232.5.1. 3:45

Newt.
Ez az egyetlen név amire előző életéből emlékezett. Newt.
Azt nem tudja miért, de erre emlékezett. Valamikor biztos fontos volt számára ez a név. De most már nem tudja felidézni. Többször volt amikor esténként, elalvás előtt ezen gondolkozott. Ezen az egy szón. És ilyenkor mintha nem érezné magát olyan elveszettnek, mit amúgy minden nap minden egyes percében. Mindig Minho volt az aki megvígasztalta. Ő volt a legjobb barát. Mindig számíthatott rá. Mindig ott volt vele. Főleg akkor kellett a segítsége, amikor az útvesztőben futottak, és Thomasnak eszébe jutottak a siratók. És az, hogy mi történik azzal akit megszúrnak. Az emlékeiből ennyi idő alatt sem tudott kitörlődni az a kép, amikor Bent leszúrta Alby. A fekete erek. Habzó száj. Már rengetegszer üvöltötte el magát, amikor egyedül volt. De a hangját az egész tisztáson hallani lehetett. "Kérem! Kérem adják vissza az emlékeimet! Cseréljünk! Elvehetik a Ben haláláról szólókat. Az emlékeim ez akarom!" És ezt újra és újra. Volt olyan, hogy Albynak kellett leállítania, mondván, a többiek aludni szeretnének, és ha nem akarja, hogy holnap a siratók közé vessék, azonnal fejezze be.

- Kérdezhetek valamit?- szólalt meg Newt félénken. Thomas amennyire csak tudott, próbált a legmegértőbben válaszolni neki.
- Persze, amit csak akarsz.
- Akkor... Miért nem emlékszek semmire?
Thomas erre nem tudott mit válaszolni. Váratlanul érte a kérdés. És lényegében nem is tudta rá a választ. Nem akarta egyből rázúdítani a kemény igazságot, hogy valakik kitörölték az összes emlékét. És hogy itt senki sem tudja, mégis mit kellene csinálniuk. Hogy valakik késlegyeken keresztül figyelik őket, mint valami pszichopaták. És hogy senkinek sincs ötlete, hogy hogyan juthatnának ki. Meg az, hogy a falakon kívül egy óriásit méretű útvesztő van, amiből lehet soha nem fognak kijutni, mivel éjjelente elmozdulnak a falak. És persze a siratók... Ezekre már gondolni sem mert.
- Hagyjuk... - mondta Newt csalódott hangon.
- Nem, nem hagyjuk. Engem is megnyugtatott amikor Alby elmondott mindent. Mindent amit csak tudnak.
- Ki az az Alby? És mi az hogy amit csak tudnak?
- Kezdjük a másodikkal. Az talán fontosabb -Thomas mélylevegőt vett, és belekezdett - tudod... Itt mindenki valamelyik nap a dobozban ébredt. Én is. Minden emlékünk nélkül. Minden amit tudunk csak feltételezés. Itt semmi sem biztos. Senki sem emlékszik semmire. És ne aggódj! Én is így voltam vele. Én is ennyire még voltam ilyedve. De már keressük a kiutat, és már érzem, hogy nagyon közel járunk hozzá! Mindjárt kint leszünk, és visszaszerezzük az emlékeinket! És utána egy új életet kezdünk!

Newt nem úgy reagált rá, mint Thomas gondolta volna. Azt hitte jobban fogja viselni. A fiú teljesen elsápadt, már szinte az ájulás kerülgette.
- Ho-hogy érted, hogy senki sem emlékszik semmire?- mondta Newt miközben levegőért próbált kapkodni.

- Ne-ne sírj! Nem olyan rossz mint így elsőre hangzik. Nézz körbe! Mindenki tök jól érzi magát.
- Úgy érted senkit sem izgat, hogy be vagyunk zárva ide, nem tudjuk hogyan jutunk ki, és mindenki JÓL van? HÁT ÉN NEM ÍGY GONDOLOM!

Newt összeroskadt. Kezével a fejét fogta, miközben egyre lejjebb hajolva sírt, olyan keservesen, hogy Thomas is majdnem elsírta magát. Egy könnycsepp ki is folyt már a szeméből. Láthatóan egyre nehezebben vette a levegőt. El fog ájulni.

Nem tudta mit csináljon. Még sosem látott embert elájulni. Vagyis... Maximum nem emlékszik rá.
Nem tudja mit kell ilyenkor csinálni.
Nem volt jobb ötlete, hogy megnyugtassa Newtot. Közelebb lépett Newthoz. Erre Newt egy lépéssel messzebb lépett. De Thomas nem engedte. Még határozottabban odalépett, és hátulról megölelte Newtot.
Newt abbahagyta a szapora légzés. Látszott, hogy teljesen váratlanul érte Thomas ölelése. Pár másodpercig csak guggolt a földön, majd utána ő is átkarolta Thomast. Erősen szorították egymás.
Thomasnak csak Newt volt az ami az előző életéből megmaradt. Nem csoda, hogy a lehető legtöbbet akart vele lenni. Legalább van valami biztos pont az életében. Newt volt az, aki erőt adott neki. Vagyis az, hogy emlékezett a nevére. Két emlék... Csak annyi maradt neki.

Pár percen keresztül még ölelték egymást, amikor Newt könnyes szemekkel hátranézett rá.
- Thomas?
- Igen Newt?
- Amikor feljöttem... Olyan ismerős voltál. Tudtam a neved.
- Velem is ugyan ez volt - mondta Thomas egy nagyot sóhajtva.
- De nem tudtam honnan ismerlek... Ki vagy te?
Thomas erre nem tudott normális választ adni.
- Nem tudom Newtie... Nem tudom.
Newt újra teljes erejéből megszorította Thomast, ezzel kiszorítva belőle az összes levegőt.
- Ne-Newtie! Meg... Foly... Tasz!
Newt kicsit engedett a szorításán.
- Tudod mit?
- Hm?
- Mostantól te leszel a kisöcsém. Jó?
- Igen... - mondta Newt megint szorosan ölelve Thomast - Te vagy a legjobb testvér Tommy!
Thomas erre elmosolyodott és összekócolta a fiú koszos szőke haját. Newt halkan kuncogott, és belefúrta magát Thomas ölébe.

_______________________________________
Sziasztok! Gondoltam előre jelzem, hogy szombaton lehet elmarad egy rész, mert elutazunk és még nem tudom biztosan hogy lessz-e a szálláson net. De ha nem lesz akkor azért előre is bocsi!❤️❤️
Meg mostanában a suli is nagyon lefoglal.😭😭

Valaki mentsen meg! Kérlek!