- Nem vitt el?- morgomlta a nyakamba.

- Azt mondta házas vagyok és, hogy megöl ha az autójában maradok.- motyogtam a mellkasába.- Nem is vagyok házas.

- De igen.- engedett el.- Ugye milyen szuper?- jelent meg az a tipikus vigyora, mitől kirázott a hideg.

Az őrület és az öröm összhangja találkozott, s én nem voltam képest mást sem gondolni, mint azt, hogy az engem fogó ember egyszerűséggel hihetetlen.

- Mióta vagyok házas?- pislogtam.

- Mióta átváltoztattalak, te buta. Itt ti mind az én gyermekeim vagytok de te... Te vagy a legértékesebb.- simított arcomra.- Az én vérem segítségével te lehetsz az egyik legerősebb a fajtánkból.

- Taehyung.- löktem magamtól kábé egy méter távolságra.- Nem vagyok a férjed, nem vagyok a gyereked.- ráztam a fejemet.

- De igen!- jelentek meg a fogai, s szeme mégjobban kidülledt.- Az enyém vagy. Csak az enyém!- fogott vállamra, majdnem olyan erősen, hogy hallani véltem ahogy roppan a csontom, bőröm alatt.

- Ez fáj.- nyögtem fel.

Jelen

- Bántalmazta magát?- fonja össze a karjait és meredten bámul engem.

- Mondhatni.- bólintok, visszaemlékezve a jelenetre amit írtam.

- Mondja, érzett empátiát miközben ezt csinálta magával? Értette az okát?

- Szimplán féltett.- vonom meg a vállamat.

- Gondoljon bele. Ha féltette akkor bizonyára magától is megvédte volna, de pont az ellenkezője történt. Képes volt magát bántani ahelyett, hogy megvédte volna. Maga szerint ez rendben van?

- Szeretett engem.- nézek rá, s érzem ahogy a könnyeim előtörnek.- Jobban szeretett, mint bárki más!

- Ez nem szeretet, értse meg!

- Olvassa inkább azt a nyamvadt történetet!

Emlékirat

- Nem lehetsz másé! Te mindig is az enyém voltál kicsi nyuszim.- engedett a szorításán.

- Miért vagy ilyen erőszakos?- halkultam el.- Elfuthattam volna messzire! Itt hagyhattam volna ezt az egészet, mégis itt vagyok!

- Miért vagy itt?- komolyodott el.

- Nem tudom.- hajtottam le a fejemet.- Ösztönösen jöttem.

- Azért, mert nincs hova menned. Látod? Én vagyok az otthonod.- húzta ki magát büszkén.

- Az otthon meleget ad. Biztonságot. Szeretetet. Te mit tudsz nyújtani ezek közül? Az a nő akár bánthatott volna! Te pedig szó szerint bántasz! Mi előnyöm származik abból, hogy ide láncoltál, mint egy állatot?- kiabáltam rá.

- Az nyuszim, hogy még a királynő sem olyan okos ahhoz, hogy elválasszon tőlem. Megegyeztem vele, eljátszottam a hülyét, de ő vak. Nem tudja mi az ámítás, mi a színjáték művészete. Ezt ki kellett használjam.

- Szóval csak egy bábú voltam? Te mind végig tudtad mi lesz ha eljön értem?- vontam fel a szemöldökömet.

- Hát persze.- nevette el magát.- Az én eszemen nem jár túl senki.- engedett el.- Egyet jegyezz még meg.- emelte fel a mutató ujját.- Ha elragadna tőlem bárki... akárki. Akkor se tart az sokáig és hidd el megtalállak. Bárhol vagy, attól a naptól kezdve, hogy átváltoztattalak,  egy ha úgy tetszik GPS van a véredbe keverve. Ott leszek mindig.

- Mindig?- nyeltem egyet.

- Amíg világ a világ.

- És ha meghalsz?

- Nem halhatok meg.

- De ha mégis?

- Nem halhatok meg, mert egy részem mindig veled lesz.

- Hogy érted?

- Jungkook. Ott leszek a szívedben. A véredben. A testedben.

Amíg a halál el nem választ.