Miután kiléptem az oszlop mögül oldalt törtem előre. Néha le kellett buknom mert egy-egy ütés majdnem eltalált. Volt néhány eset amikor vissza is ütöttem. Összességében oldalt csak előre mentem. Egy bizonyos személyt kerestem. Egy bizonyos személyt aki a mai nap nem egy embert árult el, pontosabban akiről a mai nap derült ki hogy nem egy embert árult el.

Éreztem a testemben száguldó adrenalint, éreztem ahogy minden egyes procikám vágyakozik egy kis harcra.

Amikor végre kiértem oldalról, középre mentem és felálltam oda ahol nem sokkal ezelőtt Jack volt kikötözve. Rálátásom nyílt az egész csatára. Így hogy érkezett egy kis erősítés már sokkal jobban álltunk. Bár még így is túlerőben voltak, így nagyjából minden harmadik emberünkre két ember jutott, de szépen fogyatkoztak az ellenfelek. Sajnos mi is. Nem egy embert láttam a földön fekve aki hozzánk tartozott.
Gyorsan megkerestem minden hozzám közel állót. Igen, tudom, hogy önző cselekedet, de számomra mégis az a fontos hogy ők mindenképpen éljenek.

Lily két katonával harcolt. Bár lehet a játszadozott jobb szó lenne az esetükre, ugyanis nagy mosoly kíséretében ugrált el az ütések elől néha pedig úgy hozta őket össze hogy egymást találják el. Nem túl okos példányokat fogott ki, de legalább élvezhette kicsit.
Nem messze tőle Finnick és James álltak egymásnak háttal és az őket körülvevő emberekkel viaskodtak. Úgy tűnik veszélyesnek tartották őket (nem is értem miért) mert rajtuk voltak a legtöbben. Úgy tűnt ők jól bírják, így a tekintetemmel máris a többieket kerestem.
Cameron közelharcot vívott...öhm...Vöröskével. Hát legalább biztos nincs semmi baja. Egyelőre, ugyanis Cameron elég keményen küzdött vele. Nem úgy mint én...
Will és Göndörke nem messze harcoltak egymástól egy-egy emberrel és látszólag ők is jól megvoltak.
Trevor is lejött már fentről és egy magasabb konténer tetejéről lövöldözött. Úgy tűnik ő ebben jó, de elég hasznosnak bizonyult ugyanis akikre célzott azok kivétel nélkül elterültek a padlón.
Jacket nem láttam semerre, reménykedtem benne hogy elbújt.

-Jack, hallasz? Merre vagy?

-Tisztán és érthetően. Elbújtam ahogy kérted. És így innen nézve jól tettem ugyanis nem tudom mit csináltam volna ha szembejön velem egy olyan pasas mondjuk min...mint aki FELÉD TART.

Erre megprödültem és Jacknek igaza volt. Egy szép kis gorilla jött felém.

-Nem túl szép húzás hátulról támadni.-jegyeztem meg, de egyre ijesztőbbnek tűnt az ürge ahogy közeledett.

-Pofa be!-szólt rám.

Felém ütött ami elől inkább elhajoltam, mert nem biztos hogy ha blokkolom nem törik el a karom. Egy ideig úgy nézhettünk ki kívülről mintha táncolnánk, mivel ő ütött én pedig elhajoltam, gurultam, ugrottam előle. Aztán megtörte a rendet és rúgott egyet. Telibe találta a gyomorszájam.

Lebucskáztam a magaslatról. Hörögve próbáltam levegőt venni de nem nagyon sikerült. Miközben négykézláb próbáltam elmászni a gorilla elől aki szép nyugodtan jött utánam próbáltam valamit kitalálni. Nem sok sikerrel, ugyanis a következő pillanatban éreztem hogy elkapják a jobb lábam és annál fogva felemelnek.Ez nem segített a fulladozásomon úgyhogy már köhögtem is. Nem vártam meg hogy mit tervez velem a katona, és belerúgtam az arcába. Ő erre ordítva eldobott. Neki csapódtam valakinek, akivel a következő pillanatban már együtt nyögtünk és próbáltunk felállni. Szerencsétlenségemre nem barátba csapódtam, így nem nagyon örült amikor látta hogy leszállok róla. Amint csak lehetett taszított rajtam egyet.

