Szinte semmit nem tudtam a külvilágról, amióta az Éjszakai kristályban eltöltött este után hazahoztak. Bezárkóztam a szobámba, és még a vacsora se tudott előcsalogatnia. A világ teljesen megfordult velem, késő este mentem ki enni, amikor a többiek már rég aludtak, és mindig akkor mentem a fürdőbe is, amikor senkivel nem találkozhattam. A nappalokat, ha nem átaludtam, akkor sorozatmaratonokat tartottam, ami azért volt furcsa, mert ezelőtt alig, ha néztem végig egyet.

Eleinte még próbálkozott Katy, hogy beszéljen velem, apa az utolsó napokban unt rá csak, Sophie pedig örül neki, hogy nem kell velem találkoznia. Bár, ha minden igaz, akkor a drágalátos lányát se kell állandóan látnia, mert mindig elcsavarok valahova. Egyszer láttam, hogy Shawnnal távozott, azóta a fiúra csak haraggal tudok gondolni. Mark még a másik dimenzió kellemes nyugalmát élvezi, Dawnnal meg akkor szakítottam meg a kapcsolatom, amikor kiderült, hogy falaz Shawnnak. Egyedül maradtam, amit őszintén, annyira nem is bántam, így legalább mindent át tudtam gondolni, bár a vég kifejlett nem egészen tetszett. Katyvel a hazahozatalom óta egyszer találkoztam, de csak kiabálva kiküldtem a szobámból, így nem nagyon tárgyaltunk semmit.

Éjfél tájt lehetett, amikor kicsoszogtam a fürdőbe, úgy gondolva, hogy apáék biztos alszanak már, ő meg nincs itthon szokás szerint. Idegesen tudatosítottam, hogy még mindig semmi, pedig már több, mint egy hetet csúszott. Egyre nyugtalanabb lettem e miatt, és csak az akkor esti dologra tudtam gondolni, de olyan részletesen nem emlékeztem már rá, hogy tudjam, biztosan meg tettünk minden óvintézkedést. Csapkodva mostam meg a kezem, és nyitottam ki a fürdő ajtaját, amiben meglepetésemre a mostohahúgom állt.

Csodálkozva néztünk eleinte farkasszemet, nem tudtuk mit tegyünk. Annyira szokatlan volt, hogy pár nap csataszünet után megint áll a bál, főként miattam, hogy nem bírtam mást tenni, hátra léptem, karba fontam kezeimet, és már készültem egy csípős beszólásra, de ő megelőzött. Leintett kezeivel, és szomorúan rám nézett.

- Tényleg el akarjuk ezt most kezdeni? – hangja fáradt volt, talán egy kicsit rekedt is, mintha a nap folyamán sokat kellett volna használnia, és nem kicsit erőltette volna meg. Dühömet azonnal átvette a kíváncsiság, és már majdnem rákérdeztem, de inkább hagytam.

- Akkor engedj, hadd menjek vissza a szobámba! – indultam volna, de ő visszalökött. Erősebb volt, mint amire emlékeztem.

- Beca, napok óta látni nem lehet téged, minden rendben van? – fürkészte arcomat a félhomályban. Mondanom se kell, a folyosón nem kapcsoltam villanyt, így csak a fürdőből kiszűrődő gyér fény világította meg mostohahúgom arcát.

Annyival idősebbnek nézett ki. Most az egyszer, mintha megfordultak volna a szerepek, és én voltam a gyámoltalan kis tesó, ő pedig a felelősségteljes nővér.

- Minden a legnagyobb rendben! - makacsoltam meg magam.

Én se értettem, hogy miért állok így hozzá. Már annyiszor át gondoltam, hogy mi történt aznap, hogy nem tudtam már, mi az igazság. Katy tényleg sokkal jobban meg volt rázva, mint Archi, bár elviekben ő támadta meg a fiút, az mégis magasról tett rá, hogy éppen ki akarták nyírni. És ebben az egészben a legszomorúbb az, hogy közben mindenkit ellöktem magamtól.

- Lehet, hogy nem vagyunk valami jóban, de Beca... látom rajtad, hogy nem vagy rendben. Sápadt vagy, az arcod beesett, alig jársz a lábadon, és csapkodsz a fürdőben. Mi a baj?

Aggódott értem, nekem pedig összeszorult a gyomrom. Rosszul voltam attól, hogy most is valami goromba beszóláson agyalok, miközben ő látszólag foglalkozott velem. Megint arra készültem, hogy ellököm magamtól. Könnyebb elfutni a problémák elől, és ez most egy hatalmas volt számomra. Nem mondhattam el senkinek, főként neki nem. Ha megtudnák a többiek, ha Shawn...

Ugyan, mit tehetnének? Berontanak a szobába, és erőszakkal próbálnának meg velem beszélni? Több, mint valószínű, erre pedig nekem nem volt szükségem, ahhoz már, így is elég elcseszettül éreztem magam szó szerint.

- Miért? – nyögtem ki könnyes szemmel. – Miért nem hagysz békén? Miért érdekellek még mindig, mindennek ellenére?

