Este alig aludtam. Elég szar karikás szemmel kelni. Gyorsan felöltözök. Eszek egy banánt és már rohanok is le. Csengetnek.
Teljesen megfeletkeztem róla! Amikor azon gondolkodtam,hogy kellene egy kocsi vagy egy motor felhívtam az egyik embereket,hogy szerezzen nekem.
Nos szerzett. Lemegyek. Egy fekete motor. Gyönyörű! Kifizetem mire odaadja a kulcsot.
- Néhány bónuszt is beleszereltettem! Ha ezt a gombot megnyomja akkor olajat fecskendez, ha ezt akkor... - egy egész fegyverarzenál van ebben a motorban. - ezen a monitoron pedig kapcsolódni tud az internethez. GPS, stb...
- Köszönôm.
Rám mosolyog, majd elmegy.
Én felszaladok egy dzsekiért, mert nem épp motorozáshoz öltöztem. Egy terepmintás darabra esett a választásom. A hajamat is befonom, hogy ne kuszálódjon össze miközben megyek.

A motor apró csomagtartójában találok egy bukósisakot. Élénk rózsaszín. Szóval ezért mosolygott rám olyan furán! Mindegy, fő a biztonság!
A Stark toronyhoz érve igen vagányan szállok le a motorról. Mint aki világ életében ezzel járt! Egyébként nagyon kellemes volt vezetni. És a hangja... Ó Istenem! Fantasztikus!
Fura liftel felmenni arra a szintre ahová eddig csak lépcsőn mertem.
Odamegyek a kis képernyő elé az ajtó mellett.
- Emily Brown. 28éves. Jelenleg ügyvédként dolgozik a Martin&Martin cégnél. New York-ban született. Szülei Amanda és David Brown. Már nem élnek...
- Elég! Mire jó ez?
- A beazonosíthatósághoz. Most kérem álljon a retinaszkennerhez! Köszönöm! Kész is vagyunk!
Az ajtó kinyílik. Fura megint ebben a teremben lenni, főként,hogy most nem kell félnem, hogy meglátnak.
Hangokat hallok. Valakik vitatkoznak.
- Mégis hogy engedhetjük ezt? Hiszen meglopott Stark! Basszus, inkább börtönbe kellene zárnunk!
- Fury azt mondta,hogy fantasztikus a csaj!
- Na! Pont ez az! Fury ezt mondja, hol meg azt! Miért hallgatunk rá egyáltalán! Nem ő a vezetőnk vagy ilyesmi!
- Mi bajod van Steve! Hisz még nem is ismerjük! Te nem szoktál ilyen ellenséges lenni! - hallok egy női hangot. - Valami baj van?!
- Nem... Csak ma van az évfordulója, hogy...
Csend lett. Mintha mindenki tudná,hogy miről van szó.
- Azért legyél kedves vele ha megérkezik! - ismét a nő beszél. Már most kedvelem.
- Már megérkezett! - Mondja Stark.
Kilépek a fal mögül ahol eddig álltam. Keményen kihúzom magamat és szembenézek velük. Steve álla leesett.
- Te vagy az! - mutat rám. - A lány tegnapról... Akkor loptad el...
- Akkor még csak indultam ellopni. - mondom nyugodtan.
- Nagyon ügyes voltál! Már egy ideje nem frissítettem Péntek rendszerét... Ennek köszönhetted...
- Ha máshogy történik, akkor is megoldottam volna!
- Elhiszem! - vigyorog rám Stark. - Én Tony Stark vagyok! Ők itt Natasha Romanoff  Bruce Benner és Steve Rogers.
- Szuper! Még mindig nem tudom miért vagyok itt... - huppanok le Natasha mellé, aki kedvesen rám mosolyog.
- Még mi se igazán tudjuk. - mondja csendesen Bruce.

Ekkor bekapcsolódik az egyik asztalon a gép és megjelenik Fury feje.