-Stella jó lenne ha nem most játszanál labdát!

-Én...-köhögtem egyet-én...szerinted élvezem?-kérdeztem vissza Finnicknek.

-Segítsek?

-Az nem lenne rossz.-feleltem neki, miközben a pasas akire rárepültem behúzott nekem egyet, amitől a fejem oldalra bicsaklott. Éreztem ahogy a vérem fémes íze betölti a számat. Lassan visszafordítottam a fejemet az ellenségem felé aki vigyorogva nézte ahogy a felrepedt ajkamat fogom.- Na ez nem volt jó ötlet.-jelentettem ki teljes hidegvérrel. Erre láttam ahogy átsuhan az értetlenség a férfi arcán. Erre csak mosolyogni tudtam, majd alsó fertájon rúgtam.- Én is tudok ám fájdalmat okozni.-mondtam neki majd ráemeltem a pisztolyom, ám mielőtt lőhettem volna hátulról valaki elkapta a nyakamat.

A bal kezemmel a fogvatartóm kezéhez nyúltam. Kapálóztam. Baromi erős volt aki tartott. A jobb könyökömmel beleütöttem az oldalába, ezután gyengült a fogása én pedig beleharaptam a kezébe, ezzel teljesen visszanyertem a szabadságomat. Fordulásból rúgtam egyet, amire hátratántorodott. Majd hirtelen előre esett. Épphogy el tudtam előle lépni.

-Bocs.-mosolyodott el Finnick.

-Majd valahogy elnézem neked.-ezután Finnick lelőtte a mamlaszt. - Mindenki jól van?-kérdeztem még egy kicsit rekedten.

-Csodásan.-hallottam barátnőm vidám hangját, aki valószínüleg tényleg jól érezte magát.

-Kevésbé.-mondta Cameron.

-Kissé sokkoltan, de szerintem én nem számítok.-jelentette ki Jack.

-Téged meg mi sokkolt le?-kérdezte érdeklődve James, aki a hangja alapján jól volt.

-Öhm nem is tudom, mondjuk hogy elraboltak, hogy az egyik barátom a legjobb haverom halálát akarja, hogy a két új osztálytársunk úgy harcol mint valami filmben valami szuperhősnők, hogy az előbb az egyiküket majdnem megölte egy ajtó méretű katona, kétszer is. Mindemellett pedig hogy egy csata kellős közepén vagyok, pontosabban a szélén, egy sarokban, de egy csatában.- sorolta Jack.

-Jogos.-válaszolt James, és még én is bólintottam hogy ez így felsorolva tényleg nem semmi.

-Stellaaaa!-hallottam Cameron kiáltását. Rögtön abba az irányba fordultam ahol a herceget sejtettem.

Amint megláttam értettem hogy miért szólt. Zack és testőrgárdája tartottak felé. Rögtön megindultam feléjük, és még láttam a szemem sarkából hogy Finnick is így tesz. Már majdnem oda értem amikor oldalról nekem jött valaki és a földre sodort. Nem sokáig lehetett rajtam mert Finnick lerúgta rólam.

-Menj.-szólt rám, mire bólintottam.

Tovább szaladtam és ugyanúgy ahogyan az előbb belém, most én rohantam Zackbe hasonlóan. Lehet kissé túlságosan is nagy erővel, ugyanis mi gurultunk is párat. Amint megálltunk rögtön felpattantam. Ő is így tett majd pisztolyt rántott. Hitetlenkedve felnevettem, majd kirúgtam a kezéből. Ezután nekem támadt. Én pedig megvetettem a lábamat és meglöktem. Hátraesett mire rögtön ráültem és elkezdtem ütni. Csakis az arcát. Pár ütés után észbe kapott és elkapta a torkomat, mire a nyakamhoz kaptam. A másik kezével lelökött magáról én pedig rendesen levegőhöz jutottam. Vettem pár mély levegőt. Aztán belendültem.

