tartalom:
Lucy és Lucas csillagokat néznek.

figyelmeztetések:
⚠ halál említése
⚠ spoileres tartalom a harmadik kötet tartalmából

szószám:
443 szó

ajánlott dal:
♪ The Rose: sorry

Lucy a bátyja egy Newcastle-ben maradt pulóverében lép ki a családi lakásuk erkéjére. Nem szép a kilátás és az óceáni éghajat késő őszi éjjele kifejezetten hűvös, amint kilép megremegnek vékonyka végtagjai. Mégsem lép vissza, az ismerős, megnyugtató illatát ugyan már elvesztett anyagot magára ölelve mered a sötét égboltra.

Az éjszaka egyáltalán nem szép. Az ég felhős, alig fénylik egy-egy csillag az égen, össze nem hasonlítható egy agusztusi csillaghullás látványával. De Lucynak megannyival többet ér, hogy mindössze két, egymástól távol álló csillagot lát, akiket az ég közepén égő fogyóhold köt össze.

Lucy magára húzza a kapucnit, úgy ül le az erkélyen kallódó egyik gyerekszékbe. A lila volt az övé, így abba kucorodik össze, ennek így van rendje. A kék a bátyusé, a rózsaszín a hugié, a lila pedig az övé. Nem törődik vele, hogy a műanyagszék kényelmetlenül vág bele a vékony leggings fedte bőrébe, abban a lehető legapróbbra kucorodva nézi az eget.

Így olyan, mintha megint gyerek lenne. Kicsiként minden csillaghullást együtt néztek, egymás mellett ülve, ki-ki a maga székecskéjében, kiszemelve egy-egy saját csillagot magának.

⋆⁺₊⋆ ☾⋆⁺₊⋆

Háromszáz mérfölddel odébb, Londonban sem más az ég, ugyanúgy csak két csillag mutatkozik meg Lucas apró, bérelt lakásának ablakában. Mióta elköltözött, minden este a konyhaablak párkányában ülve köt ki, azon gondolkodva, vajon mi lehet otthon. Hiába van ott a konyhaszék, az nem érződik olyan kényelmesnek, mint az otthoni, alig-alig ül rajta.

Az nem az ő helye. Hiába lakik ott lassan egy éve, az még mindig nem az ő helye. Sokkal inkább érzi otthonosnak az eget, és rajta a kiszemelt csillagát. Akaratlanul is keserédes mosoly ül az arcára, arra gondolva, hogy régen, a két húgával mennyit veszekedtek, amikor mindannyian a legfényesebb csillagot akarták maguknak. Ő mindig visszalépett. Az apja azt tanította, hogy így illik viselkedni a lányokkal.

Most azonban a két csillag közül egyik sem fényesebb és nincs is mellette senki, akivel össz

Ezt a nyugodt képet zavartja meg a felhők közötti apró folton elsuhanó hullócsillag. Ritka látvány októberben, az pedig egyenesen csodával határos, hogy megmutatta magát megannyi égfátyol rejtekében. Olyannyira, hogy hiába a háromszáz méröld távolság, a két testvér ugynazt akarja magának. A csupán egy szempillantásig látszódó égi jelet, és a hátán hordott kívánságot.

A kiskori énjük cívódna rajta, de ma már teljesen mindegy melyiküké, hiszen ugyanazt kívánják: bár Lydia élne. De tudják, hogy nem lehet. Ilyen csoda nincs. Az is épp elég hihetetlen, hogy pont a halálának első évfordulóján termett egy hullócsillag az égen. 

A hullócsillag már tova is suhant. Az ország nagyja észre sem vehette. Azonban Lucy és Lucas a maga-maga helyén még mindig mozdulatlan. Nem marad más mindketten kiválasztják az egyik csillagot, és a kisebb testvérükre gondolva merednek a Holdra. Az a legfényesebb és a legnagyobb, az lehet a Lydiáé.