-          Hagyd már abba Bökött.

-          Oh, Tisztás szleng.

-          Mindjárt mást is kapsz a Tisztás szlengen kívül, ha tovább bökdösöl.

Ebony unatkozott, Gally pedig percről percre idegesebb lett. Még két óta volt a napi őrjáratuk befejezésééig és a lány az egész napos, akciómentes üldögélés után nem talált jobb elfoglaltságot legjobb barátja piszkálásánál. Tudta, hogy a fiú gyűlöli, ha hozzá érnek. Nála néha hajlandó volt kivételt tenni, mikor elhatalmasodott rajta a reményvesztettség és a kilátástalanság fojtogató érzete. Olyankor szó nélkül fonta karjait védelmezően a lány köré, míg az meg nem adva magát ellazult a fiú ölelésében. Ma viszont más volt a helyzet. Bal lábbal kelt, Bony viszont két jobbal és ilyenkor kezelhetetlenné vált még Gally számára is.

-          Ugyan már Gal, lazulj el.

-          Komolyan mondom Bony – morgott az autó tetején üldögélő lány felé. – szolgálatban vagyunk.

-          Ugyan már, napok óta nem történ semmi és...

Gally felvont szemöldökkel fordult hátra. Ebony kora reggel óta mást sem csinált a csacsogáson kívül, most pedig hirtelen befogta, ami hiába volt fület gyönyörködtető a fiú számára, mégis furcsállotta az újonnan kialakult helyzetet.

-          Bony?

Az előttük vonuló tömegre mutatott.

-          Mit keresnek ezek itt?