Alig hogy belé nyomta a tűt, minden elhomályosult körülötte. Érezte, ahogyan a teste elernyed, a tudata pedig ködössé válik. Lehunyta a szemét. Dr. Sutton tompa üvöltése visszhangzott a fülében. Érezte, ahogyan valaki a karjába mar és kirántva a fecskendőt rázogatni kezdi.

-          A kutatás érdekében tettem.

-          Kutatás? Az hogy túladagolod nem kutatás!

-          Ő is csak egy a sok közül. Nem számít a halála.

-          Ne merje még egyszer ezt mondani Bony-ra! – csattanás, puffanás, végül erőtlen halk nyöszörgés. A körülötte levő hangok egy idő után egyre jobban összemosódtak. A feje zakatolt, légutai pedig apró résekké szűkültek. Még levegőt venni is fájdalmassá vált számára. Újabb tompa hang jutott el a tudatáig. Üvegcsörömpölés.

-          Tudnád őt hozni Minho?

Minho? Szíve hatalmasat dobbant a név hallatán. A fájdalom és a fáradság kezdett erőt venni rajta, de koncentrálni próbált a körülötte felcsendülő hangokra. Csend. Bármennyire is erőlködött semmit sem hallott, csak azt érezte, hogy valaki a karjaiba veszi és magához szorítja. Minho. Próbálta kinyitni  szemeit, de a sötétség erősebbnek bizonyult. Elaludt.