Jobb fent, bal a hasához. Közben ő is ütött, a fejemre célzott amit még éppen időben ki tudtam védeni. Ezután a bal kezével hasba ütött mire hátraugrottam. Meg sem vártam mit reagál máris hason rúgtam, majd felé ugrottam és a vállához kaptam. Fel akartam borítani. Azonban rájött mi a tervem és ő is elkapott a vállamnál fogva. Taszigattuk egymást. Természetesen sokkal erősebb volt mint én. Nem sokkal később egy ládának csapódott a hátam. Vicsorogva róbáltam letaszítani magamról, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lefejeltem. (Ricsi büszke lett volna rám.) Ettől hátratántorodott én pedig kissé szédelegve, a fejemet foga léptem el a ládától. Közelebb mentem hozzá miközben ő is a fejét fogta.

-Ezt nem gondoltam végig.-motyogtam főleg magamnak, miközben próbáltam arra fókuszálni hogy ne kettőt lássak Zackből.

-Hát tényleg nem.-válaszolt nekem- Milyen erős fejed van már.-nyögte.

-Nagyon. Mit vártál?

-Hát ezt nem. Szólj ha jobban vagy és folytatjuk.-erre meglepetten kaptam fel a fejemet.

-Na mi van, nem akarsz hátba szúrni?-kérdeztem egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Én nem...-egy pillanatra elsápadt- Neeee!-kiáltotta miközben feltartotta a kezét. Ijedten fordultam hátra.

A következő pillanatot lassítva láttam. Örökre az emlékezetembe vésődött.

Láttam ahogy az a pasi, akibe belecsapódtam amikor a gorilla eldobott, egy kést dob felém. Fel sem fogtam mi történik, valaki oldalról belém csapódott és eltaszított. Váratlanul ért a dolog. Gurultam párat majd amint csak lehetett felálltam. Dőhösen néztem a férfira aki a kést dobta.

Majd lenéztem a földön fekvő alakra és az ájulás környékezett. Egyszerűen nem hittem el amit láttam.

-Nem, nem, nem. Ez lehetetlen.-motyogtam. Miközben már a sírás határán állva odasiettem a földön fekvő fiúhoz.-Nem. Nem. Ez nem történhet meg.-suttogtam, és szinte oda csúsztam hozzá.

Alig mertem hozzáérni. Egy tőr állt ki a mellkasából. A pólóját már átitatta a vére. Remegett. Felé nyúltam de egyszerűen remegett a kezem ezért inkább vissza húztam.

-Stella...-hallottam a gyenge hangot és rögtön az arcára kaptam a tekintetemet. Az ölembe fektettem mire nyögött egyet.

-Miért? Nem, nem. Ez nem lehet.-ismételgettem miközben már alig láttam a könnyeimtől.

-Stella...

-NEM! Miért kellett hősködnöd Finnick?-kérdeztem szinte suttogva. - Miért?

-Nem csak neked járnak a hőstettek.-válaszolta, majd köhögött egyet. A szájából vér jött. A tőr felé nyúlt de megállítottam a kezét.

-Nem. Ha kihúzod biztos elvérzel.- a hangom akadozott.

-Stella...kérlek, hagyd.-mondta lágy hangon.

-Nem. Még segíthetnek. Biztos van valaki aki ért a sebekhez. VALAKI!!!-ordítottam el magam, miközben felnéztem. Emberek álltak körülöttünk. Védtek minket. -Valaki.-suttogtam.

-Stella...-éreztem meg Finnick meleg tenyerét az arcomon és rögtön rá kaptam a tekintetemet- Kérlek! Csak nézz a szemembe.-mondta lágy hangon. Csak bólogatni tudtam, miközben az arcomon patakokban folytak a könnyek. Láttam ahogyan az arca eltorzul. Tudtam hogy kihúzta a tőrt. Meg akartam nézni a sebet, azonban nem tudtam levenni a szememet az arcáról. Egyszerűen képtelen voltam.- Így. Sokkal jobb.-nézett a szemembe. Én pedig felsírtam.- Ne sírj. Nincs semmi baj.

