Cinderella és Nora ki sem láttak a munkából péntek este. Még 4 ruhát kellett megtervezniük a hétfői bemutatóra, nagyon szorította őket a határidő. Nora nagyot ásított.
– Jaj Cindy! Most írt a bébiszitter, hogy nem tud jönni, mert a nagymamája temetésére megy. Neked nincs gyereked, ráérsz hétvégén!
– De ezt mondta múltkor is, nem?! Ne csináld, akkor egész hétvégén bent kell lennem! Legalább a feléig segíts,mert így nem tudok elmenni én sem dzombaton a céges bálra!
– Jaj, megoldod! Különben is, bál az sok lesz, de tudod a gyerekek nem várnak! Na puszi, sok sikert! És ügyes légy, mert tudod, ezen múlik, hogy kapunk- e újabb megbízást! – Intett Nora, amjd kilibbent az ajtón.
Cindy bosszúsan nézett utána. Még hogy bébiszitter! Na persze! Le merte fogadni, hogy Nora is a bálba akart menni.
Gyorsan nekifogott hát, kevés volt az ideje.
Feltekerte hosszú barna haját, majd megtűzte egy ceruzával, megigazította fekete keretes szemüvegét és belevetette magát a munkába.
Elszántan dolgozott, hogy szombat estig készen legyen. A telefonjában tárolta a tégebben elmentett terveit, amit eddig nem használt fel sehol, így most azokat vette elő. Kiválasztott ötöt a biztonság kedvéért és  egyesével el kezdte őket kidolgozni.
Szombat délelőtt folytatta a munkát, már csak az anyagok kiválasztása volt hátra. Mikor lement a mintákért, sokkal több félét talált, mint amire számított, így a tervekhez rengeteg mintát választott ki.
Jócskán elszaladt az idő, annyira belemélyedt a válogatásba, hogy mire ránézett az órájára, már délután volt. Gyorsan kiszaladt a közeli utcai árushoz, vett egy hotdogot, majd visszaszaladt az irodájába, hogy befejezze a munkát minél hamarabb.
Mire végzett már majdnem 7 óra volt, amikor is kezdődött a bál. Kétségbeesetten gondolkodott, mitévő is legyen, már esélytelen volt hogy hazamenjen és úgy készüljön el. A folyosón sétált le-föl, mikor megpillanotta az egyik iroda üvegablakán kesresztül az általa tervezett gyémánt ruhát és a hozzá illő cipőt. Nem is gondolkodott rajta, berontott, felkapta és a női mosdóban átöltözött. Emlékezett rá, hogy Nora mindig a szekrényében tartotta a sminkkészletét, így gyorsan elővette, és kisminkelte magát, majd a tükör elé állt. A csipke álarcot már korábban megvette, szerencsére a táskájában volt, így azt is gyorsan felközötte. És újra megnézte magát a tükörben.
A testalkatát bármelyik kifutó modell megirigyelhette volna, azzal a különbséggel, hogy Cindynek szép kerek mellei voltak, a ruhában tökéletes volt a dekoltázsa. Még a szépségpötty is a szíve felett pont a megfelelő helyen volt.
Mintha egy másik nő nézett volna vissza rá. A szürke kisegérből egy végzet asszonya vált belőle egycsapásra. Egy kicsit sétált a folyosón a magassarkúban, amihez nem volt hozzászokva, majd gyorsan megnyomta a lift hívógombját.
A bált természetesen lent tartották a hatalmas bemutatóteremben, így ki sem kellett lépnie az épületből, csak lifttel lemennie a földszintre.
Még ki sem nyílt a lift ajtaja,már hallotta a műsorvezetőt, aki megnyitotta a bált és jó szorakozást kívánt a vendégeknek.
Pont amikor elindult a zene, akkor lépett be a terembe. Természetesen Norát gyorsan kiszúrta, és inkább az ellenkező irányba indult, nehigy kiszúrja őt ebben a ruhában, hiszen engedély nélkül vette el.
A bárpultot célozta meg, amúgy is ráfért már egy jó ital.
Éppen a szex-on-the-beach koktélját szürcsölgette a szívószálon keresztül, amikor a terem leghelyesebb férfija ült mellé a pulthoz, és megszólította őt.
– Azt hiszem valami tündérmesébe csöppentem és egy szerelem istennőre leltem. – Emelte poharát Cindyre, aki elvörösödött, mert még sosem bókoltak neki így.
– Minden nőt ilyen szar dumával próbál levenni a lábáról?! – kérdezte magabiztosan, de a szíve a torkában dobogott.
– Nem, még egyet sem, mert eddig nem találkoztam ilyen szépséggel, mint te!
Cindynek elakadt a szava. A férfit ismerte, minden facér, de még házas nő is róla pusmogott a mosdóban. Nem más volt,mint az új cégtulajdonos, aki most először vett részt ilyen rendezvényen.
Nem tudott mit mondani, fogalma sem volt, hogyan kell flörtölni egy ilyen sármos pasassal. Nem akarta elengedni sem, hiszen nem sokszor adódik az életben, hogy a leghelyesebb férfi szólítja meg.
– Legalább kezdhette volna egy bemutatkozással! – nyögte ki nagy nehezen.
– Elnézést, nem akartam bunkó lenni. Gondolom folyamatosan kapja ezeket a beszólásokat, de tényleg ez volt az első gondolatom, amikor megláttam.
James Winston vagyok. Kis kegyedben kit tisztelhetek?
– Ha már istennő, szólíts csak Vénusznak!
– Még egy italt?
– Jöhet!
– A vállaltnál melyik részlegen dolgozol?
– A tervezésnél – csúszott ki hirtelen a száján, de azonnal meg is bánta. Nem akarta,hogy kiderüljön, a ruhát ellopta, így nem akarta felfedni azt sem, ki ő valójában.
– Gyönyörű a ruhád. Te is tervezted?
Már nem volt visszút, így csak bólintott. Gyorsan el kell terelnie a témát, nem akarta, hogy James tovább faggassa. Mivel elég jó zene szólt, meg már hatott az itala is, így azonnal megkérdezte.
– Táncolunk? – Először azt hitte, visszautasítást kap, de meglepetésére a másik szélesen mosolyogva bólintott.
A táncparketten alig lehetett megmozdulni, amit James ki is használt. Megragadta a lány derekát és kezét, és magabiztosan vezette tánc közben, párszor meg is forgatta. Úgy mozogtak,mintha évek óta együtt táncolnának. A levegő vibrált körülöttük,mindketten érezték a vágyat a másik iránt.