Ötletem sincs hol lehet normális kávét kapni a városban, pedig most nagyon nagy szükségem lenne egyre. Egy jó erősre.
Ügyvéd vagyok. Kirendelt védőügyvéd. Szeretem a munkám, nem az a baj, csak néha olyan embereket kell védenem akiket legszívesebben... Felgyújtanék.
Most például épp a bíróságra tartok. Egy gyémánt rablót védek. Védencem megölt két biztonsági őrt és egy civilt. Leülök a bíróság lépcsőjére. Előveszem az egyik aktát és böngészni kezdem. Meg fogja kapni az életfogytiglant, de mivel nem volt a bűncselekmény előtt büntetve így szabadulhat előbb.
Az emberek már szállingóznak befelé. Újságírók, tanúk, a hozzátartozók. Visszatérek az aktához.
Ám ekkor Tony Stark megy el mellettem. Az újságírók azonnal megrohamozzák.

Szuper! Ha már egy bosszúálló is itt van akkor sokkal könnyebb lesz a munkámat végeznem. Mégis mit keres itt? Lesz az én védencem tárgyalása előtt is egy tárgyalás. Arra beülök, mert a barátnőm az egyik esküdt annál az ügynél. Lehet arra megy?
Mindegy. Egy mikrofonhangon bemondják hogy kezdődik a tárgyalás.
Bemegyek és leülök a nézők közé. Tony Stark közvetlenül az ügyvédi asztal mögötti padsorban ül. Ki lehet a vádlott?
A barátnőmre ( Anne ) nézek. Ő is Starkot figyeli.
A törvényszolga felszólít minket,hogy álljunk fel. Belép a bíró. Öreg, mogorva néni. Azt hiszem... Nem, nemtudom a nevét.
Leülünk. A bíró egy ideig matat a papírok között, mint aki azt se tudja melyik ügynél tart.
Remélem én egy összeszedettebb bírót kapok.
Végre megtalálta a papírt amit keresett.
- Hozhatják a vádlottat!
Nem fordulok hátra mint a többi ember a teremben. Nem izgat ki a vádlott, csak az,hogy elítélik-e. Amikor mellém érnek, viszont muszály ránéznem. Na basszus! Még egy bosszúálló. És olyan hosszan néz rám,hogy az őrnek meg kell löknie,hogy tovább menjen.
Elvörösödök. Jó,hogy nem gyújtottam fel semmit.
A bíró felolvassa a vádakat, de nem is figyelek. Ugyanis a vádlott többször is hátrafordul. Hogy elkapja a tekintetem amit szigorúan Anne-ra szegezek.

-

Talán untatom Mr. Rogers?
- Nem! Elnézést! - mondja. Nem állhatok fel,hogy kimenjek. Inkább előveszem az egyik aktámat és olvasni kezdem.

A kalapács ébreszt fel a gondolataimból. A bíró szünetet rendelt el! Végreee!
Szinte kirohanok a teremből.
Mégis miért érdeklem én egy bosszúállót?
A hajam szőke. Testalkatom is átlagos, csak egy dolog nem átlagos bennem...
A fürdőbe megyek.
Hajamat kontyba kötöm. A ruhámat megigazítom. Illően kell kinéznem az esküdtek előtt. Nyerni nem fogok, de megpróbálok minél több évet lefaragni az ítéletből.

Rengeteg időt töltök el a mosdóban. Már biztos vége Amerika kapitány... Miért nevezem így? Steve Rogers ügyének. Kimegyek a wc- ből és a folyosón megvárom védencemet.
Ilyesztő tetoválásokkal teli ázsiai férfi.
Megbeszélek vele mindent. Mondjuk csak annyit mondok neki,hogy csak akkor beszéljen ha kérdezik, és csak a kérdésre feleljen. Ennyi. A többi az én dolgom. Bemegyek a tárgyalóterembe. Majd leülök a helyemre. Magabiztos arcot vágok. Készen állok!