-Finnick...

-Nincs semmi baj. Ne aggódj.-mondta mosolyogva. Nem tudtam neki válaszolni. Nem jöttek a szavak. Én aki folyton csak beszél, akinek be nem áll a szája, egyszerűen lefagytam. Nem tudtam megszólalni. Lenéztem a sebre amiből folyt a vér. Sosem volt bajom a vérrel, de most elkapott a hányinger amikor láttam. Szédültem. - Csak nézz rám.-fordította el a fejemet Finnick. Homályosan láttam az arcát. Megtöröltem a szememet.

A kezemmel végigsímotattam az arcán, majd otthagytam. Elmosolyodott.

-Gyönyörű vagy.-suttogta.

Ezek voltak az utolsó szavai. Ezután már nem lélegzett. A szeme rajtam maradt.

-NEEEEE!- ordítottam és megnéztem hogy ver-e a szíve. - Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem.

Nem mozgott. Nem emelkedett a mellkasa, nem éreztem a szívverését. Nem éreztem a lélegzetét. Egyszerűen csak volt. Nyugodtan. Békében. Nem mozdult többé.

A kezemmel a szeme felé nyúltam és lecsuktam. Most vettem csak észre hogy egész testemben remegek. A hajam csupa vér volt, mivel az előbb még Finnick mellkasán feküdtem. Vettem egy mély levegőt.

(aki nem nagyon bírja a véres, durva dolgokat annak nem ajánlom a továbbiakat)

Átkattant bennem az a bizonyos kapcsoló amit mindig is kordában próbáltam tartani. Most meg sem próbáltam uralni. Hagytam hadd törjön ki belőlem a szörny, amitől még én magam is rettegni szoktam. Hagytam had vegye át a testem felett az uralmat a düh és az elkeseredettség.

Lassan leemeltem Finnick fejét az ölembők és felálltam. Közben végig az előttem heverő testet figyeltem. Megtöröltem az arcom majd szép lassan megfordultam.

Erre a körülöttem lévők mind lefagyva néztek.

-Stella! Ne!-hallottam barátnőm hangját. Nem foglalkoztam vele. Olyan volt akár egy idegesítő hang amit az ember csak ki akar zárni.

-Chica...-Cameron halkan szólt hozzám. De nem érdekelt. Elindulam előre, miközben csaki azt a katonát néztem aki a tőrt dobta.

-Ne! Stella, ne csináld!-ismét Lily hangja volt.

Ekkor megéreztem valakinek a karját magamon. Le akart fogni.

-Chica...bármit is szeretnél tenni, ne csináld! Nem gondolkozol tisztán.

Eddig melegség járt át ha ezt a becenevet hallottam, most azonban semmit nem éreztem. Csak mérhetetlen dühöt.

Belekönyököltem a fogvatartóm oldalába, aki erre felnyögve elengedett.

Ezután futásnak eredtem. Az emberek utánam kaptak azonban mindegyiküket leráztam magamról. Nem foglalkoztam semmi mással csak az előttem lévő katonával, akinek egyre nagyobb félelmet véltem felfedezni az arcán ahogyan közeledtem. Ez mosolyra késztetett. Az ő tőre volt a kezembe.
Nagyon megrémisztehettem ugyanis moccani sem bírt. Halálra vált arccal nézett rám. Nem öltem meg rögtön. Lefékeztem előtte. Engem nézett de nem moccant meg.

-Most megöllek.-suttogtam a fülébe. Láttam rajta hogy remeg. - Na mi van? Sokkot kaptál?-kérdeztem nagy mosollyal az arcomon. Eltávolodtam tőle, majd szép lassan a szívébe mártottam a saját tőrét. Éreztem ahogy áthasítja a bőrt, majd az izmokat. Láttam az arcán a fájdalmát, hallottam ahogy felordít.- Soha többé ne merészelj bántani egy számomra fontos személyt...jah, nem is lesz többé.- mondtam gúnyosan aztán meglöktem a vállánál fogva, mire hátraesett. Mosolyogva otthagytam és a maradék ellenfél felé fordultam.

