Alig bírtam kinyitni a szemeimet szerda reggel. Lehet még sem volt olyan jó ötlet egyedül meginni mindkét üveg bort, hiszen a reggelit ki is hagytam, mert semmi kedvem - meg erőm - nem volt levánszorogni a harmadikról. A mai programhoz sem volt semmi kedvem, úgyhogy Soobinékkel kitaláltunk egy remek hazugságot, ami miatt biztosan itt maradhatok ma a szálláson és kipihenhetem magam. Miután feljött az osztályfőnök a szobába, én pedig eljátszottam a hattyú halálát, úgy döntött, hogy valóban itt kellene ma maradnom, nehogy a végén még össze is essek, mert nem szeretne senkit se kórházba vinni. Meglepődtem, amikor Jungkook felajánlotta, hogy itt marad velem, mert ő már amúgy is járt a tengernél rengetegszer, egyedül pedig nem akar hagyni. A tanár erre csak a szívéhez emelte a kezét és közölte, hogy erre valók a barátok és, hogy ez egy nagyon kedves felajánlás volt Jungkook részéről. Szóhoz sem jutottam, hiszen nem gondoltam volna, hogy egy egész napnyi programot képes lesz csak úgy félredobni miattam.

- Basszus, nem gondoltam volna, hogy komolyan beveszi - nevettem fel, miután Taehyun és Soobin kíséretében elhagyta a szobánkat és már csak ketten maradtunk Jungkookkal.

- Hát én sem - kuncogott fel, majd az ablakokhoz sétált és behúzta a sötétítő függönyöket.

- Mit csinálsz?

- Gondolom zavar a fény. Én is voltam már másnapos, szóval sajnos tudom, hogy milyen. Kérsz vizet, vagy valami? - pillantott rám, én pedig kérdőn pillantottam rá.

- Oh, igen. Egyébként miért akartál itt maradni velem? - ültem fel az ágyban, hiszen eddig csak feküdtem ott nyakig betakarózva, mint valami múmia.

- Mert nem szívesen hagytalak volna itt egyedül, plusz kis milliószor voltam már a tengernél, nem nagy cucc - vonta meg a vállait, majd leguggolt az ágyam mellé és átnyújtotta nekem a kért vizet.

- Köszi - vettem el tőle és már meg is ittam. - Biztos csak ez az oka? Nincsen köze a tegnapi beszélgetésünkhöz? - érdeklődtem, mire látszott rajta, hogy egy pillanatra lefagyott.

- Emlékszel rá?

- Azért mert ittam, még nem jelenti azt, hogy semmire sem emlékszem - döntöttem neki a hátamat a falnak, majd megpaskoltam mellettem a helyet jelezve, hogy üljön le mellém.

Letette a poharat az asztalra, majd némán bemászott mellém és vett egy mély levegőt. Nem tehetek róla, de muszáj volt elmosolyodjak, hiszen megint sikerült zavarba hoznom.

- Én komolyan azt gondolom, amit az este mondtam. Szerintem nem más vagy, hanem különleges és ezzel semmi baj sincs. Nekem nagyon bejön a személyiséged és az, hogy nem kiabálsz, vagy verekszel a suliban. És tényleg szeretném, ha közel engednél magadhoz, mert szeretnélek jobban megismerni és azt is, hogy bízz meg bennem. - mondtam higgadtan és a lehető leghatározottabban, mert azt akartam, hogy minden egyes szavamat jól megjegyezze és felfogja, hogy komolyan beszélek.

- Jó - motyogta, majd lehajtotta a fejét és pár másodperc múlva arra eszméltem fel, hogy szipog egyet.

- Mondtam valami rosszat, vagy most mi a baj? - kérdeztem tőle, mire csak megrázta a fejét és arcát a tenyereibe temette.

Teste rázkódni kezdett, én pedig nem tudtam, hogy mit kellene tegyek. Szerintem semmi olyat nem mondtam, amivel megsirathattam volna, ha pedig kérdeztem, hogy mi történt, akkor nem válaszolt semmit. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem őt, mire először teljesen ledermedt és egy pillanatra még a sírást is abbahagyta, viszont miután realizálta, hogy komolyan átöleltem, olyan erősen szorított magához, hogy alig kaptam levegőt. A hátát kezdtem simogatni és próbáltam megnyugtatni, hogy abbahagyja a sírást és végre elmondhassa, hogy miért törött el a mécses.

- Én csak... csak köszönöm - törölte meg a szemeimet, majd szipogott egy hatalmasat.

- Ugyan, mit köszönsz? - mosolyodtam el.

- Hogy ilyen kedves vagy velem. Én nem érdemlem meg. - hajtotta le ismét a fejét, mire én állánál fogva felemeltem, hogy rám kelljen néznie.

