-Most - néztem rá Shawnra, majd a többiekre - mi van?

-Beca épp most ment el egy torzszülöttel - morgott Shawn.

-Mi van, nem látod? - húzta fel a szemöldökét Dawn, és összekulcsolta a kezét.

-Mi bajotok van? - kérdezte helyettem a másik srác, és az ég felé nézett.

-Talán az, hogy egy összeszokott csapat vagyunk, nem de? És most jön ez a kis.... - mutatott felém a lány.

-Kis mi? - szóltam közbe. Mindenféle érzelem nélkül akartam, de inkább a dühöt éreztem a szavaimban.

-Jó, én erre nem érek rá - türelmetlenkedett Dawn, majd elővette a szürke követ a zsebéből, és utána mindenki így tett.

-És velem mi lesz? - lepődtem meg az aranyos gesztuson, hogy itt akarnak hagyni. Addigra már a két srác varázsolt egy-egy valamit, és beleugrottak, így csak Dawn hallotta kérdésem, mivel idő közben David is eltűnt.

-Ugorj utánam - sóhajtott, és a földre varázsolt egy szürke valamit. Beleugrott, majd valamivel nyugodtabb szívvel ugrottam utána.

Ugyanabban a rózsaszín kis helységben találtam magam, ahonnan elmentem. Magam sem hittem el, de hajnalodott. Elég sokáig lehettünk "távol", de mégse rémlett több órának.

Shawn jutott hirtelen az eszembe. Azok a mély, zöld szemei, a kedves tekintete, amit ha meglátok, elpirulok.

-Neked meg mi bajod? - kérdezte a csaj. Tekintetével szikrákat szórt, és ha tudott, megölt volna vele.

-Mi lenne? - suttogtam kedvesen, mivel még az előző gondolatom hatása alatt voltam.

-Vigyorogsz a semmibe a semmin - vágta rá a választ.

-Ez egy igazán értelmes mondat volt - csúszott ki a számon. Észre sem vettem, de a földön ültem, ezért most onnan felállva folytattuk az eszmecserét.

-Nos - lökte be a fiókot, amiből pár órával ez előtt kristályát vette ki - most, hogy Beca drága a nyakamra hagyott téged, mit akarsz csinálni? - döntötte oldalra a fejét, és hanga kezdett kedves lenni.

-Hogy? - pislogtam szaporán - hogy mi?

-Az, hogy vagy elhúzol, vagy itt maradsz, és értelmes fejet vágsz az egész helyzethez! - dobálta a szavait, miközben a kezdett hangja átmenni kiabálásba.

-Én? - mutattam magamra - én veled lógjak? Felejtsd el! - ráztam meg a fejem, majd felvettem a táskám, és emlékezetből rohantam ki a lakásból.

A jól ismert úton mentem, illetve rohantam haza. Egyszerűen idegesített, hogy ez a lány mennyire ellenséges velem, és nem csak ő, hanem Mark is (azt hiszem, ez volt a neve). Shawn és Beca az egyedüli, akik normálisan kezelik a dolgot.

Shawn. Amióta találkoztunk ő minden gondolatom. Csak rá gondolok, és összeszorul a gyomrom, és minél jobban gondolok rá, annál jobban. Létezik, hogy egy nap alatt ilyen hamar közel kerüljünk egymáshoz? Biztos, csak az edzés miatt csinálta.

Minden esetre, nagyon furcsa érzés beleesni egy ilyen világba. És itt nem a harcra gondolok. Egyszerűen az egész tele van mágiával, egy földön túli dolog, amit ha meglátsz, magához ragad. Más-más megközelítésről jó és rossz.

Észre sem vettem, de már a házunk előtt voltam. Kotorászni kezdtem a táskámban, mikor rájöttem arra, hogy Beca zárta be este az ajtót, és nála van a kulcs. Szuper! Ilyenkor kell neki pasizni?

