December 24-e Karácsony szentestéje

A gyerekeket felküldtük a szobájukba, hiszen az ajándékaikat észrevétlenül kellett becsomagolnunk, de mivel folyamatosan kijöttek a helyükről, így Niall felment hozzájuk. Egyedül maradtam az ajándékokkal, és akkor így már Niall-ét is becsomagoltam. Egy vicces feliratú pulcsit kapott tőlem, ami a golfról szól, na meg egy pár surranót, hiszen abból sosem elég neki. A hatalmas gardróbnak nevezett szobája tele van, vagy 50 pár cipővel, de mindig hisztizik, hogy nincs neki egy sem. A gyerekeknek kilómennyiségre vettünk sok játékot és persze ruhadarabokat. Niall egy kisgyerekeknek való golf felszerelést is vett Bennek, míg Alice egy egy óriás babaházat kapott.
Mikor végre sikerült becsomagolnom Ben ajándékát, hirtelen megjelentek a gyerekek, és nagy csalódott szemekkel néztek rám. Szemeikbe könnyek gyűltek, majd apjukhoz futottak, és elkezdtek sírni.
- Niall, miért vannak itt a gyerekek? – kérdeztem dühösen. Ez az egyetlen egy dolga volt, a fadíszítésen kívül és ezt is elrontotta.
- A mami hazudott nekünk! – mondta Ben, mire az arcomra fagyott a szomorúság.

- Nem szeretjük többé anyut! – vágott közbe Alice. Kétségbeesetten nézte Niall-re, aki nem mert a szemembe nézni, csak megfogta a két gyereket, és visszamentek a szobába. Könnyek között fordultam vissza az ajándékokhoz, becsomagoltam a maradékot, majd a megjavított fa alá tettem őket és kimentem az ajtón, egyenesen Josh-hoz, aki fél órára lakik tőlem gyalog. Niall, ezt megint elszúrtad.