Ha most egy filmben lettünk volna akkor lassított felvételben lépdeltünk volna, elszánt tekintettel a folyosón és az emberek is lassan, csodálkozva fordultak volna utánunk miután egy menő, akció zene közepette befordulunk a sarkon.

Ám ez nem így történt. Az elszánt tekintet megmaradt mindenkinél, azonban nem mondanám lassúnak a lépteinket, sőt mindenki olyan gyorsan lépdelt amennyire csak tudott. Én félig futottam mivel semelyik fiú nem mondható aprónak és az enyémnél nagyjából kétszer nagyobb lábukkal eléggé gyorsan mentek.

A sarkon befordulás sem úgy sikerült ahogy leírtam, mivel csodálatos módon nekiütköztem valakinek, amint befordultam. Ha jobban végiggondolom eddig akárhányszor sietve fordultam be a sarkon, akárhányszor voltam késésben vagy csupán siettem valamiért mindig beleütköztem valakibe.

-Stella te már meg...mégis mi a fenét csináltok?-kezdte kedvesen, majd a végére átváltott szigorú stílusra James. Bár én inkább apáskodónak nevézném.

-Nem érünk rá elmondani. Jössz vagy sem?-kérdeztem rá minden kertelés nélkül, mielőtt még valamelyik fiú elkezdett volna magyarázkodni.

-Megyek.-mondta elég komoran. Ezzel a lendülettel én tovább indultam és immáron James is velünk jött, pontosabban mellettem sétált. Mert persze ő is akkora volt hogy nem kellett futnia.-Szia Trevor!-hívott gyorsan valakit telefonon-A bejárathoz hozd a fegyvereimet és egy páncélos kocsit.-erre elismerően bóintottam egyet amit amúgy valószínüleg nem látott.

Amikor kiértünk a házból megláttam a jó kis páncélos kocsit. Ilyen katonai volt, tele a belseje fegyverekkel.

-Ez nem volt rossz ötlet.-mondtam Jamesnek.

-Nem csak te harcoltál már.-ezen nevettem egy aprót, ám szerintem mindenkinek feltűnt hogy nem volt őszinte.

-Stella te nem jössz?-kérdezte Will amikor nem a kocsi felé vettem az irányt.

-De, csak én a saját járgányommal. Oh fiúk, ezt majdnem elfelejtettem.-katam észbe és visszasiettem hozzájuk, az egyik zsebemből előkaptam pár kommunikátort.-Fülbe rakjátok.-mondtam miközben mindenkinek adtam egyet, és én is gyorsan beraktam egyet.

-Pontosan milyen járgányra gondoltál?-kérdezte Cameron.

-Mindjárt itt lesz.-mondtam és végszóra meg is jött nagy hanggal a motorom.

-Húú csajszi! Ez nagyon jóó!-kapta le a fejéről a sisakot Mia, akinek miután még régebben megemlítettem és nagyon tetszett neki amikor mutattam róla képet, megengedtem hogy ő hozza ki.

-Ugye, én megmondtam!-válaszoltam és közben átvettem tőle a sisakot és felpattantam a mocimra.

-Azta! Ne mondd már hogy ez a tiéd!-erre a fiúk felé fordultam akik közül még James is abbahagyta a pakolást és csodálkozva, rajongással nézte a motort.

-Márpedig az enyém. Fiúk bemutatom Lucifert!-mondtam és megprögettem egy kicsit a motort.-Na indulunk?

-Oh persze!-tért vissza az ámulatból James.-Fiúk beszállás!

Erre mindegyikük beszállt hátulra kivéve Jamest. Úgy tűnt mintha még várna valamire.

-Megjöttünk főnök!

-Tudtam Trevor hogy bízhatok benned.-mondta mosolyogva James. Miközben felszállított még 10 katonát a kocsira és lepacsizott ezek szerint Trevorral. Mielőtt még beszállt volna James a vezető ülésre felém nézett.

