- Ismertem az anyádat. Gyönyörű nő volt. Ő is itt élt a cirkuszban. Édes is volt.

- Édes?- kezdtem elveszni.

- A vére... Mint a cukor. Még mindig érzem.- simított ajkaira.- Ő volt az első akit megöltem.- sóhajtott fel jólesően.- Ha tudni akarod azután, hogy kirakott téged az erdőbe. Előtte nem öltem, csak ittam, fogva tartottam.

- Miért ölted meg?- halkultam el, ugyanis vérem izzani kezdett a kitörni készülő düh rohamomtól.

- Mert elhagyott téged.- nézett a szemembe, még mindig a tükröt bámulva.- Mikor megszülettél megláttam az örökösömet benned. Olyan voltál, mint egy angyal. Tiszta, de mégis sérthetetlen. Úgy éreztem el kell rontsalak, romlottnak kell lenned ehhez a tökéletes porodhoz, mert mi más az élet, ha nem egy cirkuszi porond ahol táncolnak az emberek?

- Az élet ennél jóval több és jóval tisztább, de az olyan emberek, mint te... Elrontják. Ne akard nekem bemesélni, milyen jó szíved van csak mert nem öltél meg húsz évvel ezelőtt.

- Nincs jó szívem. De azt tudom, hogy nélküled nem tudom végig vinni a cirkuszt. És ha egyszer meghalok akkor kell egy utód úgy, mint Jiyongnak kellett.- fordult vissza hozzám, még mindig a székében ülve.- Felajánlom még egyszer csak most máshogy. Elengedem a kis barátodat, a srácok elviszik őt egy jó helyre, de neked maradnod kell és... Ha úgy tetszik olyanná kell válnod, mint én. Mert ha nem változol...- állt fel, s elém sétált.- Halott vagy. Megölnek a többiek.

- Te ezt mind végig tudtad, mi?!- ordítottam az arcába.- Hogy ha nem válok olyanná, mint te akkor nekem végem! Milyen szörnyeteg vagy te?!

- Olyanféle aki felajálotta sokadjára az egyetlen módot arra, hogy túléld. Ha nem akarod, akkor itt és most is tudok végezni veled, nem lesz lassú halálod mint ahogy lenne, ha a srácoknak adnálak.

- Miért kínoznál? Azt mondtad a kincsed vagyok.

- Azért kínoználak, mert nem akarsz velem lenni. Hiszen mindig is ez volt a sorsunk, Jungkook. Mi ketten lehetnénk a legerősebb élőhalottak.- csillantak fel a szemei.- Örökké táncolhatnánk, örökké alkothatnánk valami újat, szépet.

- Újat? Szépet? Jézusom, ember, neked ez szép? Szerinted ez tetszik?- mutattam a babáira.

- Azt hittem.- konyult le a szája.- Annyira szépek, csak nézz rájuk. Boldogok. Nem szenvednek, nem sírnak... Nem beszélnek.- komorult el  a tekintete.- Nem úgy, mint te. Túl sokat beszélsz.

- Az lehet, de nem vagyok olyan elvetemült, mint te. Mert az vagy ha tetszik, ha nem és ne hidd, hogy nem tudom mit művelnek a barátaid Jiminnel!- ordítottam, hiszen nagyon jól tudtam.

Tudtam, hogy meg fogják erőszakolni, majd otthagyni az út mellett meghalni.

- Azt hiszed okos vagy.- halkult el teljesen, szemei pedig elsötétültek.- Azt hiszed mindent tudsz, kicsi nyuszi, de ez nem így van. A "barátaim" nem fogják bántani amíg én nem mondom, hogy tegyék. Ha mégis megteszik akkor ugyan úgy letépem a fejüket, mint Jiyongét. Én vagyok itt a főnök. Eszedbe se jusson valami olyat csinálni ami ellenkezik az én szavaimmal. Nem te lennél az első és utolsó akit megölök csak mert nem tud bírni a vérével.

- Értem.- bólintottam egyet.- De még ha akarnék se tudnék olyanná válni, mint te.

- Senki sem olyan mint én. Senki sem akkora, és olyan jó művész, mint én. Senki se tudja nálam jobban szórakoztatni a közönséget. Senki se tud olyan szépen táncolni, mint én. Senki sem tud rajtam kívül olyanná váltottatni, mint én.

Igaza volt.