- Este jössz inni, vagy megint bealszol tízkor? - kérdezte Taehyun reggelinél.

- Nem direkt aludtam be és igen, megyek inni. Te is jössz, Jungkook? - pillantottam a mellettem ülőre, mire hirtelen rám pillantott.

- Én?

- Nem, a mögötted ülő néni, szerinted? - forgattam meg a szemeimet.

- Hát, ha nem zavarok senkit, akkor igen - biccentett, én pedig Taehyunnal és Soobinnal egyszerre mondtam, hogy dehogy zavar.

Reggeli után volt még egy óránk indulásig, amit mind a négyen azzal töltöttünk, hogy feküdtünk az ágyon és telefonoztunk. Találtam valami játékot még egy hete és azóta egyszerűen megszállottja lettem. Ha végeztem a sulival és végre hazaértem, az első dolgom az volt, hogy lecsekkoltam a játékot. Ki hitte volna, hogy egy pingvines játék ilyen izgalmas lehet.

Ma az Igidae Park és a Seokbulsa Temple az elsődleges cél, aztán még ki tudja, hogy hova térünk ki időközben. Gyalog indultunk el, aminek nagyon nem örültem, mert mindenkinek cipelnie kellett a táskáját, amiben az egész napi kajánk és innink volt. Leghátul ballagtam Jungkookkal és éppen a tájról beszélgettünk. Elmondta, hogy kiskorában már többször is volt Busanban, hiszen az apja itt dolgozott, szóval a tengerparton, ahova majd menni fogunk, nagyjából tízszer volt már.

- Akkor minek jöttél egyáltalán el, ha már ennyiszer voltál itt? - kérdeztem tőle, mire zavartan oldalra pillantott és nem válaszolt semmi hosszú percekig.

- Több oka is volt igazából.

- És? Mik? - kíváncsiskodtam, mire vett egy mély levegőt.

- Legfontosabb az, hogy nem akartam otthon lenni, plusz az egyik osztálytársunk miatt.

- Ki miatt? - kérdeztem rá azonnal, de rávágta, hogy nem fontos. - Pedig engem nagyon érdekel - biggyesztettem le ajkaimat.

- Majd talán elmondom.

- De mooost - kezdtem el nyávogni, mire ő ismét nemet mondott.

Ezzel telt el vagy tíz perc, hogy én kérleltem, ő pedig mindig leintett, vagy csak szimplán közölte velem, hogy nem fogja elmondani. Szerencséje volt, hogy odaértünk az első helyszínhez, így nem volt alkalmam többet kérdezgetni őt, de nem felejtettem ám el, este vissza fogunk még erre térni.

A nap igazából gyorsan eltelt, szerencsére nem volt hatezer programunk, ebédkor kaptunk egy óra szabadidőt, amikor mindenki elmehetett enni, én pedig Jungkookkal és másik két szobatársunkkal egy gyorskajáldába mentünk, hiszen az volt a legközelebb a Igidae Parkhoz.

- Milyen innit kérsz? Veszek valamit. - pillantottam Jungkookra, aki éppen a pult feletti táblákat tanulmányozta, hogy eldönthesse, mit szeretne enni.

- Oh, nem kell, hoztam pénzt én is magammal - rázta meg a fejét.

- De én venni akarok neked valamit, szóval fanta vagy cola?

- Cola - sóhajtott fel, miután rájött, hogy nem fogom hagyni magam.

- Oké - villantottam ki a fogaimat egy diadalittas mosoly kíséretében. - És mit eszel?

- Azt már komolyan nem fogod nekem fizetni, Jimin! - mondta határozottan, mire muszáj volt felnevetnem.

- Nem is akarom megvenni, nyugi. Csak kérdeztem, mert én nem tudom.

- Szerintem hamburgert meg sültkrumplit - vonta meg a vállait.

- Akkor én is - mondtam, majd már siettem is a kasszához.

Nagyjából tíz perc múlva már mind a négyen az asztalnál ültünk és nagyban ebédeltünk. Szerencsére nem volt annyira iszonyat sokan, ezért sem kellett órákat várnunk arra, hogy ételhez jussunk. Végül nem kértem sültkrumplit, csak két hamburgert, ezért is döntöttem el, hogy majd a mellettem ülőtől csórok, aki először teljesen meglepődött, hogy még is mi a fenét csinálok.

- Csak megbántam, hogy nem kértem krumplit - vontam meg a vállaimat, majd be is kaptam egyet. - Finom - tartottam a szemkontaktust mindvégig Jungkookkal, ő pedig szokásához híven elpirosodott és teljesen zavarba jött.

- Aha, finom - válaszolta, majd a hatás kedvéért még nyelt is egyet.