-Köszönöm!-tátogtam neki, mire bicentett egyet.

Ezek után felraktam a sisakomat és elindultam.

-Fiúk hallotok?-kérdeztem.

-Tisztán és érthetően. Vétel.-ezen felnevettem.

-Cameron ez nem egy rádió, hogy mondanod kell a vételt a végére.

-Ja, jó.

-Ti tudjátok hol található a hely ahova megyünk?

-Van GPS-ünk.-mondta James.-És bár sejtem hogy neked is, de azért megkérdezem...Te tudod hova kell menni?

-Igen, a motor képernyője már mutatja is a legrövidebb utat. De ha ez nem lenne a sisakomon is tudnám nézni.-menőztem nekik egy kicsit.-Ja és lehet ez nem az a legrövidebb út mint a tiéd. Az enyém az ilyen titkos, esetleg szabályellenes utakat is mutatja.

-Értem. Akkor követlek téged.

-Rendben.

Ezek után csönd volt. Egy ideig a város felé vezető úton mentünk de aztán lefordultam egy szélső utcára, ami egy erdő felé vitt. Belenéztem a visszapillantóba és szerencsére a fiúk még mögöttem voltak. Úgy tűnt Jamesnek nem ezt az utat mutatta, mivel már nem világított az arca előtt olyan erősen semmi, mint eddig. Valószínüleg kikapcsolta a GPS-t.

-Mindenki megvan még?-kérdeztem a biztonság kedvéért hogy élnek-e még.

-Igen.-hallottam Will és Callum hangját.

-Minden oké, követlek.-válaszolt James is.

-Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem Chica.

-A fenébe! Pedig már azt hittem sikerült.-vágtam neki vissza.

-Megnyugtató, hogy még ilyenkor is tökéletesen elvagytok.-szólt közbe, kicsit nevetve Will.

-Oh nem hallottad még egy bevetésemet sem.-válaszoltam nevetve.-Nagyjából az egész ebből szokott állni, bár amikor barátnőmmel vagyunk akkor mindenki azt hallgathatja, ahogy mi mindenről beszélünk közben, kezdve a legújabb cuccokról amit az ügynökség tervezett, vagy cukrászdákról vagy fiúkról. Vicces szokott lenni után a többiek arca. Szerintem a beszélgetésünk jobban kimeríti őket mint a harc.

-Ezt valahogy még ki is nézem belőled.

-Aucs, azért ez fájt Cameron.

-Az igazság néha fáj.

-Egy pár percre eltűnök, de hallani foglak titeket.-mondtam nekik majd lenémítottam magam.-Hívás indítása: Lily.-mondtam és a sisakom máris tárcsázta Lilyt.

-Hello csajszi!

-Szia, Hayley ott van?

-Nem, randira ment. Nem tudod merre van Jack, próbáltam hívni de nem vette fel.

-Pont emiatt kereslek. Buli van.-így szoktuk hívni a bevetést-Jacket elkapták. Épp oda tartunk. Küldöm a címet.

-Indulok. Máskor hamarabb is szólhatnál.

-Nemrég kaptuk meg az üzenetet. És rájöttem, hogy ki a kém, tudod amiről meséltem.-emlékeztettem az egyik régebbi chatelésünkre.

-Ki?-hallottam hogy megáll, és abbahagyja mit csinál.

-Készülj közben. És átküldtem a címet.

-Megjött. Na mondd!-követelte miközben folytatta a készülődést.

-Finnick.

-Tessék?-fagyott le megint. Vettem egy mély levegőt, majd megismételtem.

-Finnick. Finnick O'Brien.

-Stella...

-Le kell tennem. Lassan odaérünk. Siess!-és ezzel leraktam. Semmi szükségem nem volt most egy sajnálatra.-Na visszatértem, James készülj lassan megállunk, és a lámpát is kapcsold ki, nem akarom hogy kiszúrjanak minket. Távolabb fogunk megállunk.