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Nem sikerült túl sok évet lefaragni, de elintéztem,hogy még kapjon 48 órát elbúcsúzni a családjától, kisgyerekeitől, egyebek. Természetesen őrizni fogják.
Elindulok Pub felé. Anne val megbeszéltük,hogy ott találkozunk. Két sikátoron kell átmenni a kocsma felé.
Nem vagyok egy félős leányzó. Igazából nincs mitől félnem.
Azonban a második sikátorban elém áll egy alak. Nem tudom mit akar. Csukja van rajta.
- Rossz munkát végeztél! Mégis mit hittél? Csak úgy megúszhatod ezt?
Kilép az árnyékból. Az ügyfelem az. A volt ügyfelem.
- Mit akarsz? Még így is jobban jártál, nem kaptál halál büntetést! Szabadulni fogsz!
Elindul felém. Vészjóslón. A kezeit a torkomra rakja. Nem kapok levegőt.
Muszály. Máskülönben meghalok...
A kezemet ráteszem az önvére, majd megégetem. Elenged. A földre rogyok.
- Mi a franc?! - kiáltja. - Te rohadt ribanc!
Felém lendíti a lábát, de én gyorsabb voltam. Elhajolok és most a lábszárát ragasom meg. Megégetem. Majd egy tűzcsóvát küldök a mellkasára.
Elrohan üvöltve.

Nos! Ez az én titkom. Nem vagyok átlagos. Egyáltalán nem.
Anyám mindig óva intett a képességem használatától. Azt mondta egyszer még nagy bajba fog keverni. De most nem tehettem mást. Anya beiratott mindenféle küzdőtanfolyamra, hogy az erőm nélkül is meg tudjam védeni magam. De most őszinte leszek. Szándékosan használtam inkább az erőmet. Nem tudom miért, de ha sokáig nem használom akkor egy idő múlva magától kitör belőlem, szóval inkább felforralom vele néha a fürdővizemet, vagy begyújtom a kályhát.
7 éves voltam amikor anyáékkal elmentünk kempingezni. Zuhogott az eső. Apáék a kocsiban hagytak amíg ők leszedték a sátrat meg összepakoltak. Apa beindította nekem a fűtést,hogy ne fázzak.
Nem tudom mi történt, talán kilyukadt a benzintank,vagy ilyesmi... Felrobbant az autó. Anya keservesen sírt apa a karjaiban tartotta. Én pedig odabent játszottam a lángokkal. Nagyon jó volt. A tűz körülölelt. Megóvott a hidegtől. Boldog voltam odabent. Eggyé váltam a tűzzel. Én lettem a tűz. Aztán az eső eloltotta a tüzet. Anyáék nem hittek a szemüknek. Aztán megmutattam nekik,hogy mit tudok tenni a tűzzel. Apát elvarázsoltam, anyát megilyeszttettem.

Továbbmegyek a Pub felé.
Megpróbálom feljebb húzni a ruhám nyakát,hogy eltakarja a lila foltokat a nyakamon.
Hatalmas a tömeg odabent. Megcsörgetem a barátnőmet, de nem hiszem hogy hallja ilyen nagy zsivaly közepette. A pulthoz megyek. Ben már jó ideje itt dolgozik. Amint meglát már készíti is a kedvenc italomat.
- Nyert? - kérdezi tömören.
- Így is fogalmazhatunk! - rámosolygok - nem láttad esetleg Annet? Megbeszéltük,hogy itt találkozunk, de akkora a tömeg...
- Az ablak mellett ül!
Kifizetem az italomat majd elindulok az említett hely felé.
Már meg sem lepődök! Négy fiú már próbálja is fűzni az én gyönyörű barátnőmet. Leülök Anne mellé. A fiúk szeme azonnal megállapodik rajtam.
- Meghívhatlak egy italra? - kérdezi az egyik magas izmos... És mit nem mondjak helyes is...
- Mint látod van italom! De ha kitalálod mit iszok, akkor talán. - rávigyorgok.
Találgatni kezd. Az este pedig telik. Anne is talált magának egy cuki fiút. Vele dumálnak a pultnál. Már megittam az italomat, mire eltalálja! Rámosolygok és bólintott,hogy hozhat nekem egyet. Ekkor megcsörren Anne telefonja. Az egész táskáját itt hagyta.
Megfogom az egész cókmókját és odaviszem neki. Már nagyon előre haladtak a fiúval...
- Khmm! Csörög a telefonod!
Szétrebbenek.
- Köszi! - mondja elvörösödve.
- Szerintem én Jamesel ( a fiú aki meghív egy italra ) megyek haza. Szóval búcsúzok!
Megölelem Annet, majd végignézem ahogy kimegy telefonálni. A barátja követi.
Leülök a pulthoz. James csak nem jön... Hol a francban van???
Mindegy. Még úgyis van elintézni valóm.