- Á! Az új tag is megérkezett. OROSZORSZÁGBA kell utaznotok ott kapjátok meg a következő értesítést. A legfontosabb most az, hogy kiképezzétek a legújabb tagunkat. Valamint, hogy megfigyeljétek az orosz maffia egyik tagját. Rendkívül veszélyes! A többi információt a gépre küldöm! Jó utat!
- Hát ez szuper! - dühöng Steve.
- Hazamehetnek pár cuccért? - kérdezem.
Mindenki rámnéz, ,majd egymásra.
- Nem. - mondja Tony, - Most indulunk!

✈✈✈

Nem is figyeltem a gép külsejét amikor beszálltunk. De egy biztos! A belseje nem a kényelmet részesíti előnyben. De legalább a székem kényelmes.  Tony mellé ültettek a vezetőülés mellé. A kilátás nagyon szép. Mondjuk miután már a felhők fölé emelkedtünk akkor már nemnagyon láttam sokat.
Hátradőlök a székemben és lehunyom a szememet. Még mindig nem tudom miért kellek én nekik. Hisz itt szuperképességű emberek vannak basszus! Minek nekik egy egyszerű ügyvéd?! De mi van ha tudnak róla??? Ha tudnak a képességemről? Na neeeeeeeeeeeem! Azt nem hagyom! Nem fognak magukhoz láncolni! Az embereim már így is ki voltak akadva,hogy mi a francért megyek Moskvába.
Kinyitom a szememet. Tony Stark engem bámul.
- Igen? - kérdezem komoran.
- Csak nem értem... Miért küldenek ennyi embert egy atombomba miatt! Elég lenne csak Steve meg Natasha is! Minek kellesz TE?
Megvonom a vállam. Honnan tudjam?
- Nem tudom. A maffiás kapcsolataim miatt? Dehát azok nemigen kellenek... ha itt vagytok ti!
- Fury mit akar tőled? Idehozott,hogy kiképezzünk. Minek? Minek kell a kiképzés? Úgyse állnál harcvonalba!
- Pont ez az! - rámosolygok. Nagyon érti, hogy mire gondolok.
- Attól még hogy nem harcol velünk neki is profinak kell lennie! Nem futhat el minden harc elől! - mondja Natasha.
- Igaza van! Ha arra kerül a sor te is velünk fogsz harcolni! - kapcsolódik be a beszélgetésbe  Steve.
Ránézek. A szemeiben olyan harag tombol, hogy muszály elfordulnom. Mit ártottam neki?

©©©©©©©©©©©©

Gőzöm sincs mikor aludhattam el. De arra keltem,hogy a gép egy éles jobb kanyart vesz.

- Mi a szar? - kiáltok fel.
- Nyugi! Csak egy légörvény. - mondja unottan Steve.
Tony-ra nézek. Aki csak rámvigyorog. Szándékosan csinálta nem teszem szóvá. Hátrafordul a többiekhez

- Mindjárt leszállunk!

Nos ahhoz képest,hogy otthon most kezdődött a tavasz, itt még javában tél van. Kemény, hideg tél. Úgy tűnik mindenki hozott magával meleg kabátot, csak én nem. Pont aki képes tüzet gyújtani egyetlen csettintéssel. Csak most nem használhatom az erőmet. Majd megfagyok.
Ekkor valaki egy meleg kapátot terít a vállamra. Bruce az.
- Köszönöm! - mondom hálásan.
- Egy zöld ember nem fázik. - próbál viccelni.
Illedelmesen nevetek. A csomagtérhez megyek, hogy segítsek Starknak lepakolni. Nem tudom mik vannak a csomagokban... Majd biztos kiderül.
- Hová megyünk most? - kérdezem.
- A S.H.I.E.L.D. oroszországi állomására.
- Olyan is van?
- Igen. A világ számos pontján van állomásuk.
- Mivel jutunk oda?
- Hát nem tömegközlekedéssel!

