Szokatlanul forrón tűz a nap ami nem megszokott itt Izlandon. A testem csak úgy szívja magába az energiát. Mint egy hatalmas napelem. A kérdés csak az, hogy mikor kell majd kilöknöm magamból ezt a sok hőt. Amióta itt vagyok azon dolgozunk Bennel, hogy minél jobban kordában tudjam tartani az erőmet. Az egész erőmet. Ugyanis olyan ágait fedezzük fel az erőmnek amiről eddig nem is tudtam.
Lehunyom a szememet. A nap forrón tűz az arcomba. Amikor ide jöttem a bőröm hófehér volt, ám mára már kellemes kreol színt kapott. A hajamat is levágtuk és a végétől vöröses színt vittünk bele. Így már le se tagadhatnám, hogy a képességem a tűzhöz kapcsolódik. Beletúrok az említett hajzuhatagba. Végighúzom egyik ujjamat az arcélemen. Elképzelem őt. Magas és sármos. Bátor, de lágy és kedves... elmosolyodok. Ilyen férfi nem is létezik.
Egy erős széllökés felkavarja a port előttem. Kinyitom a szememet. Egy gép épp most száll le a mezőn. Benyitok a házba és bekiáltok, hogy megérkeztek, majd elindulok a gép felé.
Az első aki leszáll a gépről egy ősz szakállas öregúr. Őt követi jópár fiatal, meg néhány korombeli.
- Üdvözlet Izlandon! - mondom mű mosollyal. Az öreg csak végigmér majd biccent. Kikerül és elindul a ház felé. A többiek legalább egy "csá"- val megtisztelnek. Ők is megbámulnak, majd tovább mennek.
Iszonyat dühös leszek. Az erő ami az előbb a nappal belém jutott most igencsak kikívánkozik. Veszek egy mély levegőt és hő formájában elengedem. Még egyet sóhajtok majd követem a csipet csapatot vissza a házba.

•••

Nyolcan érkeztek. Adam az ősz öreg. Juliet,  Hannah és Will a tinik. Cervantes és Pepino a kicsi brazilok, valamint Amanda és Chris akik nagyjából egyidősek velem. Mindannyian a kanapénkon ülnek és Ben szavait hallgatják. Nyilván eligazítást tart nekik. Elmegyek mellettük a konyhába. Forralok egy kanna vizet teának majd kimegyek a bögrémmel a teraszra. Leülök a hintaszékbe és felrakom a lábamat a dohányzó asztalra. Belekortyolok a teába és elgondolkozok az utóbbi három éven.
Mikor Mollyval megérkeztünk minden olyan gyorsan történt.  Az első két év villám sebességgel haladt. Az erőm lassan kezdett kibontakozni. Két évbe telt csak az, hogy vissza tudjam fogni magam és csak hőt bocsássak ki magamból ha lángolnom kell. Mára már többre is képes vagyok. Sokkal többre...
Alig éltek itt páran mikor megérkeztünk. Csak Ben és még négy gyerek lézengett a hatalmas házban. Ben boldog volt, hogy jöttem. Így valaki másra is tudta bízni a gyerekek felügyeletét. De szívesen vigyáztam a kicsikre. Kikapcsolt. Ben délutánonként edzett velem és így fokozatosan fejlődni kezdtem. Miután Ruth megérkezett minden délelőtt harci edzés kezdődött. A kicsiknek ez csak játék volt, de nekünk nagyon is komoly. Ben szerint meg kell tanulnunk harcolni. Nem támadás céljából. Azért ha valaki megtámadna minket.
Ruth után egy nagyobb csapat érkezett aztán egyre többen lettünk.

Kezd lemenni a nap. Forró hőjét megvonja tőlem a nagy óriás. Elmosolyodok. Molly jön ki hozzám és mellém bújik. Kis kezével megsimogatja a hajamat. A végével játszik egy kicsit.
- Szeretem, hogy ilyen rövid a hajad - néz felrám - Meg azt is, hogy vörös.
- Én is szeretem a hajadat. Mit csinálnak a vendégek?
- Megeszik az összes mogyoróvajat.
- Tudod hogy értettem...
- Az öregember. Adam. Itt akarja hagyni az egész csapatát, ezért jött. Amanda kedves. Tud főzni. Volt egy kislánya de meghalt. Szomorú eset. Nem szívesen beszél róla. A férfi nem jó ember. Rabolt és ölt. Orvos volt, de megőrült. Mészárlásba kezdett... A gyerekekben még nem olvastam.
Megsimogatom a fejét. Molly telepata. Kezd lehűlni a levegő. Felmelegítem a levegőt Molly körül. Rám mosolyog.
- Szeretlek Emily!
- Menjünk be! - kelek fel óvatosan a székből. Megfogom a kezét - Hátha maradt még egy kis mogyoróvaj...

