Hetek teltek el amióta Chishiya-san szavai össze zavartak de még így se jöttem rá mire akar kilyukadni

A mai nap hosszúnak ígérkezett így a pihenést adó ebédszünetemben, leültem az egyik padra majd megkönnyebbülten sóhajtottam fel, szemeimet lehunyva

" Túl sok ember van itt maradandó sebekkel.. egyről a kettőre nem érünk a végére, szóval már megint bent leszek estig"- tettem egyik kezemet fejemre amikor a közeledő léptek amiket eddig hallottam abba maradtak, így felnyitottam szemeimet de már észre is vettem a nyugodt tekintetű Chishiya-sant, aki egy kis pohár kávét nyújtott felém

-Elkél nem? Hosszú napnak nézel elébe.- ült le végül mellém míg én szemeimet le nem véve róla hümmögtem enyhe pirral arcomon majd vettem el tőle a meleg italt

-Köszönöm..- motyogtam tekintetemet végül elvéve róla és kezdtem a pohár tartalmát figyelni- Chishiya-san.. mondja, hogy értette azt hogy megtalált engem? És hogy várja hogy beteljesítsem az ígéretemet? Tudja.. akkor teljesen össze zavart hisz akárhogy is emlékszem, pár szó váltáson kívül, sose történt közöttünk semmi- vezettem rá tekintetemet míg ő előre meredve, döntötte hátát a falnak majd sóhajtott egyet

-Ebben nem tudok segíteni, mégha azt is mondom hogy erőltesd meg a fejed- fordította fejét felém majd mért végig - először arra kell emlékezned hogy én ki vagyok utána jöhet a többi. Viszont ahogy mondtam, ne várass meg te mégis inkább csak váratsz és váratsz.- állt fel végül majd indult el- segíteni nem tudnék, legfeljebb újra kezdeni, de azt majd inkább akkor ha emlékezni fogsz rám, szóval emlékezz- nézett vissza rám majd mondata végére már vissza is fordult- bár igazából én se tudom teljesen teljesíteni amit ígértem - mondta halkabban, így én alig megértve figyeltem össze préselt ajkakkal

-Mindent beleadok!- álltam fel végül határozottan enyhe pirral figyelve- maga.. maga kezd bennem egy olyan érzést kelteni.. mintha fontos lenne nekem- sütöttem le tekintetemet motyogva így a férfi csak felvont szemöldökkel nézett rám vissza

-Ezzel nekem nem mondtál újat. Pontosan tudom hogy érzel irántam, már csak ezért se zavartatom magam. Minél többet leszek a közeledben, annál többet fogod ezt az érzést érezni- hunyta le szemeit halvány mosollyal- bár, nem biztos hogy nálad így vissza is jön pár emlék, ez csak nálam történt így - sóhajtott fel majd kezdett tovább menni- szeretném hogy emlékezz rám. Ezt vésd az eszedbe és ne feledkezz meg erről - intett egy utolsót míg én addig figyeltem amíg el nem tűnt alakja

" Ne feledkezzek meg róla huh..? Egy ilyen dologról lehetetlen"- majd aprón elmosolyodva kezdtem elsétálni, a férfitól kapott meleg italt iszogatva

♣️♦️♣️♦️♣️

-Namiko-san, te igazán szereted az ilyenfajta könyveket olvasni igaz?- figyeltem apró mosollyal az ágyában pihenő fiatal lányt ki könyvét bújva hümmögött elégedetten míg én addig is, leültem mellé- hamarosan ki engednek, de ha lehet ne erőltesd meg magad

- Nem fogom, nem fogom ne aggódj- tette le könyvet halkan nevetve, így rám emelve gyönyörűen csillogó barna szemeit - Y/N-san, hallottál már a felejthetetlen szerelemről?