Fél óra múlva a buszunk megáll egy apró gyár előtt. Itt szállunk le.
Megvárjuk amíg egy ember se lézeng az utcán majd odamegyünk. Tony az ajtóhoz sétál  és bekopog. Majd bedugja a kezét egy résen, és szitkozódva kihúzza. Kinyílik az ajtó. Egy végeláthatatlan folyosó nyílik elénk. 
A falak mindenhol fémlapok. Sehol nincs semmiféle szín, csakis az ezüst. Unalmas és nyomasztó egyben. Egy fekete ruhás embert követve indulunk el a folyosón. Egy csomó ajtón megyünk keresztül, mire egy hatalmas csarnokba érünk. Mindenfelé számítógépek, meg iratokkal teli mappák. Egy csinos szőke nő lép hozzánk. Szinte felfalja a szemével Stevet.
- Üdvözlöm önöket a S.H.I.E.D. oroszországi állomásán! Kérem kövessenek! - még egy végeláthatatlan folyosó túloldalán található a  szobánk. Habár ezt is inkább csarnoknak nevezném. A csarnok közepén egy csomó sújzó, boxzsák, meg hasonló felszerelések foglalják a helyet. - Fury említette, hogy lenne még egy kiképzetlen tag! - magyarázza meg. Szuper! Nem égő! A csarnok oldalában vannak ajtók azok mögött vannak a szobáink, ahogy azt idegenvezetőnk elmondta. - Nos! A célszemély! A neve Alexander Kirova. Ő az orosz maffia feje. Őt kell megfigyelniük! De teljes diszkrécióban! Mivel a fegyver hollétét nem ismerjük, így a főnököt kell célba venniük! Majd ő elvezet a fegyverhez.
- Mit kell tennünk, ha megvan a fegyver? - Steve hangjára a nő szó szerint elolvad.
- Hatástalanítani. Természetesen. Utána pedig elhozni ide! Holnap elküldöm Kirova mozgási pozícióit! Most foglalkozzanak inkább a kiképzetlen taggal! - jelentőségteljesen rám néz, majd kimegy a "csarnokunkból".

