-Tegyek még olyat ami nem fog hozzám illeni?- nézett fel rám a férfi felvonva szemöldökét miközben nekem dőlve fogta lőtt sebét

-Kérlek ne. A végén a játék vége előtt veszítenélek el- mosolyodtam el, egy fáradt mosollyal díjazva míg ő erre halkan felnevetett, előre nézve - már a nevetés se illik hozzád- hunytam le szemeim, mosolyogva hallgatva a férfi újdonságait

-Pedig éppen egy neked kedvező dolgot akartam mondani- nézett vissza rám apró mosollyal így kérdőn felvonva egyik szemöldököm, néztem aprón felcsillanó szemekkel így ő, arcán hagyva mosolyát, fordult előre lehunyva szemeit - belegondoltál már abba hogyha a mi világunkba vissza térünk, nagy eséllyel nem fogunk egymásra emlékezni és csak elsétálunk egymás mellett mint két idegen? Ha ez így lenne, egy ígéretet akarok neked tenni még most- döntötte fejét mellkasomnak majd elemelve kezét lőtt sebétől, figyelte véres kezét majd egy fáradt sóhajjal, tette azt vissza a sebbre- meghallgatsz vagy elég volt ez a nem hozzám illő duma?- nézett fel vissza rám de már meg is látta arcomon lágy mosolyomat

-Pontosan úgy viselkedsz mint aki halálán van, így muszáj meghallgatnom az utolsó szavaidat nemde?- sóhajtottam egyet, szemeimet lehunyva miközben egyik kezemet övéjére tettem, így ketten fogtuk vérző sebét - na meg, akkor úgy vélem nekem is meg kell ígérnem valamit hamár ilyen érzelgős szerepedben vagy-

-Megtalállak- mondta ki ezt az egyetlen szót ezzel belém folytva mondatom végét, de így már befejezni se tudtam volna, amennyire lefagytam meglepett arcommal- bocs, de mindenképpen kiakartam mondani még mielőtt folytatod ezt a kínos jellemzést a mostani énemről- fogta meg kezemet apró mosollyal sóhajtva egyet- na meg megérte ezt a reakciódat látni, főleg hogy én váltottam ki- váltott hangneme szórakoztatottá így nem is kellett sok idő, arcom a régen látott paradicsomok színében pompázott

-Ha lehet ne itt házasodjatok össze - sóhajtott morogva kicsivel arrébb az égett bőrű férfi - ennél kínzobb halálom màr amúgyse lehetne, legalább ne előttem nyaljátok egymást mert félő hogy a végén össze hányom magam - döntötte fejét a mögötte lévő autónak így az eget figyelve - remélem ha vissza térek élve, soha többet nem látlak titeket.. beteg még nem akarok lenni- morgott tovább szemeit inkább lehunyva, vágyva hátha füleit is így össze tudja csukni de már a platina szőke hajú mosolya egyből szórakozottá vált

-Ne aggódj, én nem olyan vagyok mint ti voltatok a parton. Nem fogok mindenki előtt nemiéletet élni vagy olyat tenni ami másokra nem tartozik. Viszont nem csak ennyivel vagyok nálatok jobb- kényelmesedett el jobban nekem dőlve míg a másik férfi csak az a fajta bárcsak vége lenne már sóhajt engedte el

-Teljesen megváltoztál amióta hozzád nem illő dolgokat kezdtél el tenni egy pár perce - forgatta meg szemeit, gyatrán vizslatva az eget- be nem áll a szád, nyálasabbnál nyálasabb dumát nyomsz és méghozzá, nyugodtan se bírsz hagyni engem meghalni. Mostmár kezdem bánni hogy nem lőttelek inkább fejbe amikor volt rá lehetőség - folytatta apróbb civakodásukat míg a másik, szokásos, lenéző tekintetével nézett irányába

-Bánni bánhatod de már csak hallgatni tudsz engem amíg ennek nincsen vége, viszont örömödre nincs több mondanivalóm amíg ez a jó asszony meg nem szólal alattam, és abba hagyja a kanapé játszást- hunyta le szemeit - persze tudjuk hogy ez nem fog sokáig így maradni

-Nem is játszom a kanapét, amint melléd kerültem aggódásomban te rám dőltél- szorítottam meg kezét szemeimet kezdve hunyorítani a férfi nyugodt arcát figyelve

-Bókként, kényelmesebb vagy mint ez az autó - fordította fejét irányomba teljesen nyugodt mosollyal míg az én tekintetem csak unottságomat tükrözte

-.. biztos haldokolsz? Kezdem úgy érezni hogy túlságosan is élvezed ezt a helyzetet amiben most vagyunk..- ő erre elfordította fejét szemeit lehunyva apró nyugodt mosollyal

-Ne aggódj, csak kiszerettem volna próbálni olyat ami nem illik hozzám, bár gondolom, mivel nem vagy hozzá szokva, persze még én se, olyan mintha idegen lennék- kuncogott majd az égre emelve tekintetét tűnt el arcáról mosolya - ha vissza térünk úgyis ugyanolyan leszek.. na meg, ha az igazi stílusommal tettem volna neked ígéretet, nem tudtad volna komolyan venni nem igaz? Ezek a szavak egy ilyen ember szájából mint amilyen én vagyok-