Sikerült meglepetést okoznom ezzel a kérdéssel neki, mert felhúzta szemöldökeit, és csak bámult rám. Nem, mintha én nem vettem volna észre, hogy valamitől ő is totál ki van, de ő nem játszotta el velem azt, amit én vele igen.

- Beca... attól, hogy még haragszol rám, én...

- Tudod, mit? Hagyjuk! – löktem ténylegesen félre. Megint én vagyok a hibás? Köszönöm, ebből nem kérek, tudom azt magamtól is!

- Várj már! – rántott vissza. – Ugye köze van ahhoz az estéhez, amit a kecskével töltöttél?

- És ha igen? – néztem rá elkeseredetten. Arckifejezése nem sokat változott, de eleget, hogy tudja, valami nincs rendben. Nagyon nincs. – Mi az, Katy?

- Így már világos! A pokolba, hogy erre nem gondoltam előbb! – dobbantott egyet.

- Mégis mire?

- Ezt jelenti, hogy pár hónap múlva már nem fogod élvezni! – a fejéhez kapott, mire én kezdtem sejteni a dolgot, de nem nagyon tetszett.

- Katheryne, mit akarsz ezzel mondani? – kérdeztem hisztérikusan.

- Téged akarva ejtettek teherbe! – nézett rám szomorúan.

Zúgni kezdett a fülem, a látásom elhomályosult. Tudtam, hogy az vagyok, éreztem, de sose akartam kimondani magamban. Így ténylegesítve, pedig sokként ért. Egy hónapja az életem még tökéletes volt. Barátok, egy „saját" világ, leírhatatlan érzés harc közben, még pár napja egy húg is, de ezt egy rossz döntés, egy pillanatnyi öröm miatt elveszítettem.

Zokogva dőltem neki a falnak. Amin napok óta gyötrődtem, Katy néhány percben összegezte, és ez rosszul esett. Nem akartam szembesülni a dolgokkal, főleg így egyre biztosabban, hogy akkor este Archinak több szerepbe volt ebben az egészben, mint azt én reméltem.

- Miért? Miért pont én? – zokogásom egyre erősebb volt, bár próbáltam visszafogni magam, hogy apáékat ne ébresszem fel, még az kellett volna, hogy Sophie rájöjjön, de így se voltam benne biztos, hogy nem tettük e már meg. Katy közeledett felém, és ölelt volna át, de én tettem hátra pár lépés, és rémülten néztem rá.

- Hagyj békén! Csak hagyj! – rohantam be a szobámba, és bezártam magam mögött az ajtót.

Fáradtan bedőltem az ágyba, és csak sírtam. Nem akartam tudatosítani, hogy bennem mi növekszik, de kénytelen voltam elfogadni. Szipogva kerestem elő a telefonom, és néztem vissza a régi képeimet a többiekkel. Annyira boldog voltam. Életvidámabb az a képem, ahol éppen edzés után terültem el Dawn ágyán, mint a mostani énem. Szomorú mosollyal raktam le az éjjeliszekrényemre a készüléket, és már befészkeltem az ágyamba magam, amikor karkötőm kezdett el hevesen villogni az asztalomon.

Régóta nem volt rajtam, felé se néztem, csak ledobtam oda, és nem törődtem vele. Most viszont villogott, ami nem jelent jót. Döntenem kellett, ha felveszem, és átmegyek azon a szürke maszlagon, akkor napok óta először fogok találkozni a többiekkel, és talán meg is kell őket menteni, – vagy fordítva – amire nem biztos, hogy most fel vagyok készülve.

Óvatosan vettem a kezembe, furcsa érzés volt újra érinteni a kristályt, még ha ilyen aprócska darabjáról is van szó. Lassan felcsatoltam a csuklómra, mire szinte azonnal éreztem a kis szürke darab forróságát. A kezembe megjelent a nagyobb változata. Bár nem teljesen illett a kezembe, néha sehol nem tudtam rajta fogást találni, de annyira megszoktam, hogy más kristállyal nem mentek jól a gyakorlatok.

Már a harci ruhámban álldogáltam a szobámban, de nem tudtam, mikor alakulhattam át, kristályom viszont egyre jobban zúgott. Haboztam, hogy megnyissam e azt a portált. Tudtam, hogy a többiek már átmentek, mert a kődarab ismét rezzenéstelenül pihent a tenyerembe.

- Akkor gyerünk! – emeltem meg a kis szürkés darabot, és egy fonalat húztam a levegőbe.

Szinte azonnal megjelent az a szürke maszlag, amin idegesen léptem át. Nem rögtön zártam be, ahogy át értem. Vártam egy kicsit, hátha meggondolom magam, vagy megjelennek a többiek, hogy már végeztek, de semmi ilyen nem történt, így szomorúan csuktam be a haza vezető ajtót. Csak ez után néztem körül.

