A kihallgatóterem csendes volt. Már tíz perce ültünk hármasban az asztalnál: Lucifer és én, szemben a megbilincselt Mr. Coleman-el. Nem kérdeztünk semmit, csak néztük a a férfit. Előbb vagy utóbb úgyis meg fog törni. Gondoltam magamban. 

Így is lett. Néhány perc múlva, alig hallhatóan vettük ki a szavait, amit motyogott:

- Szerettem Paige-t. Igazán szerettem.

- Akkor miért tette ezt vele? - kérdeztem, ugyanolyan halkan, kezemben volt a toll, hogy leírjam majd a választ. 

Egy könnycsepp hullt le a szeméből, azt láttatva, hogy már megbánta a tetteit. Sovány vigasz a halottaknak.

- Együtt voltunk. Azt hittem, hogy boldogan. De persze miért is maradt volna velem? Hülye voltam. Sokkal idősebb vagyok, mint ami Paige volt, ám elvakított a szerelem. És amikor megtudtam, hogy utánam a saját unokaöcsémmel jött inkább össze... - nyelte vissza a következő könnyeit.

- Úgy érezte, hogy még jobban bántani akarja Patterson, ugye? - kérdeztem - Azt hitte, hogy azt tervelte ki maga ellen, hogy ha minden nap látja, mennyire jól megvan egy rokonával, látni fogja folyton, hogy mennyire semmilyen volt a kapcsolatuk. 

Mr. Coleman kezei ökölbe szorultak, de a szája még mindig lefelé görbült szomorúan és bólintott. 

- Igen. Viszont higyjék el, szeretem az unokaöcsémet! - mondta hangosabban hirtelen, ránk nézve - Őt semmiképp sem bántottam volna!

- De mégis bántotta - vágtam közbe - Azzal, hogy elvette a szerelmét tőle. 

A férfi erre megint csak lehunyta a szemét és csak ennyit mondott:

- Mikor kapom meg az ítéletet?

- Hamarosan meglesz a tárgyalása. Addig a fogdánk vendége lesz - válaszoltam készséggel, mire ő megint bólintott és intettem az egyoldalú tükör felé, hogy jöhetnek érte.

Egy perc se telt el és be is jött két fiatal rendőr és megfogva kétoldalról a letartóztatottat, kivitték a teremből. 

Lucifer ekkor vigyorogva hozzám fordult:

- Nos, Nyomozó, egy újabb pokolbéli lakó begyűjtve a törvény keze alá. Mit iszunk? Pezsgőt? Bort? Vagy esetleg mindkettő? - mire én csak komoly tekintettel néztem vissza rá - Most meg mi van? Ugyan már, megoldottuk az ügyet - vigyorgott csak tovább és én is, egyet sóhajtva, már feleltem:

- Rendben. De csak egy pohár bor - erre még vidámabb lett a férfi, majd hirtelen magához húzott a derekamnál, aminél viszont bennem rekedt a levegő.

- Mondjuk nálam? - suttogta érzékien a fülembe, mint ahogy este is csinálta. Lehunytam egy pillanatra a szemem. 

Jó lett volna. Akartam is mélyen. Ám nem hagyhattam, hogy Maze-et megint cserben hagyjam, hogy amíg én jól szórakozom, addig még mindig Trixie-re vigyázzon. 

- Jó lenne, de... - mielőtt folytathattam volna, megelőzött:

- A kisember, igaz? - sóhajtott egyet, mintha nem igazán tudna ezzel megbarátkozni, bólintott, viszont még azért próbálkozott kicsit - Szerintem Maze élvezi, hogy vele lehet. Jól megvannak, ne aggódjon - mosolygott szélesen, de leintettem.

- Nem tehetem meg vele, hogy ennyi ideig foglalkozzon más gyerekével és ne szórakozzon és foglalkozzon a dolgaival - mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Hm..akkor ezek szerint megint nálad találkozunk - kacsintott egyet és elengedett végre, hogy rendesen állhassak megint a saját lábamon - És..oké, megint játszom az ördögfiókával - forgatta meg a szemét, azt a látszatot próbálva kelteni, hogy nem igazán ez a legkellemesebb időtöltés a számára, ám elárulta őt az, hogy halványan mosolygott. 

Én is rámosolyogtam és csak adtam az arcára végül egy puszit. 

- Oh. Ha minden ilyenért kapok egy csókot, folyton így viselkednék - vigyorgott megint, mire csak, halkan nevetve, meglöktem kicsit a vállánál.

- Akkor nem lennél az, aki - majd kimentünk végre mi is a vallatóból, és miután befejeztem az ügy jegyzőkönyvének megírását, leadva, mentünk is el az örs területéről. 

Valamint hagy ne mondjam: roppant szórakoztatónak sikerült az este. Elég, ha csak annyit mondok: Lucifer és a Monopoly? Konklúzió: Trixie is eszesebb a pénzköltés terén, mint Lucifer. 

Ez most rövidebb részre sikerült, de remélem, hogy tetszik. :)