-Hidd el, hihetőbbek lettek volna- vágtam szavába halkan felnevetve- de gondolom, ez a furcsa oldalad a vérveszteség okából is előjöhetett szóval remélem mindjárt vége ennek az egésznek. Örülnék ha nem meghalnál a kezeimben, hanem inkább kibírnád ezt az egészet - hunytam le szemeim apró mosollyal az ég felé fordítva arcom míg a férfi csak szótlanul ült tovább, nyugodtságát tükrözve

-Ah valamit te is akartál ígérni. Nem felejtek szóval kivele- fordította fejét vissza irányomba, tekintetét enyémbe fúrva miközben hüvelykujjával aprón, alig érezhetően, végig simított kezemen

Egy sóhajjal néztem rá mosolyomat arcomon hagyva
-Mégha tudom is, hogy te hamarabb fogsz rám emlékezni amilyen jó fejed van, szeretném megígérni hogy mihamarabb emlékezni fogok rád. És amint ez megtörténik, megfoglak keresni és hozzám nem illően, nem foglak elengedni- nevettem fel halkan míg a férfi csak lehunyva szemeit fordult el halvány mosolyával arcán

-Valami ilyen ígéretet vártam el egy olyan embertől mint amilyen te vagy. De ne is reméld hogy az én ígéretem fog a tiéd ellen veszíteni. Biztosítalak abban hogy azt a kis ártatlan fejedet én fogom csak tudni emlékeztetni magunkra

♣️♦️♠️♦️♣️

Jegyzeteimet szorongatva szedtem lábaimat a folyosón, feszült arccal kapva észbe hogy nekem ma nem is kellett volna bejönnöm de amilyen szétszórt lettem az engem is benyelő meteorid robbanás miatt, könnyen elfelejtem az olyan jelentéktelen dolgokat mint például mikor van szabadnapom de miután bele futottam nagy eséllyel egy kollégámba, eloszlatva zaklatott gondolataimat néztem fel a kicsivel magasabb férfi arcára majd vezettem tekintetemet egyből névtáblájára

-A-ah sajnálom Chishiya-san, ma teljesen szétszórt vagyok, bocsánat amiért elejtette a papírokat- hajoltam meg aprón a férfi előtt míg az nyugodt fejével figyelt engem, egy szót sem szólva - m-máris segítek össze szedni!- szólaltam meg egy kis idő múlva magam mentésére majd leguggolva kezdtem papírjait össze szedni de ezzel csak az én jegyzeteim estek ki kezeimből, bevegyesedve a platina szőke hajú papírjai közé

-Maga ahogy nézem még mindig menthetetlen- sóhajtott fel, lenézve majd guggolt le elém- ennyire nehéz lenne egy nővér dolga? Vagy csak magának sikerül ilyen nehezen a munkája?- nézte szemeimet miután azokat arcára vezettem

Nem tudva mit válaszoljak, vörösödtem el enyhén majd elkapva tekintetemet a férfiról, próbáltam papírjainkat külön szedni

-Ne fáradjon vele. Az én papírjaim így is már jelentéktelenek, csak fogja őket és majd otthon kitudja válogatni- egyenesedett ki, nyugodtságot mutatva így számat össze préselve hümmögtem egy kis idő után majd szedtem egy kupacba a papírokat majd álltam fel én is

-Mégegyszer, sajnálom amiért magába futottam - hajoltam meg előtte újra míg ő egy fáradt sóhajjal díjazott

-És én még hittem abban hogy megtudod tartani az ígéreted- pihentette meg kezeit zsebében szemeimet lehunyva, velem ellentétben hisz én egyből nagyokat pislogva figyeltem

-E-ezt hogy értsem? Mire gondol? T-találkoztunk volna már valahol? Ismerjük egymást?- kezdtem kérdésekkel halmozni el zavartan de ő, aprón elmosolyodva sétált el mellettem lehunyt szemekkel

-Én megtaláltalak téged. Várok a te ígéreted beteljesítésére- állt meg picivel mögöttem szemeivel előre meredve- ne várass meg. Már egy ideje várok erre az alkalomra- sóhajtott apró mosolyát arcán tartva majd sétált el, engem teljesen zavart állapotomban hagyva

♣️♦️♣️♦️♣️

Sziasztok! Végül én is belelandoltam ennek a sorozatnak a világába de mivel elég régen írtam már könyvet, lassú lesz vissza rázodnóm de azért remélem megvárjátok és figyelmesen követitek ezt az oneshotsos könyvemet☺️ szituációkat még nem lehet kérni mert nem vagyok benne biztos hogy kitudnám még elégíteni a vágyatokat de persze ez nem azt jelenti hogy idővel nem változik meg. Ezeknek ellenére, valaki örülne egy Part 2-nek?😊