Egy elég világos dimenzióban voltam. Jobb szóval nem tudnám illetni, minden – a szó legtágabb értelmében – ragyogott vagy csillogott, és sötét színt vagy árnyalatot sehol nem láttam. Az árnyékomra néztem, de még az is úgy fénylett, mintha neonfestékkel itatták volna át. Ezt leszámítva elég átlagos környezet tárult elém, minden nagyon hasonlított a Földre, viszont a színek természetellenesen élénkek voltak. Egy kiszögellésen álltam, mellettem pár méterre meredek lejtővel a hegy széle, ami alatt hegyes sziklák csúcsosodtak ki. Pár lépést bentebb mentem, nem akartam, így meghalni.

Egy hosszú kaptató várt rám, egészen fel egy kis tisztásig, ahol egy barlang bejárata volt. Legalábbis első ránézésre barlangé, később vettem csak észre, hogy két faág alkotja az ajtót, amiről a mellettük lévő fűzfára emlékeztető fa hosszú indaszerűségei lógjak le. Levelei színe a legelevenebb méregzöldhöz hasonlított, törzse a legsötétebb barnához, amit valaha láttam. Gyönyörű volt, mégis rémisztő. Lassan haladtam át az indafüggönyön, de ami ott várt rám, valami elképesztő volt. Egy azúrkék tó partján kötöttem ki. A tavat kisebb-nagyobb kövek szegélyezték, körülötte pedig mesébe illő növények. Minden annyira idilli volt, mint valami filmben.

Az egyik bokorból zajt hallottam, mire előhúztam kardomat a tokjából, és zaj irányába tartottam. Fekete alak lépett elő, mire tettem hátra egy lépést, de zöld színnel díszített ruhája és róka alakú maszkja megindított előre. Imbolyogva járt, és egyik kezét a másik vállára szorította. A következő lépésénél térdre rogyott, majd eldőlt oldalra.

Megfagyott bennem a vér, lábaim földbe gyökereztek. Hetek óta nem találkoztam mással csak Dawnnal, de még álmodni se mertem arról, hogy így fogok vele. Tettem fel egy lépést, de még így is méterek választottak el minket. Suttogni kezdtem a nevét, mire felnyögött egyet. Kezemben megjelent a kristályom, és már kezdtem gondolkozni egy gyógyítóigén, ami nem jelentett gyógyulást, csak felszíni fájdalomcsillapítást okozott, de valahogy segíteni akartam.

Odarohantam a fiúhoz, letérdeltem, és a kristályt a csuklójába vájtam, éppen, hogy csak megsebezve ezzel őt. Elkezdtem mormolni az először eszembe jutó, betanult igét, és mikor úgy éreztem, hogy elég lesz, elemeltem a kristályt, ami azonnal eltűnt. Először semmi nem történt, ő nem mozdult, én pedig levegőt se mertem venni. Aztán minden gyorsan történt. Ő vett egy hatalmas levegőt, mellkasa nagyot emelkedett, köhögött, és gyorsan felült. Karjait a vállamra rakta, éreztem, hogy a szemembe néz, még így maszkban is.

- Oh, Beca! – hirtelen átölelt. – Bárcsak többet tudnék érted tenni! – hangja szinte már zokogott. Kezdtem megijedni. – Sajnálom, annyira sajnálom!

- Mi van, Shawn? Megijesztesz! – viszonoztam az ölelést, de nem értettem semmit. Nem rég még haragudtam rá, most pedig egymás karjaiban vagyunk egy egészen romantikus helyen.

A következő pillanatban olyan történt, amire nem számítottam. Shawn már nem ölelt, valami elhúzta tőlem, és egy hatalmas sziklának csapódott. Felsikítottam, amilyen hangos csattanással ért földet, élettelen teste rémisztően kicsavart szögben állt.

Legördült az első könnycsepp a szememről, ahogy visszaemlékeztem, hogy a fiolát, ami őt illeti, nekem adta egy kis dinóharapás miatt. Magamban elmondtam egy Miatyánkot, hogy ne legyen olyan nagy baja, amilyennek innen tűnik, majd oldalra néztem. Egyszerre fogott el a düh és az elkeseredés. A fekete ruhás alak állt előttem. Nem csinált semmit, csak nézett rám mozdulatlanul. Fel akartam állni, és Shawnhoz rohanni, de a titokzatos alak gyorsabb volt. Megfogta a karom, és magához szorított, így én csak ficánkolni tudtam.

- Nyugi, a barátaid biztos helyre tudják hozni! – nevette el magát. Hangja annyira ismerős volt valahonnan, de nem tudtam beazonosítani, hogy kié lehetett. – Köszönöm segítséged! – intett Shawn felé, majd elővett egy feketén csillogó kristályt, amivel megnyitott egy portált, és eltűnt velem együtt.

------

Sziasztok!
Bocsánat, hogy nem tudtam pénteken hozni a részt, de még mindig el vagyok csúszva, a tizenegyedik nem egészen annyira leányálom, mint aminek gondoltam, de remélhetőleg, most már tartani tudjuk a keddi és pénteki menetrendet. Addig is, vote-olj, ha tetszett,  ha pedig van valami kivetnivalód, akkor azt kommentben jelezd! :)

Kita_Grape