-Ez egy könyv cím?- nevettem halkan miközben egyik szemöldökömet felvonva figyeltem a lányt - de ha a fogalmára gondolsz, "hallottam" már vagyis inkább tudom mit jelent - hunytam le szemeim míg a lány gyengéd mosollyal nézett

-A felejthetetlen szerelem az, amikor akármi is történik a két fél között, azt sohase fogják elfelejteni milyen fontosak voltak egymásnak! Mégha egymás kinézetét, nevét vagy akármi mást elfelejtenek, az érzéseik emlékezni fognak min mentek keresztül így újra egymásra találhatnak! Ügye milyen érdekes? Az ilyen típusú könyvek, nagyon izgalmasak tudnak lenni a számomra- kuncogott halkan, végig simítva a könyvön figyelemre se méltatva, hogy akaratom ellenére figyelem tányér méretű szemeimmel

-Namiko-san..- szólaltam meg kissé halkan egy pár perc elteltével így kérdően hümmögve, vezette rám tekintetét- a könyvben.. végül emlékezni fognak arra miken mentek keresztül?

-Nem- ingatta fejét halvány mosollyal - de mivel hallgattak az érzéseikre, egy új életet kezdtek egymással .. elkezdve újra átélni a közös pillanataikat de még így se fognak soha emlékezni arra, miken mentek keresztül - tette el könyvét miközben halkan dudolgatni kezdett- bár igazából, teljesen mindegy ha nem emlékszünk ilyenekre.. a szívünk ugyanis emlékszik és így sose fogunk fontos személyeket elveszíteni - mosolygott rám, nem törődve meglepett arcommal míg én felállva néztem az ajtóra össze préselt ajkakkal

-Nekem.. nekem most mennem kell Namiko-san.. hamarosan vissza jövök még!- mondtam el neki gyorsan, majd kicsapva az ajtót kezdtem a folyosón szaladni, rájőve hogy Chishiya-san munkaideje már egy pár perce eltelt és őt ismerve amilyen lassan érkezik be, olyan gyorsan is megy el innen

♦️♣️♦️♣️♦️

-Chishiya-san!- szóltam utána hangosabban, halkan pihegve állva meg az épület előtt így az előttem sétáló platina szőke hajú megállva fordult felém kérdő tekintettel - én.. én szeretnék magával több időt tölteni! Mégha.. mégha itt keveset is tudunk beszélni annak ellenére hogy együtt dolgozunk..- véstem tekintetem az ő szemeibe - kérem szánjon rám időt! Nem fogom tudni az ígéretem betartani.. de ha maga mellett leszek.. biztos hogy minden az eszembe jut! Biztos hogy emlékezni fogok magára és magamra! Arra hogy miken mentünk keresztül!- vörösödtem el fokozatosan , kezeimet ökölbe szorítva miközben csillogó szemekkel figyeltem a szótlanul álló férfit aki lassan tovább kezdett sétálni így egyből össze szorult szívvel figyeltem míg ő megállt

-Csak állni és nézni fogsz ott? Azt mondtad szánjak rád időt, hát akkor gyere- nézett rám sóhajtva míg én egyből elkerekedett szemekkel néztem majd fellelkesülve, figyelmen kívül hagyva hogy még nem járt le a munka időm, a férfi felé kezdtem szaladni

"Az ígéretem nem tudtam megtartani.. de ha Chishiya-san mellettem lesz, biztos vagyok benne hogy sikerül új emlékeket szereznem ami mindkettőnknek sokat fog jelenteni.."

Igen igen, tudom hogy rémesen sokat késtem a part 2-vel de nem ihlet hiány miatt volt, hanem inkább a fogalmazás miatt szóval bocsánat! Egyáltalán nem akartam nektek össze csapni bár még így is úgy érzem hogy sikerült össze csapnom így nagy lehetőséggel átfogom írni.. viszont egy hatalmas köszönetet szeretnék azoknak mondani akik eddig voteoltak és kommenteltek! Nagyon jól esett minden szavatok! Viszont egy meglepetésem is van! Emellett a könyv mellett, elkezdek egy Alice in borderlandos preferencest!