Sírtak a felhők. Az ablak üvegén sebesen folyt le millió vízcsepp. Versenyeztettem őket, melyik ér le hamarabb.
Egy fekete pólóban és alsóneműben ültem le a székre, és néztem New York óriásait, melyek fénye még ilyen időben is erőteljesen látszódott. Elővettem cigarettám, majd meggyújtottam és néztem ahogy a füst elhagyja számat.
Örültem volna, ha csak a füst hagy el.
Már egy hete, 2 órája és 47 perce, hogy elment egy szó nélkül.
Nem tudom miért. Talán nem voltam elég jó neki. Pedig próbáltam a legjobbat adni neki. Még mindig érzem az izzó leheletét bőrömön, a testének melegét.
Lepöccintem a hamut, majd hajamba túrtam.
Az időjárás kedvez a hangulatomnak.
Nem most volt az első, hogy vége lett, de ez a vég fájt eddig a legjobban.
Talán túlságosan beleszerettem.
Pedig nem kellett volna.
Elnyomtam a néma gyilkost és leültem a zongorám elé.
A művész mindig ilyenkor a leg inspiráltabb. Hátha össze tudok rakni valamit.
Ujjaimat lassan végig szántottam a már-már porosodó hangszeren. Ez is csak ő rá emlékeztet.
Ahogy játékosan lenyomott egy-egy billentyűt akár halkan, akár kegyetlenül hangosan, ahogy csillogó szemekkel figyelte, mikor neki játszottam.

Kérdések öntik el a fejem, de olyanok amikre választ valószínűleg nem kapok.
Meddig szeretem még, meddig fog még fájni ?
Minden rajtam múlik.
Hirtelen indulattól vezérelve előkaptam ágyam melletti fiókból a rég őrzött kis dobozom. Kivettem belőle egy hosszú idő óta itt őrzött apró anyagot, mellyel pár órára újra átélhetem a boldogságot, még akkor is, ha nem igazi.
Hanyat feküdtem az ágyon és nyelvemre helyeztem a bélyeget.

Kezdtem máshogy érezni magam.
Erősebbek lettek az érzelmeim, hangokat hallottam, az ő hangját.
Már nem tudtam, hogy mi valóság, és mi csak a képzeletem szüleménye.
Tétován pillantottam az ablak felé, ahonnan hallottam őt, de már nem csak hallottam. Láttam is. Odabotorkáltam hozzá.
Nem értük el egymást, ő az ablak másik oldalán volt, azt akarta, hogy menjek. Hívott, kezét nyújtotta.
Kábultan nyitottam ki az ablakot és bizonytalan egyensúllyal kiléptem a felhőkarcoló szegélyére.
Ő elkezdett sétálni, távolabb menni tőlem.
Nem engedhettem, hogy ismét magamra hagyjon.
Akarta, hogy menjek utána. Édes hangján hívott, mondta, hogy ne várassam meg.
Így tettem.
Az esőcseppekkel zuhantam én is a mélybe.