-Értettem.-hálás voltam neki, mivel hagyta hogy én mondjam meg mi legyen és még hallgatott is rám. Simán megcsinálhatta volna, hogy közli hogy ő a főnök és az van amit ő mond. Én is kikapcsoltam a lámpát, majd még gyorsan hozzátettem.

-Azért légyszi ne hajts majd át rajtam.-utaltam arra hogy így nagyon kell figyelnie, hogy nehogy nekem jöjjön a sötétben.

-Rendben.-nevette el magát.

-Azt hiszem látom hova megyünk.-mondtam mert én már kiértem a fák közül.

-Szóval ezek raktárak. Jól gondolom?-kérdezte James nem sokkal a kijelentésem után.

-Igen, azok. Látod azt ahol fény van. Az az érzésem oda megyünk.

-Igazad lehet. Hol állunk meg?

-Az első ilyen nagy rakományoknál. Szeretném azért meglepni őket valamennyire.

-Rendben.

Nem beszéltünk többet és nem sokkal később meg is álltam egy nagy csomag mögött. James a túloldalra parkolt így észrevétlenül átsuhantam hozzájuk. Megvártam míg mindenki leszáll és amíg körém gyűltek.

-Oké, szóval akiknek még nem adtam ilyet azok most megkapják.-oszogattam kommunikátorokat.-Új cucc, nem tudom használtatok-e már ilyet, nem kell megérinteni vagy hasonló, hogy te beszélj. Bármit mondasz azt végig hallani fogjuk. -erre mindenki bólintott és berakták a fülükbe.-Szóval, mivel a legtöbben nem tudják miért is vagyunk itt...Van egy túszunk. Egy szőke fiú, a kép alapján amit kaptunk egy székhez van kikötve abban a raktárépületben.-mutattam affelé amiben volt világítás.

-Honnan veszed hogy ott van és nem egy másikban?

-Úgy gondolom nincs okuk nem abba vinni. Mellesleg útközben utánanéztem ezeknek a raktárépületeknek egy kicsit. És az a legüresebb. Harcolni akarnak ez biztos. És nem annyira idióták hogy mások tulajdonait ripityára lőjék emellett pedig a harchoz nem árt ha van egy kis tér.

-Szerintem a terroristákat nem érdekli hogy más tulajdona.-vágott közbe megint ugyanaz a katona.

-Nos, ebben egyébként nincs igazad. A terroristák sem idióták...De emellett pedig rájöttem hogy valószínűleg nem terroristákkal van dolgunk. 

-De nekünk azt mondták...

-Nekem is azt mondták, de azok alapján amikre rájöttem azok alapján nem azok! Szóval menjünk közelebb felmérni a terepet!

-De mi van ha ez egy csapda?-szólt közbe megint a katona. Komolyan lassan fontolóra veszem hogy leütöm és itthagyom a kocsinál. De sajnos jobban belegondolva ezt nem tehetem, mivel valószínűleg jó katona azért van itt és mindenkire szükségünk van. Fenébe! Mivel ezt nem tehetem ezért inkább válaszoltam neki.

-Oh ez biztos hogy csapda!-mondtam neki és elképzeltem ahogy elsápad ezen, mert valószínüleg ez történt. Ezzel a kis boldogsággal végre elindultam előre. Ám sajnos hamarabb felébredt a sokkból, amit okoztam neki az előző kijelentésemmel, mint hittem.

-De...

-Na jól van beszari induljál!-lökte meg hátulról valaki, mire elindult a katona. Én mielőtt még tovább mentem volna hálásan bicentettem Trevornak, mert amikor a katona elindult láttam hogy őt takarta ki, vagyis valószínűleg ő indította el.