Valamiért késztetést éreztem arra, hogy tovább húzzam az agyát. Azt akartam, hogy zavarba jöjjön, hogy kipirosodjon az arca és, hogy motyogjon össze-vissza. Beharaptam alsó ajkaimat, majd jobbnak láttam, ha nem itt a gyorskajálda egyik asztalánál kezdek ki vele, hanem mondjuk majd a szobánkban, amikor kettesben leszünk. Igazából mindig is helyes fiúnak tartottam, a mosolya kifejezetten a kedvencem volt és azt sem szabad kifelejteni, hogy csodálatos belsővel rendelkezik. Nem gondoltam volna, hogy pont a legutolsó közös osztálykirándulásunkon fogom jobban megismerni őt, de nem panaszkodom, mert már több mint három éve várok erre.

- Hahó, nem akarsz inkább enni ahelyett, hogy Jungkookot bámulnád? - zökkentett ki Soobin a gondolkozásomból, mire zavartan megráztam a fejem és innentől igyekeztem nem az említettet bámulni, mert nem akartam sem őt, sem saját magamat kellemetlen helyzetbe hozni.

Egy perc késéssel, de visszaértünk a megbeszélt helyre és már el is indultunk - természetesen gyalog - a második helyszín felé, ami mára be lett tervezve. Ismét leghátul ballagtam a szobatársaimmal és megtárgyaltuk, hogy miután visszaérünk a szállásra és megvacsoráztunk, kiszaladunk a boltba alkoholért. Még szerencse, hogy Soobin és én is tizennyolcak vagyunk már, mert akkor most rendesen megszívtuk volna, ha mind kiskorúak lennénk.

- Melyik a kedvenc piád? - kérdeztem Jungkooktól, mire megvonta vállait.

- Jobban szeretem a rövideket, mint például a borokat, vagy a likőröket.

- Én meg inkább boros vagyok - nevettem fel.

- Milyen sok mindenben különbözünk egymástól.

- Az ellentétek vonzzák egymást, nem? - kacsintottam egyet, mire Jungkook csak elpirult és motyogott valamit, amit amúgy nem is értettem, de még így is aranyosnak találtam.

- Ne mondj már ilyeneket - könyökölt játékosan oldalba, mire ismét csak nevetni tudtam.

- Imádom, amikor zavarban vagy - karoltam át a derekát és így sétáltunk nagyjából két utcát, mert mázlimra pont ekkor érkeztünk meg a templomhoz, így muszáj volt elengedjem őt, bár már így is kaptunk pár furcsa pillantást.

Annyira elfáradtam, hogy azt elmondani nem tudom, pedig mindössze húsz percet kellett sétálnunk a templomtól a szállásig. A hátamat már egyáltalán nem éreztem, időközben a fejem is megfájdult, idegesítettek az osztálytársaim és éhes is voltam, plusz a szám is teljesen kiszáradt a vízhiány miatt, ugyanis semmire nem volt időnk a templom körbejárása közben. Már az is az eszembe jutott, hogy csak úgy kisétálok egy kocsi elé, de végül elvetettem ezt az ötletet, hiszen Jungkook a hörcsögéről kezdett mesélni. Végre megtörtént az, hogy ő hozott fel egy témát és nem nekem kellett konkrétan rákényszerítenem arra, hogy beszélni kezdjen.

- Biztos nem baj, hogy megyek? - kérdezte Jungkook, mire én ismét csak megráztam a fejemet.

- Menj nyugodtan, vegyél nekem valami finom bort - villantottam ki a fogaimat, mire közölte velem, hogy csak is rövideket fognak venni, mire megzsaroltam, hogy kiteszem a szobából, ha komoly ilyen szemét lesz.

- Szerinted ilyen vagyok? - pislogott nagyokat, mire megráztam a fejem.

- Csak cukkollak, na - löktem játékosan vállba. - Szeretem húzni az agyad - vallottam be neki őszintén az okát annak, hogy miért szívózok vele sokszor.

- Igen, erre már rájöttem.

- De nem rosszból csinálom ám ezt, remélem tudod - mosolyodtam el, mire szerencsére azt válaszolta, hogy tisztában van ezzel és egyáltalán nem zavarja.

- Csak nem sok ember áll így hozzám, mint te.

- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Mert sosem kiabálok, vagy verekszek és nem szólok vissza senkinek. Ezért sokan nem mernek velem viccelődni, mert nagyjából mindenki szerint "más vagyok". - mutatott idézőjelet az ujjaival, mire én teljesen lesokkolódtam.

- Miért lennél te más? Már nem azért, de... - éppen kiakadni készültem volna, ha Taehyun be nem dugja fejét a bejárati ajtón, hogy most már menni kellene, mert nem fognak visszaérni tízre.

