A hideg szél csípi az arcomat. Az utcán sétálok. Untam már a négy fal közt lenni. Natasa is elment. Megéheztem. Természetesen kapucniban vagyok. Még az hiányzik, hogy Alexander egyik embere felismerjen. Bemegyek a kisboltba. Alig lézengenek páran. A sorok közt bojongok, mikor meghallom egy tűzoltó autó hangját. Majd még egyét. Aztán a rendőröket. Meg egy helikoptert. Mi a franc? Kiszaladok az útra. A távolban valami fényt látni. Tűz. Elmentek nélkülem kiszabadítani a mutánsokat. Feltörök egy teljesen random autót. Egy ideig vacakolok, mire sikerül beindítani. A jeges úton padlógázzal hajtani talán nem a legjobb ötlet, de most egy cseppet sem érdekel. Csak érjék már oda!
Kipattanok a kocsiból. Az apró kunyhó lángokban áll. Natasa odakint áll.
- Ki van még odabent? - üvöltök rá.
- Tony... suttogja. De Steve már bement érte.
Megpróbálja elkapni a karomat, de én már odabent vagyok. Beleugrok a liftaknába és hagyom, hogy odalent mint egy szivacs a tűz elkapjon. Egy másodpercet megengedek magamnak, hogy ezen elcsodálkozzak majd tovább rohanok. A mutánsokat már kivitték. Az utolsó ajtóban azonban meglátom Stevet. Megpróbál leemelni egy gerendát Tonyról. Mellé gugolok, mire elkerekednek a szemei.
- Mégis mit keresel itt?
Nem válaszolok, csak ráteszem a kezemet a gerendára és elkezdem égetni, úgy hogy Tonyhoz ne érjen a lángok egyike sem.
- Menj innen Steve!
- Azt lesheted.
Az egyik kezemet rajtahagyom a már erősen szenesedő fán, a másikkal megfogom Steve kezét.
- Menj! Kérlek!
- Nem hagylak itt!
- De. - mélyen a szemébe nézek. - Menj!
Mintha valami láthatatlan energia húzná feláll és futva elindul kifelé. Ezen ráérek később is gondolkozni! Mikor már csak egy kisebb fahasáb marad Tonyn leveszem róla és párszor megpofozom.
- Indulj el kifelé! Majd utánad megyek! Megnézem nincs e itt még valaki.
Bólint és eltűnik a folyosó végén.
Bemegyek az utolsó zárkába, majd gyorsan becsukom magam után az ajtót. A tűznek kell az oxigén... Egy szőke kislány kuporog a sarokban.
- Semmi baj! Gyere!
Megrázza a fejét. A szőke hajszálak az arcába hullanak. Mellé lépek és legugolok. Átkarolom a vállát.
- Nem kell félned! A tűz nem fog bántani! Sőt garantálom, hogy kedves lesz veled.
Rám pillant. Újra megrázza a fejét.
- Bántani fog.
Elmosolyodok és magamhoz húzom. Megfogom a kezét és egy apró lángocskát adok a tenyerébe.
- Te csináltad a tüzet?
- Nem. De a tűz engem nem bánt. Hallgat rám.
- Akkor menjünk. - feláll és megfogja a kezemet.
Ezután minden nagyon gyorsan történik. Odaszalad az ajtóhoz és mielőtt még kiállthatnék nagyra tárja. A tűz azonnal beáramlik a szobába. Nagyon sok. És rajtam van a kesztyű. Csak a kislányt tudom védeni. Engem eltalál. A falhoz csap az ereje. Csak arra tudok figyelni, hogy a kislánynak ne legyen baja, míg el nem sötétül minden.

  Nagy nehezen, de csak elkészült.😃😘Várjátok már az új Bosszúállókat? Én nagyon!😊