Átmásztam a kerítésen, amiben már gyakorlott voltam. Régebben sokszor szöktem ki, részben anyám miatt, és amikor hazajöttem mindig a ház mögötti kerítésen másztam át, hogy ne vegyenek észre. Majd felmásztam egy fára, és azon keresztül beugrottam a szobámba, de amikor ezek kiderültek ki lett vágva a fa.

Az ajtó előtt álltam, és megnyomtam volna a csengőt, amikor a tárgy kinyílott és anyám nézett ki rajta.

-Katy! Drágám! - állt meg az ajtóban, és mosolyra húzta a száját.

-Steve itthon van? - forgattam meg a szemeim. - csak mert olyan kedves vagy velem...

-Gyere be, drágám! - folytatta a nyálas szöveget, és beljebb húzódott. Őt követtem, majd becsuktam az ajtót.

Megálltunk egymással szemben, majd mélyen a szemembe nézett. Ez így ment egy ideig, és mikor elfogyott a türelmem, és felmentem volna a szobámba, visszarángatott. Megkérdeztem volna, mit csinál, de hirtelen meglendítette a jobb kezét, és ezt a lendületet az arcomon éreztem.

-Ahj - sikítottam, és a fájdalom helyére kaptam a kezem. Dörzsölgetni kezdtem, de ez nem használt, inkább csak fokozta a csípő érzést. - Normális vagy? - engedtem utat a könnyeimnek.

-Ezt a hajadért! - mondta, és közelebb jött, de, még mielőtt bármit tehetett volna ököllel hasba ütöttem. Az egész olyan volt, mint egy reflex. Megéreztem a szándékát, és lelassítottam az időt, hogy fel tudjam fogni, és legyen időm kivédeni a támadást. Még is volt értelme az edzésnek?

Most ő tette kezét az ütés pontjához. Fájdalmas arccal szorította, és amikor felfogtam, mit tettem az arcom elé kaptam a kezem. De, valahogy még sem tudtam sajnálni.

-NA MI VAN? - üvöltöttem az anyámnak, aki most ugyanazzal a fájdalmas arckifejezésével nézett fel - CSAK NEM VISSZA TUDOK ÜTNI? - tettem rá egy utolsó pillantást, majd felmentem a szobámba.

Magamra zártam az ajtót, és keresni kezdtem egy tükröt. Mivel kizárt volt, hogy mostanság kimegyek a fürdőbe, valahogy itt kellett megoldanom a tárgy megkeresését, és rövid időn belül megtaláltam. Az arcomat kezdtem nézni, de semmi érdekeset nem találtam rajta. A bizsergés nem múlott, szóval percek kérdése lett volna, hogy ott éktelenkedjen a lila folt.

Elővettem a sminkcuccokat, és - mivel az edzés során nagyon nem maradt rajtam smink - a maradék festéket lemostam az arcomról, és az egészet újra kezdtem, most már vízálló kellékekkel. Remélni tudtam, hogy Beca azzal pingálta ki magát.

Talán kicsit csillapodott a fájdalom, mire végeztem. És most jöhet az, hogy kitaláljam, mit csinálok a nap további részében. Itthon a történtek után nem maradok, a kristályom nem tudom használni, Beca pasizik, szóval magamra vagyok utalva. Aztán beugrott, hogy van rajtuk kívül is életem. Megfogtam a telefonom.

-Szia Dennis! - köszöntem bele kicsit szomorúan a telefonba.

-Te vagy az, Anna? - kérdezte. Hangja fáradt volt, és egy kicsit félreérthető.

-Majdnem - nevettem fel - Katheryn.

-Ohh - sóhajtott, és valami koppanást, majd mocorgást hallottam a túloldalról - felejtsd el, amit az előbb mondtam - suttogta- Hangja inkább érdeklődő volt, mint fáradt. - Hogy vagy? Évek óta nem láttunk!

-Történt egy-két dolog - vettem mély lélegzetet - nem tervezhetnénk egy találkozót?

-Az az igazság - tartott egy kis szünetet - hogy tegnap egy elég kemény buli volt a klubban. - köhögött - Szerintem mindenki másnapos.