•••

A levegő kezd lehűlni. Izlandon a tavasz meleg és csapadékos, míg a tél hideg és száraz. Lassan átlépünk a télbe. A reggeli futáshoz előkerülnek a meleg pulcsik és Ben minden reggel fa hasogatás hangjával kelt minket amiket aztán néha futás helyett behordunk.
Ma nem a futás miatt kelek korábban. Ben szólt, hogy beszélni akar velem. Csendesen, hogy ne keltsem fel Ruthot lemegyek a földszintre. Ben már odalent vár egy kanna teával.
- Jó reggelt - suttogjuk egymásnak.
Tölt nekem teát, majd lerak maga elé egy aktát.
- Csinos vagy. - suttogja.
- Köszönöm. - kortyolok a teából. - Mi az? - bökök a piros mappára.
Elém tolja és kinyitja. Egy férfi néz rám a fotóról. Rosszfiú arca van a szeme mégis kedvesen csillog. Összeráncolom a homlokomat. Rosszat sejtek.
- Meg kell figyelned és információt gyüjtened róla.
- Mi lesz Chrissel? Nem hagyhatom itt! Még labilis. - az őrült dokival akadtak problémák. Nem is kevés. Molly napokig az ágyambam aludt...
- Már beszéltem Mollyval erről...
Nem kérdezek. Erről inkább nem. Hogy Mit fog tenni Molly azzal az emberrel.
- Mit kell tennem? - pillantok fel a fényképről.
- Nincs ismeretünk a tartózkodási helyéről. De havonta, kéthavonta megjelenik és elmegy egy...- megköszönjük a torkát - bárba.
- Bárba?
- Táncos klubba.
- Ugye most csak hülyéskedsz?!
- Ez nem egy sztriptíz klubb!
- Basszus Ben!
- Emily! Csak meg kell figyelned és a közelébe kerülnöd, kényszerítened, hogy elmondjon mindent és... táncolnod.
Muszáj leülnöm. Beletúrok a hajamba.
- Miért fontos ez? Kitől kaptuk a megbízást?
- Tudod, hogy mi nem kérdezünk.
- Amikor ide jöttem nem tudtam hogy a maffiával kötök szerződést... - hosszan hallgatunk. - Rendben. Mikor indulok?
- Komolyan? Mármint... Ma, délután. Lesz egy lány a helyen, Klara a neve. Ő fog eligazítani. Most menj pakolni! Nem tudni meddig leszel távol!
Biccentek egyet, majd elindulok vissza a szobánkba. Ha ezzel a megbízással végeztem elmegyek. Elmegyünk. Molly biztosan velem akar majd jönni. Legalábbis remélem.

Délután Mollyval kártyázom amikor Ben szól, hogy indulnom kell. Megölelem Mollyt majd követem Bent az udvarra. A mezőn egy gép áll. Ugyanaz amivel Adamék jöttek. Emlegetett szamár, vagy inkább kecske... Adam száll ki a gépből és vigyorogva lép hozzám.
- Örülök, hogy újra látlak! - vicsorog sárga fogaival amiket megszinezett a dohány.
- Vigyázz Mollyra! - fordulok Benhez.
- Természetesen! - szorítja meg bátorítón a vállamat. - Gyorsan végzel és már itthon is leszel! Ne aggódj!
Felsegíti a gépre a bőröndömet és addig áll a mezőn amíg a gép fel nem száll. Míg a felhők olyan sűrűek nem lesznek, hogy semmit sem látni. Lehunyom a szemem és próbálok nem a velem szemben ülő ember gusztustalan vigyorgására figyelni.

❄❄❄

New Yorkban havazik. Szeretem a havat, annak ellenére, hogy a képességem a tűzhöz kapcsolódik. A tengert természetesen továbbra sem preferálom, de a hóval nincs semmi bajom. Adam a leszállás után taxiba ültetett, de a taxisnak adta meg a címet.
Egy totálisan unalmasnak kinéző sikátor előtt állunk meg. A sofőr segít a csomagokkal majd otthagy.
- Emily?! - egy alacsony vörös hajú lány lép hozzám, nagy barna szemekkel. - Klara vagyok. Gyere! - kapja fel a bőröndömet - Menjünk. Már így is késésben vagyunk.
Végigmegyünk jópár utcán. A lábamat feltörte a cipőm. A karom lefagyott, de megérkeztünk. Egy monumentális vörös téglából épített épülethez.
- Megjöttünk! Ez most az új otthonod! Üdvözöllek a Vikingben!
- Viking? - sandítok rá somolyogva. Ez egyre csak jobb lesz...

Nos elkészült. Nagy sokára. Bocsánat amiért ennyire megvárakoztattalak benneteket.