- Miért ne érdemelnéd meg?

- N... nem tudom - motyogta és nyelt egy aprót.

Tekintete a számra vándorolt és meg sem próbálta rejtegetni, hogy mire vágyik. Vettem egy mély levegőt, de jobbnak láttam, ha elengedem őt és visszadőlök egyenesbe, mielőtt olyat teszek, amit később talán megbánok. Beállt közénk a kínos csend, talán most először a kirándulás során. Alsó ajkamat harapdáltam és az előző jeleneten kattogott az agyam. Azt akarta volna, hogy megcsókoljam? Hiszen mi másért bámulta volna a számat? Behunytam a szemeimet és a mellettem ülőre sandítottam, aki ismét lehajtott fejjel ült, néha szipogott egyet, de gondolom ő is el volt merülve a gondolataiba.

- Nézzünk valami filmet? - törtem meg a csendet, mire Jungkook fel is ugrott, gondolom nem számított arra, hogy megszólalok.

- Aha, mit szeretnél? - szipogott ismét egyet, majd megtörölte szemeit.

- Valami vicceset.

- Oké, akkor keressünk valamit - vette kezébe a telefonját és már neki is látott a kutatásnak.

Én pedig csak ültem mellette és az arcát bámultam. Próbáltam rájönni, hogy hogyan lehet egy fiú ilyen tökéletes és helyes? Most már kezdtem bánni, hogy nem csókoltam meg az előbb, de ki tudja, lehet, hogy nem is azért nézte az ajkaimat, mert azt szerette volna. Végül a Nagyfater elszabadul lett a kiválasztott film, amit én már láttam, de Jungkook már rég meg akarta nézni, én pedig nem akartam elrontani azzal, hogy nézzünk mást, ezért azt hazudtam, hogy még nem láttam.

Az én ágyamon néztük a filmet és megbeszéltük, hogy majd váltogatjuk, hogy ki tartja a telefont, nehogy lerohadjanak a kezeink. Jungkook feküdt belül, én pedig kívül és még mielőtt elkezdtük a filmet, gyorsan elszaladtam mosdóba, bár egyáltalán nem volt jó ötlet felkelnem, mert majdnem elestem és a fejembe is belenyilallt valami. Remek, imádok másnapos lenni. Laza negyed óra szenvedés után végre eljutottunk odáig, hogy nekikezdünk a filmnek és én voltam az, aki először tartotta a telefont.

- Na, akkor mehet? - kérdeztem Jungkooktól, mire egy bólintással jelezte, hogy készen áll.

Elindítottam a filmet, innentől pedig mindketten a telefonomnak szenteltük a figyelmünket. Jobban adtam, amikor Jungkook tartotta a telefont, hiszen akkor tudtam őt is nézni, anélkül, hogy észrevette volna. Nagyjából a film felénél járhattunk, amikor vállára döntöttem a fejemet, hiszen már kényelmetlen volt az előző póz.

- Ugye nem baj? - kérdeztem tőle, mire ő megrázta a fejét, de nem szólt semmit. - És, ha így fekszek? - karoltam át a derekát és teljesen oldalra is fordultam.

- Nem zavar - motyogta, majd nyelt egy hatalmasat.

Éreztem, ahogy szíve egyre hevesebben kezd dobogni, én pedig nem bírtam levakarni a vigyort az arcomról. Valóban ilyen hatással lennék rá? Felpillantottam az arcára, így vészesen közel kerültem a nyakához, amit legszívesebben apró puszikkal leptem volna el. Oké, valami komolyan nem oké velem, nem szabadna ilyeneken agyalnom. Vettem egy mély levegőt, viszont azzal nem számoltam, hogy Jungkook testét átjárja majd a libabőr.

- Lehet még sem volt olyan jó ötlet ez - motyogtam és inkább visszafeküdtem az eredeti pózomba, ami már rohadtul kényelmetlen volt.

Ezután sajnos én következtem a telefon tartásával, de legalább másik oldalamra bírtam fordulni és így már nem is volt annyira rossz. Már csak az az egy problémám volt, hogy nem bírtam koncentrálni a filmre, ugyanis Jungkookon kattogott az agyam. Túl közel volt hozzám, ahogy kifújta a levegőt, azt éreztem a nyakamon és fura érzést keltett bennem, ami nagyon nem tetszett. Eddig miért nem váltott ki belőlem ilyen intenzív érzelmeket? Talán azért, mert eddig még nem volt alkalmam közelebbről megismerni? Fogalmam sincs, csak annyit tudtam, hogy rohadt melegem van és, hogy innom kell.

- Te kérsz inni? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet.

