A faluba vezető utat mindenki jól ismerte, de aznap kevesen haladtak át rajta. A lány biztonságban átjutott minden azonításon, és még a Trollok hídján is. A faluba érkezvén üdvözölte néhány ismerősét, majd elindult a színpad irányába. Éppen egy furcsa fiatalember beszélt, heves kézmozdulatokkal alátámasztva mondandóját. A közönség időnként nevetett. Amikor befejezte, megtapsolták. Egy előadás következett, majd egy nő, aki értékelte az előadást. Tetszett neki. Egy kisfiú lépett fel a szinpadra.

- Szi-sziasztok én Ro-Roli vagyok és mo-most ezekkel fo-fogok játszani. - mondta dadogva, és felmutatott néhány fakockát. A közönség fújolt és megdobálta paradicsommal. Sírva leszaladt a színpadról. A lányhoz odafordult egy szomszédja.

-Szörnyűek ezek a kölykök. - mondta. - Szereznek néhány fakockát és azt hiszik olyanok lehetnek mint az a csávó. - mutatott a legnépszerűbb előadó irányába. A lány vállat vont és továbbment a rétre. Ott felkapott egy kardot és harcolni kezdett. Nem tudta ki az ellenfél, de nem is számított. Csak a harc öröméért küzdött. Később néhány ismeretlennel együtt legyőztek egy sárkányt, és elvették a kincsét. A kincsből vett egy vicces sapkát. Egy darabig elgondolkodva nézte, majd odaadta a sírós kisfiúnak. Továbbindult a Mesélők Kövéhez, de útközben megállt megcsodálni a festményeket. Egy gyönyörűen ábrázolt csók mellett megállt, és megszemlélte a képet. Halványan úgy rémlett, mintha az egyik férfinak szárnyai lettek volna. 

-Ugye milyen aranyosak együtt? - kérdezte valaki mellette. A lány biztosította teljes egyetértéséről, majd tovább akart menni, de ekkor meghallott valami érdekeset. 

-... és ha megnézitek ezt a képet, akkor tisztán láthatjátok, hogy az utolsó szavai azt jelentették... - kiabálta egy fiú, a kezében papírokat lobogtatva. A lány beállt a vitázók közé. Hosszú idővel később sikerült kihozniuk egyenlőre, és mindenki ment a maga dolgára. A Mesélők Kövén egy fiú állt, és nagy hévvel mondta a magáét. A története egy lovagról szólt, akit senki sem értett meg, majd egy nap találkozott a sárkánnyal. A lány leült és figyelt. A mese érdekes volt, és szinte sajnálta hogy vége. Mindenki csöndben ült, és gondolkozott, mikor egyszer csak felállt egy ember, és a Kőre köpött. 

- Mocskos buzik! - kiáltotta aztán. 

- Úgy van! Miért kell ilyen szemetet hallgatnunk? - csatlakoztak hozzá még páran. Válasz helyett ütéseket kaptak. A helyzet gyorsan elfajult, és sokan elővették mágikus kardjaikat. A csata tetőpontján a lány előkapta féltve őrzött fegyverét, Diszkriminációt, és így sikerült elűzniük a gyűlölködőket. Most egy fiatal lány lépett fel, de nem kezdhette el mondanivalóját, mert félbeszakította egy Troll. Úgy tűnt, lemerészkedett néhány a hegyekből. 

- Depressziózzál máshol, ne itt rontsd a levegőt! - üvöltötte a Troll. Fajtársai helyeslő válaszordítást hallattak. Trollvadászok persze sehol. A lány sóhajtott, és már éppen emelte volna a kardját, mikor meglátott egy lányt, és egy halványan átlátszó fiút a Trollok felé sétálni. Megnyugodott. Jó kezekben van az ügy.

 Körülnézett. Senki sem akart felállni a Kőre, így összeszedte a papírjait, és fellépett rá. Megköszörülte a torkát.

- A faluba vezető utat mindenki jól ismerte, de aznap kevesen haladtak át rajta...

Ahoj népek! Sikeresen meghalt a Wattym, de a probléma megoldódott, nem mintha ez bárkit is érdekelt volna. Ha valaki kitalálja, hogy miről szól a sztori, annak pirospont!