Ezután nagyon csöndben tovább mentem a többiek pedig követtek. A nagy becsomagolt áruk között szlalomoztunk. Mindig is felnéztem a katonákra mert a nagy fegyverekkel is halkan tudnak menni. Általában az ügynökök nem szoktak olyan nehéz fegyvereket magukkal vinni. Mi jobban szeretjük a pisztolyokat, késeket. Nyilván vannak esetek amikor mi is viszünk magunkkal nehezebb fegyvert, de azért amikor csak lehet ezt a lehetőséget elpasszoljuk, hogy minél gyorsabban, rugalmasabban tudjunk mozogni.

Amikor elég közel értünk az épülethez ahhoz hogy távolabbról meg tudjuk figyelni megálltam és ökölbe szorítottam a kezemet. A többiek is odajöttek mellém és nekidőlve az előttünk lévő farakásnak néztük az épületet. Hát nem volt kicsi.

Előkaptam az övemről egy szemüveget, ami úgy nézett ki mint valami fura alakú napszemüveg.

-Chica...Az mi?

-Egy ajándék Ritától.-mondtam miközben már az épületet fürkésztem.-Olyan távcső szerűség, hőkamera is van benne.

-Az épületet erről az oldalról 6-an védik.-szólalt meg Trevor, mire oldalra néztem és láttam, hogy a fegyvere távcsövébe néz.

-A bal oldali kicsi épület mögött van még kettő. A szigetelés miatt viszont nem látom hogy bent mennyien vannak.

-Hogy érted hogy a szigetelés miatt?-szólt közbe megint az az idegesítő katona.

-Valami olyasmi szigetelés van az épületen amitől nem láthatok be a hőkamerával. Ügyesen felkészültek.-mondtam elismerően.

-Vagyis semmit nem ér az a vacak?

-Valaki nagyon gyorsan vigye a közelemből, mielőtt még eggyel kevesebb emberrel kell bemennünk.-mondtam viszonylag nyugodt hangon, miközben még mindig azt vizsgáltam, hogy hogyan juthatunk be.

-Látsz valami jót?-jött oda hozzám Will, miközben valaki elrántotta onnan az idegesítő katonát.

-Azt hiszem...-suttogtam.-Na jólvan emberek. Van egy ötletem. Mondjátok hogy van valami ilyen kötél vagy eszköz amivel le tudtok ereszkedni?

-Van.-válaszolt James.

-Nagyszerű! Látok egy létrát a falon. Felvisz a tetőre. A tető szélén van egy keskeny út, gondolom onnan is szoktak bepakolni. Ti felmentek oda, és valahogy bejuttok a tartó szerkezetre. Amennyit láttam belőle elég vastag deszkák azok, így elbír titeket. Ott fogtok várni. Oh és ezeket üzemeljétek majd fent be valahogy úgy hogy hallani lehessen. Csak be kell kapcsolni.-adtam apró hangszórókat a srácoknak, akik erre kérdőn néztek rám.

-Hangosabbak, mint hinnétek.-mivel még ezek után is furán néztek rám hozzátettem-Szeretek zenére dolgozni, bulizni, mindent is csinálni.-erre a legtöbben csak vállat vontak és elrakták.

-Te mit fogsz csinálsz?-kérdezte Cameron.

-Kérlek szépen én besétálok az ajtón.

-Mivan? Te őrült vagy! - nevetett fel hitetlenkedve.

-Még szerencse... Különben ezt nem csinálnám meg. Mindenki érti a feladatát? Vártok hogy jelezzek és amikor ez megtörtént leereszkedtek. Egy jó tipp, közben lőjetek. Én megpróbálom addig biztonságos helyre vinni Jacket, ha ez nem sikerül Cameron te viszed ki!-néztem rá.

-Rendben.-bólintott határozottan.

-Fentről látni fogod hogy hol van ha minden igaz, helyezkedj úgy hogyha leereszkedsz akkor minél közelebb érj le hozzá.-ismét csak bólintott.-Tudod használni, ugye?-mutattam az övén lógó szerkezetre, amivel majd le kell jönnie.