Hősiesen küzdöttek. A mieink és és az ellenség is. Minden útba eső ellenséget lemészároltam a csizmámból szerzett tőrrel. Nem érdekelt semmi és senki. Az agyamat elborította a köd.

Hárman jöttek rám. Összhangban támadtak. Elhajoltam, blokkoltam az ütéseket. Amikor csak tudtam megvágtam őket. Bárhol, ahol csak értem őket. Az egyiknek eltörtem a nyakát. Erre a másik kettő felbőszült hanngal támadt nekem. Az egyik hátrafogta a karomat a másik pedig elém állt hogy üssön. Fogtam magamat és a lábammal elkezdtem felmászni az előttem lévőn, mígnem át nem fordultam a fogvatartóm feje fölött ahol már ki tudtam rántani a kezemet a kezéből. Mögötte érkeztem le. Oldalról a fejébe szúrtam a tőrt, amit a másik gondolkodás nélkül kikapott. Megkerülte az immáron halott társát és rám támadt. Blokkoltam az ütéseit, egyszer hasba rúgott majd rögtön le akart szúrni, de megállítottam két kézzel a kést tartó kezét. A szemébe néztem és leköptem. Ezen annyira meglepődött hogy gyengült a tartása így már elég erős voltam ahhoz hogy a tőrt tartó kezét a mellkasa felé irányítsam. Amikor beleszúrtam a tőrt felnyögött, majd összeesett. Kihúztam a mellkasából és balra fordítottam a fejemet amerről kiáltást hallottam.

Egy nagyra termett férfi éppen Trevort folytogatta. Több se kellett, mögé álltam és a tőrömet beleszúrtam az oldalába. Oda kapott, így hozzáfértem a torkához. Nagy erővel vágtam el. Összeesett előttem én pedig belerúgtam aminek következtében elhasalt a földön. Néztem ahogyan vér csöpög a tőrömről.

-Stella...-szólított meg Trevor félve. Nem foglalkoztam vele, hallottam hogy valaki felém fut.

Gondolkodás nélkül megfordultam és elhajoltam a felém érkezett ütés elől. Megvágtam az illető lábát mire megbicsaklott és éppen elég volt hogy az arcát is felhasítsam. Lett egy szép darab sebhely az arcán. A szeméhez kapott. Eközben az oldalába szúrtam a kést.
Úgy tűnik felfigyeltek rám. Mert amint elléptem előle láttam hogy két ember is felém rohan. Egy jobbról egy pedig balról. A bal oldali elég távol volt, elővettem a pisztolyomat és lelőttem. A jobb oldali viszont eddigre pont odaért hozzám. Átbújtam a lába alatt és merúgtam hátulrúl. Nem lehetett kellemes. Leguggolt és kirúgta alólam a lábamat. Összeestem. Rám akart feküdni. Elgurultam előle. Felpattantam. Eldobtam a kést. Pont a szeme közé állt be. A bal lábamat a mellkasára tettem a kezemmel pedig megfogtam a kést, elrúgtam a lábammal mire hátradőlt a kés pedig a kezembe maradt.

Ekkor oldalról valaki belém szaladt. Felborított. Úgy gurultam hogy én legyek felül. Az egyik lábamat felhúztam és ráléptem a bal kezére, a másikkal pedig beletérdeltem a jobba. A késemet útközben elhagytam ezért a kezemmel fogtam meg a torkát.

Megpróbált kapálózni, de erősen tartottam a lábaimmal. A lábával rúgkapált de semmire nem ment vele. Láttam ahogy színeződik el a feje. Ennek is azt láttam utoljára a szemében amit az összes többi undorító féregnek. Félelmet. Féltek tőlem, féltek a haláltól. Nem érdekelt. Egyszercsak megszűnt a rángatózás. Felálltam róla és szétnéztem.