################

Egyáltalán nem értem miért nem veszek magamnak egy autót. Vagy egy motort! A családi örökségemből bármit tudnék venni...
Még nem mondtam mivel foglalkozott az apám.
Nos ő volt az egyik maffia... Miket nem mondok ő volt a maffia vezetője. Leginkább fekete piacból élünk. Fura ezt egy ügyvédtől hallani. Azért lettem kirendelt védőügyvéd, hogy az embereimet védhessem. Vannak rendőr ismerőseink is... Nem akarjuk hogy az illetékeseknek feltűnjön hogy szinte mindig ugyanaz az ügyvéd védi a vádlottakat.  Ez bonyolult. A lényeg,hogy most ellenőriznem kell egy fegyverszállítmányt. Egy hatalmas gyárépület előtt megállok. Kinyitom az egyik oldalsó ajtót és bemegyek. A ruháimat előveszem a táskámból és átöltözök.

Nem nézhetek ki "ügyvédnéninek" az embereim előtt. Főként,hogy még mindig a halott apámat akarnák vezetőjüknek, nem egy 25 éves kislányt. De megígértem apának...
Belépek. A hely tömve van alvilági személyekkel. Nagyjából úgy kell elképzelni a helyet mint egy halpiacot, csak itt fegyvereket árulnak. Végig megyek a sorok közt. Erősen kihúzom magamat és mindenkire " lenézek" igazából nagyjából mindenkinél alacsonyabb vagyok, de ez nem számít. Az embereimhez lépek. Húszan vagyunk.
- Megjött már a szállítmány? - kérdezem mereven.
- Még nem Miss Brown.
- Késnek.
A helyiség végébe megyek. Itt egy kisebb bárt alakítottak ki a gazdagabb vásárlóknak. Már ülnek itt páran. Leülök és rendelek egy whiskyt jéggel.
- A whiskije Miss Brown!
- Köszönöm Michael! - maffia vezér első lecke! Mindig tudjuk a csapos nevét!
Egy fekete férfi felém fordul. Az egyik szemén szemtakaró van, mint a kalózokon.
- Ön Miss Brown? - olyan csodálkozva kérdezi ezt,hogy majdnem válaszolok is neki. De aztán észbe kapok és csak egy arc mozdulattal mutatom neki,hogy ki más lenne??? - Pont önt kerestem! De itt senki nem ad ki információt - néz rosszalllón Michaelre. Én előveszek egy húszdollárost és a csapos elé teszem, majd rámosolygok a hűségéért. - Azt hittem... Nos azt hittem idősebb...
Megiszom az italom maradékát majd a " kalóz " felé fordulok.
- Mit akar? - kérdezem.
- Fegyvert! - ez most komoly?
- Egy fegyverpiacon van!
- De nekem valami különlegesebb kell! Valami amit csak ön szerezhet meg.
- Mi lenne az? - egy képet tesz elém. - Lehetetlen! És még ha meg is szerezném... Ez olyan amiért nem küldöm az embereimet. Túl nagy kísértés lenne nekik. Ezt én intézném. Így sokkal többe kerül! Sokkal, de sokkal többe!
- A pénz nem akadály!
- Azt gondolom... És minek kell ez magának? Ez a fegyver csak egyetlen helyen megtalálható. És rendkívül veszélyes!
- Az már nem a maga dolga! Áll az üzlet?!
Igazából mondhatnék nemet. Nem állok pénz szűkében, de az embereim itt vannak.  Talán mindent hallottak. Látniuk kell mire vagyok képes!
- Igen! Értesítem ha megvan az áru!

Visszamegyek az embereimhez. Hamarosan megérkezik egy hatalmas teherautó tele gépfegyverekkel. Kifizetem, majd átadom az embereimnek. Majd ők értékesítik. Nincs több dolgom itt.

