Ezen még dolgozom, de nem fogom levenni.

Egy kisfiú szaladt lefelé a domboldalon. Nem volt neve; az idők hajnalán, mikor még új volt a világ, az ember épp csak elkezdte elnevezni a dolgokat. Szaladt a falu felé. Izgatott volt, mert barátaival valamilyen furcsa állatot találtak a folyóparton. Szerette volna minél előbb elmondani a szüleinek. Talán az apja olyan büszke lesz rá, hogy legközelebb őt is viszi vadászni, mint a bátyját. Akkor majd dicsekedhetne vele a többi fiúnak. Biztosan nagyon irigyek lennének.

Amikor odaért a sátrukhoz félrehajtotta a bejárati vásznat, és bemászott a sötétbe. Csodálkozva nézett körül. Ilyenkor az anyja mindig a tűz körül sürgölődőtt, hiszen még az esős időszakban voltak, nem hagyhatták kialudni. Zokogást hallott a családfő ágya felől. Óvatosan odalépdelt. Ott feküdt az ágyon az apja, és ott térdepelt mellette sírva az anyja. Óvatosan letérdelt ő is.

- Mi történt? - kérdezte halkan. Az anyja nem felelt, csak hüppögve félrehajtotta a takarót. A családfő szíve fölött egy hatalmas véres karmolás éktelenkedett. Vagyis vadászat közben halt meg. A fiú bólintott. Apját ma éjjel odavetik a ragadozóknak, és a törzs arrébköltözik. A falu vadásza címet a bátyja fogja átvenni, anyját és őt pedig száműzik. Tudta, ha tenni akar valamit, most kell lépnie.

- Figyelj... - szólt az anyjához.

Réges-régen, mikor a nagy hegyek még piciny dombok voltak, élt egy vadász. Ez a vadász a legjobb volt mind közül. Gyors, szemfüles, és halálos, mint egy gepárd. Ezért a falu így nevezte; Gepárd. Ennek a vadásznak volt egy felesége, és sok sok szép fia, kik egy napon majd átvehetik tisztségét. Mindet ő maga tanította ölni, és jónak bizonyultak örökébe lépni. Igen ám, de ezek a fiúk folyton egymással harcoltak, mint az oroszlánkölykök, és egymás látását sem állhatták. Egy idő után a törzsnek elege lett a folytonos torzsalkodásból, és megkérte a vadászt, hogy tegyen valamit. A vadász így szólt fiaihoz: "Fiaim. Ti mind jó harcosok vagytok. De akárhányszor meglátjátok egymást, annak harc, és vérengzés lesz a vége, így most azt mondom; egyikőtök sem léphet az örökömbe halálomkor, amíg le nem vadássza azt az állatot, mely megölt engem."

A fiúk megértették eme ítélet bölcsességét, és attól fogva béke költözött a faluba. Egy napon azonban a vadász nem tért haza. Gyűjtögető asszonyok találták meg a testét a folyóparton. Ezen éjszakán a vadász fiai összekészítették szerszámaikat, elbúcsúztak asszonyaiktől, és útnak eredtek. Az egyik fiú a folyó felé indult, a másik a hegy felé, az utolsó pedig a síkság felé. A távozásuk utáni napon a törzs remélt. Az utána következő napon félni kezdtek. Az azutáni napon napon elveszítették a reményt. Az várakozás utolsó napján az egyik fiú hazatért. Örömmel fogadték, megkínálták étellel, és kérdezgették. A fiú mesélt.

Mikor végre elérte a hegy túloldalát, egy helyet talált, ahol vér volt, és apja kettétört dárdája. Úgy döntött, e helyen letáborozik, ígyhát tüzet gyújtott, és lefeküdt aludni. Az éjszaka legsötétebb órájában zajt hallott, és erre felkelt. Egy alak közeledett az árnyékokból. Felkapta fegyverét, de a meglepetéstől azonnal le is ejtette,  mert apja, a vadász lépett a tűz fénykörébe. Megszólalt.

"Hát te találtál rám, fiam. Mindig is sejtettem, hogy te leszel az." mondta mosolyogva. A fiú ijedten nézte.

"No, nem kell így megijedni" nevetett a vadász "nem akarlak bántani. Csak egy kérésem lenne. Azt szeretném, hogy testem ne vesd a vadak elé, s ne száműzd asszonyomat, hanem rakj maga tüzet és égess el rajta engem, és anyád."

" De miért édesapám?" kérdezte a fiú .

"Azért mert csak így lelhetek békét halálom után" felelte az apja. A fiú bólintott.

"Még egy dolog" mondta "meg kell ölnöm a vadat, amely végzett veled." Az öreg vadász szótlanul kinyújtotta a kezét, majd eltűnt. A fiú elnézett abba az irányba, melybe apja mutatott. Egy haldokló tigris volt ott, melyet a vadász utolsó csapása halálra ítélt. A fiú megölte, majd hazaindult.

Mindent megcsináltak úgy, ahogy az öreg vadász mondta. És miután máglyája utolsó zsarátnoka is elhamvadt, a törzs evett és ivott a tiszteletére, majd felnézett az égre, és kérte a csillagokat, hpgy hadd leljen békét Gepárd, a vadász.

A fiú elhallgatott. Anyja meghökkenve meredt rá. Még sosem hallotta, hogy ez bárkivel is megtörtént volna. Fel sem merült benne, hogy kitalált lehet; mint mondtam, az idők hajnalán még ártatlanabb volt a világ.

Miután hazaértek a vadászok és gyűjtögetők, a fiú elmondta nekik is a történetét. Ámuldoztak; milyen okos ez a fiú! Ez nekik miért nem jutott eszükbe! Hiszen szegény holtak így sosem lelhetnek békét. Megkérdezték a fiút mit tegyenek. Ő elmondta, hogy el kell égetni a halottat, asszonyával együtt. A törzs hűen követte minden szavát. Mikor bátyja meglátta mi történik, felháborodott, és megpróbálta megakadályozni. A fiú parancsára megölték. El akarták égetni a testét, de a fiú azt mondta:

- Megtámadott engem, nem érdemli meg, hogy lelke megpihenjen. - ígyhát a testet odavetették a vadaknak.

A következő nap megölték a törzsfőt is. Helyébe a fiút helyezték. S mivel meséjében a vadásznak neve volt, így elnevezték őt is; úgy hívták, Sámuel.

Feltaláltam a világ első politikusát. Tudom, hogy most nem éjszaka van, de ezt kiposztolom, mert otthon nem biztos hogy van wifi. Ez a csoda tegnap éjjel született, amikor is irodalomkiselőadás készítése közben elfilóztam azon, hogyha minden írót egy másik író inspirált, akkor hogy jött létre az első mese?