Dr.Sutton becsukta maga mögött az ajtót, mikor távozott. Csak nézték egymást, elveszve egymás tekintetében. Minho megkönnyebbült, míg a lány színtiszta boldogságot érzett. Ebony törte meg a csendet.

-          Nem emlékszel rám, ugye?

-          Nem.

-          Sejtettem. – mosolyodott el szomorúan a lány, majd mellkasához húzott térdeire fektette állát. Minho egy ideig habozott, de megadva magát húzta az ágy mellé az íróasztal előtti széket. Ebony nem nézett rá, csak maga elé bámult a semmibe. Örült a fiúnak. Szíve szerint a nyakába vetette volna magát, de félt, hogy ezzel megijeszti Minhot. Félt, hogy eltaszítaná magától.

-          Ezek mi vagyunk? – Ebony az ázsiai fiúra kapta tekintetét, aki most éppen az éjjeliszekrényén lévő képkeretet a kezébe véve vizsgálta a benne lévő fotót.

-          14 évesek voltunk, az Útvesztő próba előtt készült egy nappal. – mondta a lány. – A képről... kik maradtak életben? – Minho szomorúan elmosolyodott a lány kérdésének hallatán. Rengetek barátjuk vesztette életét, a képen szereplő pár ember csak a töredéke volt a halottaknak.

-          Alby, Gally és ez a lány már nincsenek velünk…

-          Értem… - Minho a lányra emelte a tekintetét a halk szipogást halva, de nem látta az arcát az előre omló, szőke hajzuhatagtól. Szinte érezte a mellkasában a fájdalmát. Nem gondolkodott, csak előre hajolt és a vállát átkarolva húzta magához Ebony-t, aki készségesen belesimult az ölelésbe. – Annyira fáj.

-          Meghiszem azt. – mondta Minho, miközben megsimította a lány haját. Bony hátra hajolva húzódott el a fiútól.

-          Bocsi, általában nem vagyok ilyen sírós hisztigép. – mondta könnyeit törölgetve. Mosolyt erőltetett az arcára.

-          Ez semmi a többi Tiszttárs nyavalygásához képest. – Bony halkan, de felnevetett.

-          Mikor kisebbek voltunk Gally és Thomas voltak a leghisztisebbek, folyton kiakadtak mindenen.

-          Most már sokkal rosszabbak.– mosolyodott el Minho is. Pár percig csendbe burkolózva figyelték a másikat, majd a lány törte meg a némaságot.

-          Miért vagy velem ilyen közvetlen? Azt hittem nem emlékszel rám.

-          Mióta ide kerültünk folyton a nevedet hallom az álmomban, miközben egy rikítóan kék szempár néz vissza rám a sötétségben. Mintha valami a tudatom legmélyén azt akarná, hogy emlékezzek.

-          Lehet, hogy én vagyok a Duálpárod.

-          Duálpár? – a lány bólintott.

-          Ha akarod, hívhatod úgy is, hogy Az igazi. – érezte, ahogyan elpirul, de nem nézett félre, mivel a másik arca is ugyan abban a színben pompázott, mint az övé. Minho zavarában a tarkójához nyúlt, hogy megvakarja.

-          Megeshet.

Csöndbe burkolóztak zavarukban. Nem néztek a másik szemébe, csak a szobát szemlélték ügyelve arra, hogy tekintetük nehogy összeakadjon. Kínos, nagyon kínos. Aztán Minhonak eszébe jutott, hogy miért is engedte őt be a szobába Dr.Sutton. Mind a kettejük kérdezni akart.

-          Mi is tudunk kommunikálni? Mármint gondolatban?

-          Mint Arisék? – kérdezte a lány meglepődve a kérdéstől. Minho bólintott.

-          Igazából fogalmam sincs. Az agy feltérképezése és felépítése alapvető, minden részét ismerem kizárás nélkül, de a beültetett chipek terén nem vagyok érintett, mivel nekem nem tudtak behelyezni egyet sem. De kipróbálhatjuk. – Bony mélyen Minho szemeibe nézett. Próbálkozott. – Na?

-          Semmi.

-          Akkor próbáld meg te, hátha neked sikerült. – bólintott. Annyi kimondatlan szó és emlékfoszlány lepte el a tudatát, hogy csak egy szót, egyetlen egy szót tudott kivenni a zűrzavarból. Hiányoztál. A lány arcára mosoly ült ki, amitől Minho enyhén megrémült. Reménykedett, hogy Bony nem halotta, amit gondolatban mondott, csak úgy kedve támadt mosolyogni.

-          Hallottam!

-          Tényleg!?

-          Nem. – sóhajtott lemondóan a lány, majd Minho arcát nézve mosolya még szélesebb lett, elnevette magát. – Látnod kéne az arcodat.

-          Bökött lány, ne nevess! – förmedt rá a fiú, de egyáltalán nem akart ezzel ellenséges lenni, csak zavarát akarta leplezni. A lány is inkább a zavarnak tudta be a fiú morgását.

-          Bökött? Ez a tisztás szleng vagy mi, nem?

-          Ja. - mosolygott a lányra gyermeki kíváncsisága láttán.

-          Minho?

-          Hm?

-          Hiányoztál. – Te is nekem Bony...