Adam Smith a világ legidegesítőbb, legönteltebb, legprimitívebb, legbunkóbb embere. És hogy miért is? Szíves örömest elmondom:

Az igazgató úr hosszasan ecsetelte a programokat.

-Bármi kérdésetek, van-e?-kérdezte

-Kaphatnék más kísérőt?-mondta pimaszan

-Rebeka a legmegfelelőbb erre a feladatra, hidd el. Ha nincs más kérdés indulhattok az első programra-nézett végig rajtunk kedvesen. -Óh, még egy szóra. Ugye jól ki fogtok jönni?

-Természetesen-válaszoltuk szinkronban a sráccal. Még igaz is lehetett volna, ha nem akartuk volna megölni egymást egy egészen aprócska kanál vízben. De gyanítom, kanál se kellene hozzá.

Adam öles léptekkel hagyta el az irodát.

-Csak utánad-motyogtam gúnyosan, mire csak egy megvető pillantást kaptam. Mint aki ismeri az iskolát, indult el Smith az udvar felé, természetesen rossz irányba.

-Hé sztárocska, jobbra-vetettem oda neki, majd megindultam a másik irányba. Ő csak fújtatva követett.