-Igen, és ahogy hallottam, be is csajoztál - röhögtem.

-Honnan tudod? - ásított - csak nem Adam küldött, hogy kérdezgess ki?

-Nem. - nevettem fel erőteljesen - az előbb beszéltél valami Annaról.

-Jól van - csapkodott. Legalább is, a hangból ezt vettem ki. - összeterelem a csapatot.

-Nekem csak Adam kell meg te. - suttogtam a lehető leghalkabban, nehogy félreértse.

-Tényleg? - jutalmazta kérésem hangos röhögéssel - estére ott leszünk! - ásított utoljára és letette a telefont.

Talán valamennyire hiányzott is a régi csapat. Régi... miért van új? Egy olyan csapat tagja nem lehetek, ahol ki vagyok rekesztve.

Lehet, hogy Beca is csak ezért ért meg, mert tudta, hogy kristályharcos leszek, vagy franc tudja mi a neve ennek az egésznek. Az egész hülyeség miatt nem kéne elhanyagolnom a barátaim. Vagy ki tudja. Nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy Beca barátai megkedveljenek.

Mivel nem tudtam estig mit kezdeni magammal, és álmos voltam, ezért lefeküdtem aludni. Az eddigi sminkem oda, de legalább nem voltam fáradt este. Hogy őszinte legyek, az alvás megtette a hatását. Pontos időt nem mondtak, felhívni nem akartam őket, így nyolcra mentem, de akkor már be voltam pörögve. Ismét a táskámért nyúltam, és összepakoltam a cuccaimat.

Óvatosan kinéztem az ajtón, majd lelopakodtam a lépcsőn, és ki a bejárati ajtón, de most már tanultam a hibámból, és vittem kulcsot. Hosszasan a hátam mögé pillantgatva sétáltam előre a kapu felé, majd nekimentem valaminek. Vagy inkább valakinek.

-Nem tudsz vigyázni? - kérdeztem mérgesen, és a telefonomért nyúltam volna, de rájöttem, hogy nem hoztam magammal.

-Katy? - kérdezte valaki.

-Beca? - állapítottam meg hangjából kilétét - hol voltál idáig?

-Hát... izé - vett nagy levegőt - dolgom volt.

-Aha - mosolyogtam - gondolom - forgattam meg a szemeim, amit ő gondolom nem látott.

-És - húzta el a 's' betűt - milyen volt az edzés Shawnnal? - érdeklődött. Az egész kicsit kellemetlenül jött le, hogy a sötétben nekimegyünk egymásnak, de így, hogy felhozta Shawnt, és elkezdődtek a gyomorgörcseim sokkal rosszabb lett a helyzet.

-Ezt komolyan itt akarjuk megbeszélni? - suttogtam, mivel most jöttem rá, hogy anyuék meghallhatják.

-Menjünk be! - fogta meg a kezem, de elrántottam - mi bajod van?

-A barátaimmal találkozom - feleltem komoran, és lehajtottam a fejem. Zavart a telefonos dolog, és reménykedtem, hogy elraktam a táskámba, bár, nem igazán emlékeztem rá.

-Akkor megyek veled - vágta rá a választ - úgysem ismerem őket.

-Nem! - szóltam közbe felháborodottan, és megráztam a fejem, majd minden további nélkül ott hagytam Becát és sétálni kezdtem a célom felé.

Van egy klubbhelységünk, ami igazából egy disco, és "Klubb" a neve. Általában itt lógunk esténként.

Amikor először jöttem ide, nem tudtam, mi is folyik ezen a helyen. Mondhatni, akik rendszeres tagok, azok már ismerik. És akik azok, azoknak adnak el drogot. Van, hogy fogadásokkal lehet nyerni, van, hogy csak úgy árulják, de nem egyszer volt, hogy ingyen adtak.

A bejárati ajtónál állva rágyújtottam egy cigire, és közben valahogy szembe jöttek velem a srácok. Nyolc szokott lenni a megbeszélt időpont, ezért is jöttem ilyenkor, de úgy látszik, ők is erre gondoltak.