Mindenki azonnal rám néz.
- Ööö... Aludhatnék előtte egy órácskát?
Tony elneveti magát.
- Öltözz át! - mondja, mostmár komolyan.
Bemegyek az egyik szobába, amit találomra választottam. Elég takaros, habár itt is az ezüst szín dominál. Kinyitom az egyik szekrényt. Férfi és női ruhák is vannak benne. Kiveszek egy fekete pólót meg egy fekete sortot. Egész jó a fűtés idebent... A tornacipők között jó ideig vacakolok, mire végre találok egy 39-est.
Kimegyek, a többiek már rég átöltöztek! Hogy csinálták ilyen gyorsan? Összecsapom a kezeimet.
- Mivel kezdjük?
- A ringbe! - mondja Natasha. Jujj! Ez fájni fog!
- Könyörületesebb leszel,ha azt mondom,hogy te vagy a kedvenc bosszúállóm?
Elmosolyodik. Ez is valami.
Nekem ront. Az első és második ütése elől ki tudok térni. Sőt. A harmadiknál, még el is találom a bordáit egy ütéssel. És... Itt jöttem rá,hogy eddig visszafogta magát. Negyed másodperc múlva már a földön fekve próbálok levegőhöz jutni.
Elenged. Végre!!! Felállok. Nem akarok gyengének tűnni!
- Steve! - invitálja Natasha.
Kimegyek a ringből. Nekem ennyi elég is volt.
- Nem is voltál rossz! - mondja elismerően Tony.
- Köszi!
Steve komótosan bemegy a ringbe.
Megvárja amíg Natasha támad. A küzdelmük inkább hasonlít tánchoz, mint két ember harcához. Igazán szép.
Negyed óra múlva már  köröket  futok a csarnok szélén. A futás unalmas. Egyhangú és fárasztó. Már elég rendesen izzadok. Bruce és Tony elmentek többet megtudni a célszemélyről, Steve a szobájában van, Natasha pedig engem kínoz.
- Megállhatsz! - kiáltja. Odasétálok hozzá. - Most, pedig!
Kilencvenkilenc fekvőtámasz! Számolni fogom! Ha csak eggyel is többet , vagy kevesebbet csinálsz újrakezded!
Kétszer kezdtem újra. A fekvőtámasz meglepően könnyen ment.
- Most pihenhetsz! Egy óra múlva legyél itt!
Bemegyek a szobámba. Levetem az összes ruhámat, majd bemegyek a fürdőbe. A meleg víz feltölt energiával. Amikor leállítottom akkor veszem észre,hogy 70 fokos vízzel zuhanyoztam.
Új ruhákat veszek elő, de a szerelés maradt.
Bekopogok Natasához. Nincs bent. Biztos a többiek után ment. Valamiért nagyon vágyok a társaságra, ezért Bruce hoz is bekopogok.
- Tessék!
Bemegyek. De ez nem a zöld ember szobája. Steve néz rám kérdőn.
- Bocsánat! Én azt hittem... Azt hittem ez Bruce szobája.
- Hát, mint látod ez nem az övé.
- Miért utálsz ennyire?
- Nem utállak!
- Pedig nekem nagyon úgy tűnik! - elmosolyodok. Olyan apszurd ez a beszélgetés.
- Min vigyorogsz? - most mondjam el neki? Steve úgy szorítja magához a pajzsát( épp azt tisztogatja ) mintha el akarnám lopni.
- Nagyon szép! - mutatok az említett tárgyra. Odamegyek és kiveszem Steve kezei közül. Végigsimítom az élét. Azt hittem élesebb. Leülök az ágyra. Nagyon könnyű. Ráteszem a kezemet a csillagra a közepén. Nem fedi teljesen. Kicsi a kezem. Végig húzom a kezemet a pajzs felszínén. Apró kis horpadások vannak rajta. - Golyók? - kérdezem meg a nyilvánvalót. Steve olyan közel ül hozzám, hogy mikor válaszol érzem a lehelletét a karomon.
- Igen. Majd megkérem Starkot, hogy javítsa ki. - elvörösödök. Olyan közel van... Jajj Emily! Úgy viselkedsz mint egy tízéves!
De csak nem tudok a testemnek parancsolni, amikor egy ilyen... Ízmos... A szemetesláda a sarokban kigyullad. Ez nem volt szándékos! Basszus! Már megint nem használtam eleget az erőmet és túlnő rajtam... Steve odarohan és letakarja a takarójával.
Én kihasználva az időt kisurranok az ajtón.
Natasha már a ringben vár rám.
- Figyelj csak! - kiáltok oda neki - van most egy nagyon fontos elintézni valóm. Beküldenéd hozzám Starkot! Nagyon fontos lenne! Köszönöm! - már rohanok is a szobámba, mert érzem,hogy mindjárt kitör.
Becsapom magam után az ajtót. És szinte ugyanabban a pillanatban a testem lángra robban. Az ágyra ülök és fejemet a két térdem közé fektetem.

Kopognak. Szólok,hogy bejöhet. Amint belép azonnal becsukja maga után az ajtót.
- Mi a szar?! Ez mióta van... Így?
- Nagyon-nagyon régóta.
- És... Most miért... Khmm Lángolsz?
-  Ha sok ideig nem használom akkor túlnő rajtam... Kérlek segíts!
- Oké... Mit szoktál ilyen esetekben csinálni?
- Felgyújtok mindent magam körül...
- Rendben... Ezt ne csináld! Semmiképpen! Idehívom...
- NE! Ne szólj senkinek! Ígérd meg! - elcsuklik a hangom.
- Miért?
- Ha megtudnák, hogy mire vagyok képes akkor örökre bosszúállónak kellene lennem. Azt nem akarom...
- Akkor mit akarsz?
- Őszintén? - bólint - Mindent felgyújtani magam körül.
- Le tudod állítani... A lángolásodat?
- Max három percig bírom. - mondom, mostmár nem felgyulladva.
Tony megfogja a karomat és elkezd vonszolni maga után.
Nem is nagyon figyelem hogy merre megyünk, csak arra koncentrálok, hogy nehogy megint kigyulladjak.
Megállunk. Belök egy terembe. Kihallgató szoba. Egy vasszék, meg egy asztal. És egy tükör. Gondolom a másik oldaláról Tony figyel.
Elvigyorodok. Majd utat engedek a tűznek. Fantasztikus érzés. Játszok a tűzzel mozdulok, mire a tűz is mozdul. Otthon vagyok. Mikor úgy érzem,hogy elég volt  intek egyet a kezemmel, mire a tűz egy mondatot alkot a tükör előtt.

