Minho hirtelen riadt fel álmából. Pólója izzadságtól áztatottan tapadt a testéhez. Bony.Futott át az agyán egy női név, de el is tűnt, mintha sosem létezett volna.  Mintha kitörölték volna.

– Rosszat álmodtál főnök? – Minho oldalra fordította fejét. A szomszédos emeletes ágy tetején Newt foglalt helyet. A fiú bólintott, de nem szólt többet. Csak bámultak egymás arcába, mint két bökött bárány. Végül a vezér törte meg a csendet.

– Zöldfül?

Newt megrázta a fejét, mire az ázsiai fiú egy hatalmas sóhaj keretében visszadőlt az ágyba. Ezek után mind a ketten hallgattak, nem akartak feleslegesen fecsegni, mint a B csoport lánytagjai. Minho újra lecsukta a szemét remélve, hogy visszaaludhat, de képtelen volt rá. Ahányszor el akart merülni a sötétségben, annyiszor jelent meg egy vakítóan kék szempár. Kacagás hangzott fel emlékei legmélyéről. Egy lány. Tompán, de még mindig hallotta a vidám hangocskát, ahogy fel-fel nevetett. Gondolkodni próbált, de nem ment, az álmosság erőt vett rajta. Elméje alatt szép lassan átvette az irányítást a kimerültség, de még utoljára hallotta a lány hangját, ahogyan a nevén szólítja. Sírt.