Éreztétek már, hogy minden tökéletes és még egy világvége se tudná elrontani a jókedved? Na, én még nem. Abban pedig 1000%-ig biztos vagyok,hogy nem az elkövetkező két hónapban fogom megismerni ezt az érzést. De mindent szép sorjában. Reggel madárcsiripelésre és a madarakat szidó szomszédom duettjére keltem. A fürdőbe bevonulva elvégeztem a reggeli teendőimet majd kiválasztottam a ruhám is.

Egy Ramones dalt dúdolgatva léptem be az iskola kapuján,  majd egyből az igazgatói felé vettem az irányt. Helyet foglaltam egy székben, majd mivel még volt időm elővettem a könyvemet és egyik kedvenc elfoglaltságomnak, az olvasásnak szenteltem a figyelmem. Éppen bejutottak a Sátán rejtekhelyére a felfedezők, mikor nyílt az ajtó és egy velem egykorú fiú lépett, majd azzal a lendülettel levágta magát a mellettem lévő székbe.

-Szia-köszöntem. Válaszul valami morgást hallatott és ennyi. Rendben, ez jó hosszú két hónap lesz. Ha nem szólal meg, én nem tervezem megerőltetni magam, újra belemélyedtem a könyvbe. 

-Most olvasod?- jé, tud beszélni!

-Nem, csak tartom, hogy erősebb legyen a karom. 

-Értem. Amúgy jó könyv. A Sátán az expedícióvezető ükapja. Majd megöl minden felfedezőt és visszatér a pokolba.-istenem, hogy irritál. Elmondta a végét, és így már nem titok számomra.

-Ezt miért?

-Csak hogy tudd mit fogsz a kezedben.

-Köszönöm kedvességed. 

-Bármikor-felelte egy műmosollyal, amit egy vicsorral díjaztam.

Ekkor belépett az igazgató egy fogkrémreklámba illő mosollyal nézett végig rajtunk.

-Látom megismerkedtetek!

-De még hogy-feleltem, és imádkoztam, hogy jöjjön el az a Sátánükapa és vigye magával ezt az embert mellettem. De nem jött, így tovább hallgattam az igazgató lelkes beszédét, arról hogy milyen jó móka lesz. Fél szememmel rápillantottam a srácra, aki rágózva, farmer térdgatyáján dobolva a kezével nézett a férfira.