Bony nyúzottan ébredt. Felnyitotta sírástól feldagadt szemeit, majd a kezében szorongatott képre nézett. Újra fájdalom nyilallt a mellkasába. Thomas, Teresa, Alby, Newt, Gally, Minho, Rachel, Aris és Frypan szerepelt a fotón vele kiegészülve. Hiányoznak. Futott át az agyán, de gyorsan elhessegette újra feltörni készülő könnyeit és az éjjeliszekrényre téve a képet fordult hasra. Tovább szeretett volna pihenni mentesülve az összes aznapi feladata alól. Csak aludni akart. Aludni a végtelenségig.

– Cleopatra ideje lenne felkelni. – a lány párnája alá tuszkolta fejét. Nem akart felkelni. Nem akart kísérleteket. Inkább ledöfeti magát egy laborban karbantartás alatt levő siratóval, mintsem megmozduljon. Még a halál is jobb ennél.

– Ebony te is tudod, hogy ha nem kelsz fel, erőszakot kell alkalmaznunk.

A lány újra felsóhajtott. Sutton doktornő hangja érzelemmentesen csengett. Nem vette bántásnak és nem is ijedt meg tőle. Az évek során megtanulta, hogy csak akkor beszél így vele, ha a Patkány fejű is a rejtett szobában tartózkodik. Kelletlenül felnyögött.

– Nos? Kényszer vagy önállóság Cleo?

 – Önállóság, hogy rohadnál meg te pöcs. – morgott az orra alatt a lány, majd nagy nehezen, de kikászálódott az ágyból egyenesen a szekrényéhez. Kikapott egy sötét farmert és egy hó fehér hosszú ujjú pólót. A férfihang ciccegni kezdett.

– Ma kísérlet van édes lányom.

Dühös lett, nagyon dühös. A pólót ledobta a földre, majd egy laza fekete inget kapott elő. Az ablak felé tartotta.

 – Jó lesz, vagy még rövidebbet vegyek fel, hátha a vállamba is akarsz 1-2 tűt szúrni?!

Nem kapott választ, de biztos volt benne, hogy szúrós tekinteteket igen. Visszatette az inget a polcra, majd felvette a földre dobott pólót és átsétált a fürdőbe. Az egész helység hó fehér volt, szinte megvakította a lányt, ahogyan felkapcsolta a villanyt. Bedobálta a ruháját a szennyesbe, majd haját lófarokba kötve állt be a zuhany alá. A forró víz szinte égette a bőrét. Hátha elolvadok. Megrázta a fejét. Gyorsan átmosta magát az arcával együtt és kilépett a zuhanyból. Magára kapkodta a ruháit, majd a tükörbe nézett. A szemei vér vörösek voltak, egyértelművé téve, hogy átsírta az éjszakát.

– Remek, már csak két kisírt szemre volt szükségem.

– Ebony! – hangzott fel a sürgető kiáltás. A lány sóhajtott, majd kilépett a fürdő ajtaján. Sutton doktornő ácsorgott a bejáratban a kilincset fogva. Bony gyorsan felkapta a fekete edzőcipőjét és a nő mellé lépve jelezte, hogy teljesen elkészült. – Szokásos rutin eljárás, aztán jöhetsz is vissza.

 – De jó nekem. – morogta a lány. Kiléptek a folyosóra, ahol a Patkány arcú férfi várta őket. – Ő mit keres itt?

– Ma Dr. Janson-ön van a sor a vizsgálataidnál.

 –  De tegnap is ő volt! – háborodott fel a lány, mire Sutton doktornő a hátára simította egyik kezét nyugtatásképpen.

 – Nekem ma más elintézni valóim akadtak. Légy jó Bony és fogadj szót.

A lány nem válaszolt semmit. Farkasszemet nézett az őt figyelő férfival, majd 180°-os fordulatot véve elindult a folyosó vége felé. Nem volt értelme veszekedni, bármennyire is mérges volt a nőre. Ők is megmondták, ha ellenkezik csak rosszabb lesz. Csendben haladt a folyosón. Befordult 1, majd 2 saroknál is. 145. Számolta a lépteit. Pontosan 200-nál megállt egy színezüst ajtó előtt. Megvárta, míg a „patkány” kinyitja az ajtót, majd belépett és rutinosan a szoba végébe sétált. Ledobta magát az egyik ágy melletti karosszékre és felhúzta a pólójának ujját egészen a könyökéig. Míg a férfi rendbe tette az eszközöket végignézett a szobán. Ugyan olyan volt, mint mikor először járt itt 3 évvel ezelőtt. A szoba egyik oldalán 4 ágy volt elhelyezve, mindegyik mellett különféle méretű és színű drótok. A másik oldalon tárolók, tele mindenféle „gyógyszerrel” és drogokkal. A szoba végében, közvetlen mellette pedig számítógépek sorakoztak, szüntelen berregésük idegesítette a lányt. Alig várta, hogy megkapja, a napi adagját aztán gépre kössék és mehet vissza a szobájába.

 – Megtalálta már a francos „boldogságot” vagy még időzik egy darabig? – kérdezte a lány telített gúnnyal a hangjában. Ki nem állhatta a napi rutint, ráadásul úgy még jobban gyűlölte, ha a férfi adta be neki az adagját.

 – Ma egy kicsit másképpen kapod az adagod gyermekem. – mondta a férfi, majd megnyomta a mellette lévő őr riasztó gombját. Pár perc alatt 2 őr is berontott az ajtón. Egy férfi és egy nő. – Lefognák?

 – Mi? – Bony alig egy másodperc tört része alatt pattant fel a székből. Az őrök a keze után kaptak, de elrántotta őket. 5 percnyi szüntelen kapálózás és harapás után végül ő maradt alul. A két őr a székre nyomta, szorosan tartották mind 2 kezét és lábát. – Mégis mi a francot csinálnak? Engedjenek el! – üvöltött fel.

– A leleteid napok óta ugyan azt mutatják Cleo, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit erősebbet kapsz. Ha ez sem válik be, emelünk a dózison.

A lány szemei elkerekedtek. Növelni akar a dózison? Ebony teljes erejéből rángatni kezdte a kezét és a lábait, de az őrök vasmarokkal fogták. Torka szakadtából üvöltött, de senki sem sietett a segítségére. A patkány arcú férfi közelebb lépett és karja után nyúlva kifeszítette a kezén a bőrt. A fecskendő átlátszó tartalma megcsillant a lámpák fényében. Ne…

– SUTTON!!!!!!!!! – az ajtó a falnak csapódott.