Most inkább hazamegyek megszervezni egy rablást a Stark toronyból. Sima lesz... ( Ja nem!)

&&&&&&&&&&&&

Négy hete szervezem a rablást. A Stark épület egész tervrajzát bemagoltam. Minden kijáratot, minden kamerát. Teljesen fel vagyok készülve. Holnap megcsinálom.

Az aktatáskából előveszem a belépőkártyámat. Könyvelőként fogok bent mozogni. A kapcsolatom nem talált jobbat. Ez is több mint a semmi!
Egy egyszerű fehér inget veszek fel, amit betűrök a szoknyámba. Nagyon könyvelőnősen ( van ilyen egyáltalán?) nézek ki.
Taxival megyek a Stark toronyhoz. Már 8 óra van. A biztonsági őrre a legszebb, na jó a második legszebb mosolyomat villantom. Lehúzom a kártyám és belépek.
Rengeteg ajtót és folyosót látok. Ha nem magoltam volna be az egész tervrajzot tuti eltévednék. Keményen kihúzom magamat és komoran nézek magam elé. Mint egy igazi könyvelő. ( Remélem...)
Liftel megyek a huszonkettedig szintre. Onnantól nem használhatom a liftet. Bemegyek a női mosdóba. Itt az ideje átöltözni! Egy nagyon rövid skót kockás szoknyát veszek fel. Térdzoknival és... a fehér ing marad, csak most még három gombot kigombolok. Mindenkinek azt kell jönnie,hogy Stark egyik játékszere érkezett meg... A válltáskámba beleteszem a többi cuccomat, majd kilépek. Most jön a neheze...
A lépcsőn megyek tovább.
A legfelső szintet a létező összes biztonsági zár örzi. Ugyanis Vasember leginkább repülve szokott belépni a tetőről... gondolom.
Beállok a kamera elé.
- Megjöttem! - mondom plázacicás hangon.
- Üdvözlöm! Stark úr jelenleg nincs az épületben. Kérem várja meg odalent!
- Ugye most csak viccel velem?! Engem Mr. Stark asszisztense keresett fel,hogy... Nos szóval hogy tegyem a születésnapját emlékezetessé.
- Megértem hölgyem! De akkor sem engedhetem be!
- Hogy hívják?
- Péntek.
- Kedves Péntek! Hogy tudok úgy bejutni oda,hogy nem kell ellenszegülnöd a gazdádnak?

És elmondta! Basszus! El sem hiszem! A szellőzőt nem védi semmi. Csak nagyon magasan van.

Lefelé indulok, mert ahol be tudok mászni a szellőzőbe az egy emelettel lejjebb található. A folyosó teljesen kihalt. Már majdnem elértem a szellőző bejáratát, mikor egyszerre csak egy olyan valaki jelent meg a folyosón akit nők hada vesz körbe. Nekilapulok a falnak. Basszus!
De nem Tony Stark érkezett meg... hanem Steve Rogers. Amerika Kapitány. Már csak ő hiányzott. A falnak lapulva próbálom elkerülni a szemkontaktust vele, de csak nem sikerül. Meglát és azonnal megáll. Néhány nő nekimegy hátulról és őrült vihogásba kezd.