VÉGEZTEM, BEJÖHETSZ!

Ismét intek egyet,mire a tűz eltűnik a szobából. Nagyon kellemes lett most a közérzetem.

- Ez fantasztikus volt! - ront be a szobába Tony.
- Köszönöm!
- Szerintem meg kellene mutatnunk a többieknek!
- Nem! Tony! Megígérted!
- Nem szólok egy szót se, de szerintem meg kellene mutatnunk!
- Menjünk vissza a többiekhez! - váltok témát.
- Te csak menj! Nekem még van egy kis dolgom...
Bólintok, majd otthagyom. Mosolyogva térek vissza a csarnokunkba. A dühös Natasával találom szemben magamat.
- Megígértük Furynak, hogy kiképzünk, szóbal most szépen velem jössz!

&&&

Már egy hónapja folyik a kiképzésem. A többiek már megfigyelik a célszemélyt. De nekem még mindig kiképzéseken kell részt vennem. Starkot a "lángolásom" óta nem láttam. Biztos ő is Kirovát figyeli.
A reggeleket futással indítom. Utána fekvőtámasz, majd box.
De gyakoroltam már azt is, hogy szökjek meg egy bilincsből, vagy azt, hogyan lőjek fegyverrel. Mondjuk az elég jól ment, lévén,hogy egy maffiát vezetek. 
Már megvolt a 200 fekvőtámasz. Natasha hozzám lép.
- Ma nem a küzdősport fog következni, hanem valami új! Kövess!
Végig mentünk még egy folyosón, majd jobbra fordultunk és bementünk egy terembe. Egy uszodába. Nem tudok úszni. Mondjuk ezt egy lánytól hallani aki képes tüzet gyújtani teljesen evidens. Szerintem.
Natasha nem mond semmit, csak megbilincseli a kezeimet és belök a vízbe.
Nyelek egy jó adag vizet. Nem ér le a lábam. Mondjuk, mire számítottam? Próbálom feljebb lökni magamat, de a vízben mintha nem engedelmeskedne a testem. Felpillantok Nat csak áll a medence szélén. Biztos azt hiszi csak szimulálok. A fülem csengeni kezd. Nincs több levegőm...
Csak várom a halált. Ami meg is érkezik.  Minden elsötétedik.
Kinyitom a szememet. Az első amit meglátok az Steve mélykék szemei.
- Ez a pokol? - kérdezem rekedtes hangon.
- Nem. - mondja nevetve. - Élsz Emily! - most Natasához fordul. - Mégis mit gondoltál? Meg is halhatott volna!!!
- Sajnálom... Nem tudtam,hogy nem tud úszni...
Nagy nehezen feltápászkodok. Majd szinte azonnal el is vesztem az egyensúlyom és Steve karjaiban kötök ki.
Piros leszek mint a paprika. Na neee. Csak most ne! A víz felszíne ebben a pillanatban fellobban. Natasha és Steve is tátott szájjal figyeli a jelenséget. Én kiszökök Steve karjai közül és elindulok Tony keresésére. Rohanok folyosóról folyosóra. Mígnem találkozok egy őrrel. Útbaigazítást kérek tőle és utána rohanok is tovább.
Starkra egy műhelyben találok rá. Valami fölé görnyed és nagyban dolgozik.
- Tony!
Ilyedten fordul meg, majd nagyot sóhajt amikor meglát.
- Emily! A Frászt...
- Lángolnom kell!!!
- Szuper! Mármint képzeld el,hogy készítettem neked egy ruhát! Mármint még csak a kesztyű van kész, de hamarosan...
- Stark!
- Sóval ez a ruha segít majd és nem kell lángolnod! - felé nyújtom a kezemet . Tony villámgyorsan felhúzza a kezemre a kesztyűt. - Jobb?