Átnyújtottam neki a telefonomat és felkeltem az ágyról, majd a bőröndömhöz mentem, hiszen abban volt az üvegem. Kinyitottam egy ablakot, hiszen rohadtul melegem volt Jungkooknak köszönhetően. Nem volt kedvem szarakodni a pohárba öntögetéssel, ezért csak belekortyoltam az üvegbe, majd átnyújtottam neki és ő is ezt tette. Szerencsére nem volt finnyás és nem kezdett el hisztizni, amiért utánam kell innia, amiért hálás is voltam neki. Felajánlotta, hogy tartja ő a továbbiakban a telefont, hiszen már csak nagyjából tíz perc maradt hátra a filmből, én pedig nem ellenkeztem vele.

Hasam görcsbe rándult, ahogy Jungkook nyakára pillantottam és ismét nyelnem kellett egyet. Összeszorítottam a fogaimat és behunytam a szemeimet, hogy lenyugtassam magam, de sajnos nem jártam sikerrel, sőt csak rosszabb lett. Végig nyaltam alsó ajkaimon, majd ismét vállára döntöttem a fejemet és már meg sem próbáltam a filmre koncentrálni. Azt hiszem valóban igaz, hogy minél jobban távol akarunk valamitől maradni, annál jobban bevonzzuk. És én most rohadtul bevonzottam azt, hogy hozzá érintsem a számat Jungkook nyakához.

- Hallod - suttogtam, bár én magam sem tudtam, hogy még is miért szólaltam meg.

- Hm? - pillantott le rám, így vészesen közel kerültünk egymáshoz.

Erre ő is rájött, ezért visszafordította a fejét egyenesbe. Felkuncogtam, mert irtó aranyos volt, ahogy meglepődött a közelségemtől, plusz én is rendesen megilletődtem. Ezután nem igazán gondolkoztam, inkább csak reflexből cselekedtem, talán ezért is mertem végre meglépni az első lépést. Csak egy apró puszit nyomtam a nyakára, még is vagy ezernyi érzés mozdult meg bennem és bevallom őszintén, hogy tetszett. Régen éreztem már ezt, lassan két éve és egyáltalán nem gondoltam volna, hogy pont az osztálytársam fog legközelebb megmozgatni bennem valamit. Egy újabb puszit nyomtam ugyanarra a pontra, majd még egyet, még egyet és fogalmam sincs, hogy még mennyit, de eszem ágában sem volt leállni, főleg, mert Jungkook még balra is fordította egy picit a fejét, hogy jobban hozzáférhessek. A puszikból csókok lettek, utána meg már a fogaimat is használatba vettem, de igyekeztem gyengéd maradni. Behunytam a szemeimet, amikor sikerült kicsaljak Jungkookból egy hangosabb sóhajt, így már magabiztosabban húztam végig fogaimat a felhevült bőrén és meg is szívtam az egyik helyen, persze nem durván, hanem a lehető legóvatosabban. Elhajoltam nyakától, hogy Jungkook szemeibe tudjak nézni, viszont mázlinkra pont ekkor nyílt ki a szobánk ajtaja, így az idilli pillanatnak vége is lett.

- Halihó - szökdelt be a szobába Taehyun.

- Cst! Filmet nézünk! - szóltam rá, mire Jungkook észbe kapcsolt és felemelte a telefonomat, mintha tényleg néznénk.

Szívem hevesen dobogott és nehezemre esett visszatartani a mosolyomat, főleg miután kiszúrtam az apró szívásfoltot a mellettem fekvő nyakán.

- Mi jót néztek? - jelent meg Soobin is, én pedig egyáltalán nem örültem neki, hogy pont most kellett megjönniük.

Pedig, ha nem zavarnak most meg, ki tudja, hogy mik történtek volna. Már csak a gondolatra is görcsbe rándult a hasam. Ismét a nyakát akartam puszilgatni és csókolgatni, plusz többet akartam. Sokkal többet akartam Jungkookból, mert rendesen felizgattak az előbb történtek. Négyen fejeztük be a filmet, én meg nem nagyon repestem az örömtől, de ahogy láttam a mellettem fekvő sem díjazta, hogy megzavartak minket.

- Mára még valami terv? - kérdeztem Taehyunéktól, amikor véget ért a film.

- Nincsen szerencsére - nyújtott felénk egy csomag gumicukrot Soobin.

- Akkor király - erőltettem magamra egy apró mosolyt, miután kivettem pár darabot a zacskóból. Remek, akkor ma sem lesz már alkalmam kettesben maradni Jungkookkal.

◇ ♡ ◇

Annyira elmondhatatlanul büszke vagyok a BTS-re, hogy szavak nincsenek rá. Remélem jövőre nem csak díjat fognak átadni a GRAMMY-n, hanem fel is fognak lépni. 💜💜 Most pedig itt hagyok nektek pár képet, amin én meghaltam. #dreamscometrue