A legjobb dolog a világon. Madárcsicsergésre kelni egy puha ágyban, miközben a szél tavasz illatot fúj be az ajtón. Kikászálódok az ágyból. Valaki már vár az ágy mellett. Egy szőke kislány. Valahonnan ismerem! Ja persze! Vele érkeztem. Megsimogatom a fejét.
- Jó reggelt! - mosolygok rá. - Mit keresel itt ilyen korán?
- Jönnöd kell! - mondja nevetve. - Egy cseppet késésben vagyunk. Előfordulhat - lehajtja a fejét - hogy nem keltettelek fel és a többiek már lent vannak...
- Jaj Molly!
Kipattanok az ágyból és magamra kapom a futós cuccomat, majd lenyargalok a lépcsőn. A többiek már odalent vannak.
- Elnézést a késésért. Kit várunk még? - kérdezem Bentől.
- Sophie még nincs itt.
- Vagy már lefutotta. - mondom nevetve. Ben is elvigyorodik, majd kiált a többieknek, hogy indulunk.
- James! Légyszi ha egy mód van rá! Ne kelljen megint mennydörgés közben futnunk! Rendben?! - kiállt hátra. Mindenki röhög. Nekiindulunk.
Ruth mellém fut és játékosan meglök a vállával.
Végigfutunk a birtok mentén, egészen a tengerig. Izland gyönyörű ebben az évszakban. Sok az eső, de ettől függetlenül gyönyörű! A fű zöld. Mint egy hatalmas szőnyeg sárga és rózsaszín virágok terítik be a földet. A tenger háborgó, mélykék mint mindig. Néhány énekesmadár száll el felettünk. Az elöl futók megállnak a sziklaszirten egy vonalba. Mikor odaérek én is beállok melléjük. Ben kilép elénk. Úgy a harmincas éveiben járhat, habár megkérdezni nem merném. Haja fekete, mint a szén, teste izmos. Mikor elénk áll mindenki elhallgat aki addig beszélt.
- James!
James elő lép. Vörös haján megcsillan a napfény. Kilép a szirtre és felemeli az egyik kezét a tenger felől sós vizet hoz felénk a szél. A tenger felett elcikázik pár villám, amit követ egy mennydörgés.
- Alex!
James visszamegy a helyére és átadja a helyét Alexnek. Egy magas fekete lánynak. Cinkos mosollyal lepacsiznak. Én is elmosolyodok. Alex csak csettint egyet, mire a tenger mozdul. Egy nagyobb buborék jelenik meg a szirt pereménél és egyre csak emelkedik, mígy Alex elé nem ér.
- Emily!
Közelebb megyek a buboréghoz, majd bocsánatkérő pillantást vetek Alexre amiért tönkreteszem a művét. Csak ránézek a gömbre és összehúzom a szemöldökömet, mire a buborék forrni kezd. Majd elpárolog.
A többieket is kihívja Ben, akinek a képessége a természetben bemutatható.
Miután mindenki bemutatta "mit tud" hazafutottunk. A birtok hatalmas házában mindenkinek bőven van hely. Körülbelül kétszázan vagyunk itt. Gyerekek, tinédzserek és idősebbek egyaránt. Felszaladok a szobánkba. Ruth én és Elisabeth, egy fiatalabb lány lakjuk a szobát. Azért futok, hogy még Ruth előtt le tudjak zuhanyozni. Mindig annyi vizet használ...
Miután lezuhanyoztam lemegyek a többiekhez. Már javában reggeliznek. Leülök a hosszú asztalhoz és szedek magamnak. Miután teleettem magamat elmosom a tányérom. Ben hangjára nézek fel.
- Figyeljetek! - kiáltja. Ami felesleges, hiszen mindenki teljes némaságban őrá figyel. - A héten vendégeink érkeznek!

Tudom...
A következő fejezetekben minden kiderül majd!😃