Kezdjük talán a legismertebbel:

A FŐSZEREPLŐ LÁNY ÚJ VÁROSBA KÖLTÖZIK/ ÚJ ISKOLÁBA IRATKOZIK

A wattpad történeteinek nagy része, beláthatjuk, hogy így kezdődik. Én teljesen megértem, ha kell valami katalizátor, ami elindítja a cselekményt, de ezt a "poént" már pofátlanul sokszor elsütöttük.

Példák:

"Hihetetlenül izgatottan keltem fel. El sem hiszem, ma végre iskolába mehetek! Alig várom már, hogy megismerhessem az új osztálytársaimat!"

(Persze ennek a karakternek létezik a kevésbé lelkes verziója, aki éppen ellenkezőleg utálja azt, hogy iskolába kell járnia. Gondolom ő  a menő csaj általában, nem pedig a kis stréber. Swag.)

Ebből pedig azonnal ki lehet következtetni, hogy mégis mi jön ezután: lány megismerkedik egy sráccal, aki az osztálytársa/évfolyamtársa és onnantól fogva az ők kis szerelmi történetét követhetjük végig.

"Apám leparkolta az autót egy fehérre festett, modern kinézetű ház előtt, és izgatottan pattant ki belőle. Sajnos ez a hangulat nem ragadt át rám, éppen teljes erőmből utáltam a szüleimet, amiért el kellett költöznünk. Magam mögött hagytam a barátaimat, az osztálytársaimat és minden jót, amihez valaha is közöm volt..."

Itt már egy kicsit több lehetőséggel rendelkezik az író, hiszen a kiválasztott srác lehet akár a szomszéd fiú is, nem muszáj osztálytársnak lennie. De szerény véleményem szerint még mindig túl Alkonyat jellege van az egésznek. Főleg, ha a műben ezután megjelennek a vámpírnak nevezett, gazdag ficsúrok, akik anyagilag annyira el vannak engedve, hogy gyémántokat ültetnek a bőrükbe.

"Alig vártam, hogy megérkezhessek az új lakásomhoz. Annyi év után, végre magára hagyhattam a szüleimet, hogy a saját álmaimat üldözhessem, miközben ők otthon gyengélkednek. Már valóban nagylány vagyok, ezentúl anyukámat sem hívom fel esténként, hadd aggódjon! A teljes történet erejéig igyekszem megfeledkezni a családomról, mert az úgysem menő!"

Itt egy kicsit túlságosan szarkasztikusra vettem a hangsúlyt, elnézést. Az új városba költözés és szülők hátrahagyása témákban én is bűnös vagyok, bevallom: A Logolepsy is ezen alapszik egy-egy pontban, mondjuk ott más is közrejátszik. De nem mentegetem magam, én is klisés vagyok. Mint már írtam: az önkritika fontos.

Remélem, hogy senkit nem sértettem meg ezzel a résszel! (Ha mégis, akkor meg minden privát üzenetre szívesen válaszolok. Nyugodtan várom a ti ötleteiket a hozzászólásokban! ☺