- Téged már láttalak valahol! - mondja nekem.
- Nem hiszem! - próbálkozni azért lehet,nem?
- De biztosan! Egy ilyen arcot nehezen felejt az ember!
- Akkor sem tudom hol láthatott maga engem! És most mennem kell! Bocsánat!
- Elkísérlek! Hová mész? - nem tudja levenni a szemét az iszonyatosan rövid szoknyámról. Tuskó.
- A női mosdóba! Oda is el akarsz kísérni?
Bólint. Elindulok. Nem érdekel,hogy jön-e. Bemegyek a mosdóba és becsukom magam után az ajtót. Innen is be tudok mászni a szellőzőbe, csak sokkal hosszabb az út. És alig van időm.
Nagy nehezen az egyik wc- ről felmászok és belököm az ajtaját. Szűk, de én is kicsi vagyok. Gyorsan mászok. Kétszer is rossz irányba fordulok, mire végre megtalálom azt a szakaszt ami a célállomásomhoz vezet. A kis réseken kukucskálok. Nincs bent senki. Leveszem az ajtót és bemászok. Azonnal meglátom a fegyvert. Ki az a hülye aki az asztalán hagyja???  Felveszem és a táskámban teszem. A táskámból előveszem a következő ruhámat. Nem tudom a nevét. Olyasmi mint egy ejtőernyő, csak mégsem. Olyan vagyok benne mint egy repülő mókus. A levegőben tudok majd lavírozni. Felhúzom a cipzárt és kiugrok az ablakon. A levegő csípi az arcomat. Nem megyek messzire. A harmadik felhőkarcolónál leszállok. Leveszem a zubbonyt. A hátizsákból amit már egy héttel ez előtt ide hoztam előveszek egy farmert és egy csukjás pulóvert.
Miután átöltöztem mindenemet beleteszem a hátizsákba, majd elindulok lefelé.
A Taxiból kiszállva már tudom, hogy nyertem!

Beülök a kávézóba. Majd tárcsázom a számot amit a "kalóz" megadott.

- Igen? - hallom meg a hangját.
- Megvan az áru! - mondom fagyosan.
- Tudja,hogy hol van a régi északi kávégyár? Hozza oda háromra!
Kinyomom. Természetesen nem megyek haza egy lopott fegyverrel.
Átsétálok a Vapiano olasz étterembe és rendelek egy bolognai spagettit. Mire megettem már negyed három is elmúlt már.
Még jó,hogy nincs messze. Taxival fél óra.
Kifizetem a taxist, majd megvárom,hogy elmenjen.
Félrehúzom a nagy vasajtót és bemegyek. Már vagy három éve zárva van a gyár de még mindig érezni a kávéillatot.
Leülök egy gépre ami a múltban nem tudom mi célt szolgálhatott és várok.
Pontosan három után két perccel belép a "kalóz".
- Késett! - mondom közönyösen.
- Megvan?
Kiveszem a táskámból és leteszem magam mellé.
- Maga igazán nagyon ügyes!
- Most pedig! Az ár...
- Előbb még bemutazkoznék! Nick Fury vagyok! A Stratégiai Honvédő Iroda Elhárító és Logisztikai Divíziójától. És ez egy próba volt.
- Mégis miről beszél? - óvatosan megérintem a pisztolyt a táskámban.
- Szükségünk van magára! Önnek nagy hatalom van a kezében. Az egész maffia vezetője! És milyen jó tolvaly! Pont erre van most szükségünk!
- Nekem már megvan az életem! Én vagyok a maffia vezetője ahogyan ön is mondta! Nincs szükségem magára!
- De az országnak szüksége van önre!
- Miért?
- Van egy fegyver! Amit az oroszok ellenünk akarnak felhasználni! Egy fegyver ami városokat tüntet el a föld színéről!
- Atomfegyver?
- Mi is úgy gondoljuk.
- Mi?- összeráncolom a homlokom.
- Igen. A S.H.I.E.L.D. és a Bosszúállók!
Belémfagyott a szó.
- A Bosszúállókkal kellene együtt dolgoznom?
- Talán probléma önnek?
- Igen!
- Sajnálom. De ha nem segít, akkor rengeteg ártatlan ember fog meghalni!
Valami bekattant bennem. Talán az, hogy anya mindig is azt akarta, hogy jó ember legyek. Ne egy maffiózó akinek annyiból áll az élete, hogy fegyvereket ad el... Jobbnak kell lennem. Érte és magamért.
- Rendben. Mit kellene tennem?
- Holnap jöjön a Stark toronhoz! Már úgyis jól ismeri a járást! Azt azért elviszem! - mutat a fegyverre! Megfogom és odadobom neki.
Elment.
Basszus! Mi a szar folyik itt? Először azt hittem az erőm miatt kellek neki! Jó hogy arról nem tud!

Ez az első Bosszúállós próbálkozásom. Írjatok nyugodtan, hogyha van benne hiba, vagy csak ha ötletetek lenne hozzá! Szívesen fogadok bármit!😏
Hamarosan jön a következő fejezet!