- Bocsi, megyek - nyúlt azonnal a kabátjáért, de mielőtt még kiléphetett volna az ajtón, megragadtam a csuklóját és visszahúztam a szobába.

- Erre majd még visszatérünk, jó? - kérdeztem, mire bólintott egy aprót, majd kisietett a folyosóra, hogy végre elindulhassanak a boltba.

Addig én letusoltam, hogy később ne kelljen ezzel szenvedjek, majd gyorsan telefonáltam egyet anyával és nagyvonalakban elmeséltem neki a mai napot. Régebben már meséltem neki Jungkookról, hogy milyen különleges és most ismét megemlítettem ezt neki, csak azt is hozzátettem, hogy ebben a két napban szerintem többet beszéltem vele, mint az elmúlt három és fél évben.

- Na, mit hoztunk? - kiáltotta el magát Soobin, miután konkrétan kirúgta a szobánk ajtaját.

Tekintetem azonnal a kezében lévő borra szegeződött, de még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy ugye csak most vette elő a táskájából, Jungkook is megjelent, szintén egy borral a kezében. Mi van itt, gyereknap? Kérdőn pillantottam rá, mire ő csak megvonta a vállait és közölte, hogy azt a fajtát ő is szereti, csak azért vette meg. Nem hittem neki, de úgy voltam vele, hogy nem szólok semmit, csak örülök a fejemnek, hogy két üveggel is gondoltak rám.

Ezután gyorsan lementünk vacsorázni, majd a rövid megbeszélés után a holnapi napról, már mentünk is vissza a szobánkba. A fiúk először gyors letusoltak és csak utána akartunk nekikezdeni a nagy ivásoknak. Nem tehetek róla, de fogat szerettem volna mosni, a cuccom viszont a fürdőben volt és éppen Jungkook fürdött, ezért kénytelen voltam bekopogni, hogy be mehetek-e.

- Igen?

- Bemehetek fogat mosni? Gyors leszek, ígérem! - mondtam, de választ csak nagyjából két perc múlva kaptam.

- Oké, gyere - motyogta, én pedig nem is tétlenkedtem, azonnal benyitottam és már a mosdókagylóhoz is siettem.

Nem tehetek róla, de tekintetem a tükörből a tusoló felé terelődött, a fények miatt a fehér anyagon átlátszódott Jungkook körvonalai, mire nyelnem kellett egy hatalmasat.

- Itt vagy még? - kérdezte, amikor már hosszú percek óta csak álltam és őt bámultam.

- I...igen - dadogtam és igyekeztem kitisztítani a fejemet, hiszen nem éppen kedves dolgok futottak át az agyamon az elmúlt percekben.

- Akkor odaadod a törülközőmet? Ott van a fogason, csak mert végeztem és nem fogok itt ácsorogni órákat, amíg fogat mosol. - magyarázta, mire felkuncogtam és benyújtottam neki a függöny mögé a kért tárgyat.

- Köszi.

Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy majd kiszáll a zuhanyzóból. Eddig sem volt sok hely, de most, hogy egyszerre ketten tartózkodtunk ott, még kevesebbnek tűnt. Igyekeztem nem a fedetlen felső testét bámulni, de lehetetlennek bizonyult, talán ezért is siklottak lejjebb a szemeim.

- Nem is tudtam, hogy gyúrsz - szaladt ki a számon a mondat, amit csak magamban szerettem volna megjegyezni.

- Nem nevezném gyúrásnak, csupán naponta futok, meg van, amikor emelek párat és ennyi - vonta meg a vállait.

- Értem - biccentettem egyet, majd végig nyaltam alsó ajkamon és jobbnak láttam, ha elhagyom a kis helyiséget, mert már így sem kaptam teljesen levegőt.

- Na, mizu? - kérdezte Taehyun, mire megráztam a fejem és az egyik boros üvegért nyúltam.

- Igyunk - csavartam le az üveg kupakját.

- Nem várjuk meg Jungkookot? - kérdezte Soobin.

- Úgy is mindjárt jön - vontam meg a vállaimat és meg sem várva a többieket ittam egy kortyot.

Nem akarom megvárni Jungkookot, hiszen ő az oka annak, hogy inni akarok. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, de vágyom a társaságára és rohadtul élvezem, amikor zavarba hozhatom. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az előbb láttam a felső testét és ez csak rátett egy lapáttal arra, hogy még jobb pasinak gondoljam, mint eddig.

◇ ♡ ◇

Nagyon szépen köszönöm a hatalmas érdeklődést már most a sztorival kapcsolatban. Igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőle, hogy ne csalódjatok! 😇

Egyébként nem tudom még én magam sem, hogy ez a sztori most Jungkook vagy Jimin top-os lesz. Köszi redroseindarkness, azt hiszem rossz hatással vagy rám XD