Ott állsz kint a vasútállomáson, s csak vársz. Önmagadra talán? Bár lehet, a vonat ér oda hamarabb.
Előnyösen áll rajtad a fájdalom. Büszkén viseled, mint a legújabb télikabátod. Hisz a vadvirágok közül is azok a legszebbek, melyek a sínek mellett nőnek. Pedig ők vannak a legközelebb a halálhoz.

Lecsordult egy harmatcsepp a fenyőágról, akire rámosolyogtam, és amikor eleredt az eső, felnéztem a zokogó égre, és azt mondtam neki: én is, ne aggódj, én is.

Melegebb a világ, amikor összenevetsz édesanyáddal, és hallgatod édesapád történeteit, s amikor segítesz az öcsédnek biológiát tanulni, és kávét iszol a nővéred konyhájában, valahogy kevésbé tökéletlen az emberi lét.

Botladozom tovább, és ha nem süt ki a nap, hát leszek én a nap, és ha örök éj szállna rám, majd magamhoz ölelem a csillagokat.