Az ügynök neve Phillip Coleman, egy negyvenév körüli, kissé őszes és elöl kopaszodó férfi volt. Az irodába belépve pedig arra engedett következtetni a helyiség, hogy nagyon rendszerető és magabiztos is. A bézsszínű falak és a világosbarna hajópadló stílus is barátságos hangulatot kölcsönzött a helynek meg a gazdájának.

- Jó napot - állt fel az asztala mögül a férfi és kisétált amögül, hogy kezet fogjon velünk.

- Jó napot, Mr. Coleman. Szeretnénk feltenni néhány kérdést Miss Pattersonról - kezdtem, miután hellyel is kínált minket.

- Csak tessék - dőlt hátra a székében nyugodtan.

Már feltettem volna az első kérdésem, de Lucifer megelőzött. Előrehajolt a székében, mélyen az ügynök szemébe nézett.

- Először is: mi a leghőbb vágya? - ugyanaz a mosoly, amit mindig mutat, mikor ezt csinálja. Az őrületbe kerget, hogy nem árulja el hogyan csinálja.

Mint mindig most is sikerült ez a trükkje és a férfi csiripelt neki, mint a kismadár:
- Én… - egy kis hatásszünet - mindig is szerettem volna mindent hátrahagyni és új életet kezdeni Peruban lámatenyésztőként.

Ez nekem több volt, amit meg akartam tudni. Lámatenyésztő? Really?

- Mr. Coleman… - a férfi villámgyorsasággal nézett rám, utána Lucifer is engem nézett - Tudna mondani valamit arról, hogy milyen volt Miss Patterson kapcsolata a többi modellel, munkatársakkal? Volt komoly szerelmi kapcsolata?

A férfi egy pillanatra hallgatott, gondolkozott összeráncolt homlokkal, majd beszélni kezdett:
- Nem tudok róla, sajnálom. Apróbb összezörrenések vannak egy-kettő ruha vagy a rossz profil fotózása miatt, de több sosem. Mi mind egy család vagyunk.

- A család is ugyanúgy szokott gyilkolni a céljai elérésében - szúrta közbe a társam, mire egy éles pillantással elhallgatattam.

- És nem tudná megmondani, hogy nem volt egy konkrét személy, akivel Paige sokkal többet veszekedett? - most is gondolkodóba esett, majd sajnálatunkra megrázta a fejét.

- Sajnálom Miss Decker. Mr. Morningstar - a tekintete elárulta, hogy tényleg nem tud semmit.

- Rendben - álltam fel - Azért köszönöm, hogy fogadott minket.

- Ez természetes - ő is, majd Lucifer is felállt utánam, kezet ráztunk és a társammal kiléptünk az irodából.

- Most hogyan tovább, nyomozó? - kérdezte a mellettem lévő férfi.

- Most? A rendőrségre megyünk - és a parkolóhoz siettem, mögöttem a férfi.
Még így is megcsapott a férfias illata, biztos valami mentás vagy hasonló after shave-et használ. Valami mennyei… Istenem, mi lenne, ha ezt az illatot sokkal közelebbről érezhetném…mondjuk egy ágyban..Chloe! Elég!

Szedtem össze gondolataimat és a kocsimhoz indultam, de amikor nyitottam volna a kocsit, megállította a kezem Lucifer.

- Jöjjön az enyémmel - és bevetett egy mosolyt.

- De..az enyém.. -nem szándékoztam itthagyni. Már azért sem akartam vele menni, mert ugyanúgy álmodozni kezdek.

- Ugyan, majd megkér valakit, hogy vigye azt haza. Például Mazet.

- Maze Trixire vigyáz - jelentettem ki.

- Akkor Fafej nyomozó - rántotta meg a vállát.

- Az ügyön dolgozik - vágtam rá, csak hogy ne kelljen egy kocsiban ülnöm vele - És Dan a neve - mondtam mindig mikor Fafejnek nevezte a volt férjem.

- Mint mi mind mindannyian. Na, nyomozó - olyan szempárral nézett, mélyrehatóan, hogy nem bírtam parancsolni az eszemnek és sóhajtva elindultam az ő kocsija felé vele.
Majd beszállva elindította a motort és elindultunk a rendőrségre.