- Fura érzés. - mintha tízezer tűvel szurkálnák a kezeimet, az agyamat, a testemet - Köszönöm! Egy hónapja ezen dolgozol?
- Igen.
Közelebb megyek és megölelem.
Ekkor a többiek is beözönlenek. Majd mindannyian lefagynak, engem néznek ahogy épp Tonyt ölelem. Kibontakozok az öleléséből és eltávolodok.
- Stark! - mondja Natasha - Stevnek van egy elmélete.
- Igen... Szerintem egy mutáns van a S.H.I.E.L.D. nél. Már kétszer is történtek fura dolgok.
Tony jelentőségteljesen rám néz. Én megrázom a fejemet.
- Mit akarsz tenni ez ügyben? - kérdezi Tony.
- Gondoltam majd te megmondod. De ha engem kérdezel, szerintem kapjuk el és hallgassuk ki!
- Emily! - szól nekem Stark.
- Tony! - szólok vissza.
- Kérlek!
- Megbeszéltük!
- De most erre fogják fecsérelni az idejüket a hejett,hogy inkább  Kirovát figyelnék.
- Miről beszéltek? - kérdezi Bruce.
- Emily! - szólít fel Tony! - Ha te nem akkor én!
- Megígérted! - Stark megvonja a vállát. Tudom,hogy igaza van. - Rendben. Gyertek!
- Hová? - kérdezi Steve.
Nem válaszolok. Csak elindulok a kihallgatóteremhez. Tony betereli a "nézőket" a másik helyiségbe, ami a tükör mögött van. Én a kihallgatóba megyek.
Tony kopog kettőt, mire tudom, hogy kezdhetem.
Szinpadiasan lehúzom a kezemről a kesztyűt. Abban a pillanatban szó szerint kirobban belőlem a tűz. A szék és az asztal megdől, majd elkezd olvadni. Most hatalmas adrenalinnal jár a tűz. Látom a tükör másik oldalán a többiek ámuló tekintetét. Stevnek még az álla is leesett. Natasha arcán pusztán meglepettség jelenik meg. Bruce hunyorog, mert a tűz fénye túl erős. Tony pedig büszkén figyel engem.
A fém berendezés már teljesen elolvadt. Úgy érzem elég volt. Lendítek egyet a kezemmel, mire eltűnik az összes láng.
Az ajtó kinyílik. Ekkor veszem észre,hogy az összes ruhám leégett rólam.
Steve le sem tudja venni rólam a szemét. Tony rám teríti a pulcsiját.
- Hát ez lenne...
- Nem tudom miért hagytad,hogy kiképezzünk, mikor mindened megvan ami kell...
- Az nem kifejezés... - néz végig rajtam Steve.
Jólesik,hogy ezt mondja. Persze disznóság ilyet mondani, de jólesik.
- Vigyázz! Nyáladzol! - szól rá Natasha.
Elnevetem magamat.
- Ebédnél minden kérdésre válaszolok!
Visszaindulunk a csarnokunkba. Visszahúzom a kezemre a kesztyűmet. Habár mostmár nem kell titkolnom a többiek elől a képességem.
Visszaérve azonnal bemegyek a szobámba felvenni magamra valami ruhát. Tony pulcsiját a pólóm fölé még felveszem. Kimegyek a többiekhez az étkezőbe. Leülök Stark és Bruce közé a kanapéra. Natasha lerakja elénk a pizzát, amit a többiek azonnal megrohamoznak. Én még nem eszek. Úgyis beszélnem kell.
- Mióta van meg a képességed? - kérdezi Bruce.

Remélem tetszett ez a rész. Írjátok, meg nyugodtan, ha hibát találtok benne!
Sietek a következő résszel!😃😉