És akkor észrevettem azt a személyt. Őszinte gyűlölet fogott el a láttára. Vagy tízféleképpen játszódott le a fejemben hogy egy darab tőrrel megölöm. Oldalra billentettem a fejemet és elkezdtem felé sétálni, útközben felvettem a késem. Amint észrevette hogy felé megyek megijedt. Rettegett tőlem. Mondott valamit azonban a hangokra már régen nem figyeltem. Gondolom a maradék emberének parancsolt ugyanis nagyon gyorsan elé került egy kisebb embercsoport. A legtöbben már elveszítették a fegyverüket, azonban volt még egy akinél volt egy jó kis gépfegyver.

Nekifutottam, megleptem őket azzal hogy nem feléjük vettem az irányt. Egy konténercsoport felé tartottam amiknek a tetején még voltak kisebb ládák, azonban túl magas volt hogy fel tudjak ugrani csak úgy. Egy oszlop pont kapóra jött mivel elrugaszkodtam, a lábammal ellöktem magamt onnan és elkaptam a konténer tetejét. Felhúztam magam majd elkezdtem a tetején futni. Éreztem és láttam hogy golyók csapódnak melletem a ládákba. Próbáltam minél alacsonyabban futni. Az utolsó ládánál oldalra tartottam a fegyveremet és amint kibukkantam megkerestem gyorsan a gépfegyverest és lőttem. Hibátlan találat volt. Leugrottam a konténerről és tompítottam az esést. Aztán rögtön lőttem. Mindegy volt kit találok el, csak fogyjanak az emberek. Amikor kifogyott a táram eldobtam a pisztolyt és az utolsó tőrömmel estem neki az embereknek. Valamelyiknek a fejét, valamelyiknek az oldalát, esetleg a mellkasát szúrtam/vágtam meg. Most nem velük foglalkoztam.

Egyetlen arc lebegett a szemem előtt. Egyetlen név. Egyetlen hang.

Amikor a kis gárdáját kiiktattam megálltam. Már csak ő és Vöröske voltak ott.

-Te még élsz?-kérdeztem hideg hangon, miközben a szememet le nem vettem Zack halálra vált arcáról.

-Ne aggódj én sem tudom hogy.-válaszolta Ron.

-Állj el onnan.-parancsoltam gyilkos tekintettel.

-Nem tehetem.

-De, megteheted. Téged nem akarlak megölni. Őt viszont igen.-mutattam a tőrömmel a hulla fehér fiúra, aki ennek hallatára elkezdett remegni én pedig elmosolyodtam.- Szépen lassan.-tettem még hozzá mellékesen. - Állj félre.-mondtam utoljára. Ő is sejthette hogy ez az utolsó lehetősége mivel elgondolkozva nézett engem. Mérlegelte a helyzetet majd félreált onnan.

-Áruló.-kiáltotta neki Zack.

-Ezt inkább ne te mondd.-szóltam rá dühtől izzó tekintettel.- Megölleg Zack Gordion.

Ezzel nagy léptekkel elindultam felé.

Azonban sosem értem el. Valaki beállt elém. Már készültem leszúrni amikor nagy meglepetségemre az illető magához rántott és átölelt.

-Chica...-suttogta a fülembe- Ne tedd ezt! Ez a mocsok nem érdemli meg hogy foglalkozz vele.

-Megölte.-suttogtam megtörten.-Ezért meg kell öljem! - nyertem vissza a hangom.

-Nem. Köze volt a halálához, de nem ő ölte meg. Kérlek, ne tedd! Finnick sem akarná.-elég volt kimondania a nevét, rám olyan hatással volt mint egy ütés amely visszatérít az eredeti pályádra.

Kiszállt belőlem minden harci kedv és düh. Csak a fájdalom és a szomúrúság maradt a helyén. Már nem volt semmi erőm. Ha Cameron nem tart meg összeesek. Teljesen üres volt a fejem. Képtelen voltam bármin is gondolkodni. Egyszerűen olyan voltam mint egy bábú.

Üres voltam.

-Jól van. Vége van.-suttogta Cameron miközben a hátamat simogatta.