-Szia! - köszönt egyszerre a két srác.

-Sziasztok! - köszöntem vissza, majd az épület falának nyomtam a cigarettát, és azt ledobtam a földre.

-Mielőtt bemennénk - szólalt meg Dennis, és felmutatta a mutatóujját - elmesélhetnéd, hogy mi az a sok  dolog, ami veled történt.

-Kényes téma - hajtottam le a fejem - nagy vonalakban annyi, hogy összebarátkoztam a mostohatestvéremmel. - fejeztem be a mesélést. Nem mint ha örökké tartott volna, de rövidre akartam zárni. A tegnap történteket nem akartam felhozni, mert úgyse hinnék el.

-Jó nő? - folytatta a kérdezősködést - mert, ha nincs barátja...

-Elég volt - kussoltatta le Adam - bemegyünk? - pislogott rám.

-Csak ti vagytok? - mutogattam a fiúkra

-Kérésedre - fejezte be a vitát, majd benyitott.

Jobb oldalt volt egy pult, ami mögött egy lány állt. Lazán odamentünk, kaptunk egy papírfecnit a kezünkre, amit mondhatok belépőnek is, pedig nem fizettünk.

Oldalt nyílt egy ajtó, amin beléptünk, és az eddig kint is hallatszódó buli zajai most felhangosodtak.

Ismét egy pultot láttunk, de ott már nem belépőt, hanem piát lehetett venni.

-Én fizetek! - kiabálta Dennis, és a csávó felé fordult.

-Mit adhatok? - mosolygott a csávó egy poharat törölgetve.

-Valami erőset - kacsintott Den, arra célozva, hogy nem piára gondol.

Kis várakozás után megkaptuk az italunkat, majd miután megittuk, elmentünk táncolni. Kicsit kezdtem szédülni, és kezdett beindulni a buli, szóval egyre jobb volt a hangulat.

-Szia cica - hallottam egy hangot. Máskor is szólítottak már le, és egy beszólással elintéztem, viszont ez annyira ismerős volt, hogy meg kellett fordulnom.

-Te mit csinálsz itt? - néztem elképedve a férfire, aki tegnap este leszólított engem és Becát.

-Nyugi drága - jött közelebb, és felém nyúlt - a tegnapi alkalmat elhalasztottuk. Viszont most mindent be tudunk pótolni - suttogta a fülembe, majd fogdosni kezdett, és akárhogy tiltakoztam, nem engedett.

-Héj, héj, héj - lökte arrébb a csávót Adam. - te mi a francot képzelsz magadról? - fogta meg a pulóvere gallérját.

-Állj le, öcsém, ő az én - kezdte, de nem tudta befejezni. Ad felpofozta, majd a táncparkett közepén kitört a verekedés.

Mindenki azon volt, hogy a lehető legtávolabb legyen. A pasas már a földön verte, és minimum tíz évvel lehetett idősebb, szóval mondhatni ő állt nyerésre.

-Elég! - avatkoztam közbe, majd elővettem nadrágom zsebéből a kristályom.

*

Egy sötét helyen ébredtem. A hajam félig vizes volt, és ruhám is, ott, ahol a földel érintkezett.

Körbenéztem. Halvány fényt láttam, és észrevettem, hogy abban a ruhámba vagyok, amelyikben a dimenzióban voltam. Maszkom fel volt hajtva a fejem tetejére, így azt lehajtva néztem az égre.

Egy rács volt a fejem felett, amit megpróbáltam leemelni, sikeresen. Egy csatornában lennék? De, hogy kerültem egyáltalán ide?

Kimásztam az eddigi helyről, majd körbenéztem. Éjszaka volt, egy hatalmas tér közepén. Alattam nem fű volt, hanem beton, és ameddig csak a szem el lát, az volt a földön. Az ég szürke volt, felhős, és esőre állt.

-Csak nem félresikerült a varázslat? - kérdezte egy hang a hátam mögül. Mikor megfordultam, meglepődtem a hang gazdáján.

Negroo