, és az eseményekhez képest, meglepően nyugodt hangon szólt hozzá.
- Sajnálom, hogy ezt kellett látnod. Azt előre megfogadtam, hogy nem fogok hazudni senkinek. Úgyhogy neked sem - egy drámai szünet után folytatta - ez itt egy gyakori, de nem mindennapi esemény. Nem kell félned. Ez csak a futárokra lehet veszélyes...
- Kik azok a futárok?- kérdezte Thomas még mindig remegő hangon - és... Miről beszélt az a Ben nevű gyerek? Ki vagyok én?
Alby elmosolyodott - Kövess! Mindent elmondok amit tudnod kell.

_______________________________________
Sziasztok!
Itt is lennék egy másik sztorival! Igazából még egypár hónapig nem akartam kitenni, de EGYESEK meglátták és elolvasták. És ugye ma van Thomas Sangster szülinapja, és arra gondoltam, hogy ez lehetne egy "ajándék" nektek. Egész jó kis ünneplés, nem?

Remélem tetszeni fog!❤️❤️❤️
Saraxx