-Igen.

-Rendben. Akkor indulás.

-Várj! Azt mondtad ez biztos hogy csapda...-szólt megint a "szimpatikus" katona.

-Igen?

-De akkor mi....

-Belesétálunk a csapdába! Pontosabban én sétálok bele a csapdába. Van még esetleg bármi kérdésed? Mélyen ajánlom, hogy ne legyen ugyanis baromira a tűréshatáromnál jársz és nem ajánlott felidegesíteni amúgy sem, de úgy meg pláne nem hogy egy barátomat kellene kimentenem ehelyett viszont a te hisztidet hallgatom! Szóval, van kérdésed?-mosolyogtam rá a végén.

-Nincs.-mondta kicsit megszeppenve.

-Nagyszerű! Akkor mi lenne ha elindulnánk!?

Mindenki elindult. Egy ideig egy irányba mentünk. Trevor jött mellettem, mivel ő pontosan tudja hol a létra. A konténerek jól biztosították hogy takarva jussunk közelebb az épülethez. Óvatosan mentem előre, kihasználva az árnyékokat, és azokat a helyeket ahova nem szóródott fény a benti lámpákból és a kint elszórtan felkapcsoltakból. Már az utolsó konténereknél jártunk, azok után már csak az épület fala volt. Nem messze tőlünk már látszott a létra a falon. Trevor mellettem éppen kiment volna a takarásból, de visszarántottam. Mutattam a többieknek hogy lapuljanak. Egy őr sétált el nem messze tőlünk. Ránéztem az immáron mellettem lapuló Trevorra.

-Háromra kimész és elintézed én pedig fedezlek.-tátogtam neki. Bólintott egyet.-Egy.-mutattam és tátogtam.-Kettő.-itt már óvatosan kinéztem a fedezékből.-Három.

Ekkor Trevor kilépett mellőlem és halkan elindult az őr felé, én pedig követtem a késemet az őr felé tartva, hogyha bármikor szükség van rá eldobhassam. Nem akartam pisztolyt használni mert akkor oda a meglepetés ereje. Trevor még pont eltalálta a fejét mielőtt megfordulhatott volna. A fickó összeesett én pedig odaugrottam és elkaptam a fegyverét, nehogy hangosan földet érjen. Bólintottam Trevornak, ő is bicentett egyet, majd visszament a többiekhez és elkezdtek felmászni.

-Hé Chica!-suttogta Cameron.

-Mondd!

-Kösz hogy engedted hogy jöjjek!

-Szívesen. És ne aggódj megmentjük Jacket.-tettem még hozzá mire hálásan mosolygott egyet. Elindultam de még hallottam.

-Az erő legyen veled!-mosolyogva hátrafordultam és kérdőn ránéztem.-Nem tudtam ilyenkor mit szoktak mondani.-vonta meg a vállát.

-Veled is Cameron!-suttogtam még neki vissza és elindultam.

Csöndben haladtam, szinte a falra préselődve. Még találkoztam két katonával út közben, mindkettőnek elszorítottam a nyakát és gyorsan összekötöttem a kezüket és a lábukat.

-Stella mi készen vagyunk!-hallottam James hangját. Itt még éppen kötöttem a másodiknak.

-Pillanat, épp egy katonával szenvedek.

-Kell segítség?

-Nem.

-Megölted őket?-kérdezte Cameron. Már felálltam és mentem tovább.

-Elszorítottam a nyakukat. Nem haltak meg...állítólag. Most csönd!

Lassan a bejárathoz értem. Nekilapultam a falnak. Kilestem jobbra. A bejárat előtt 2 ember állt.

-Készen álltok?-kérdeztem suttogva.

-Teljesen.-válaszolt Callum.

-Várj!-szólt Cameron.-Pontosan mi is lesz a jel?

-Amikor meglátod tudni fogod. Na indulok a buliba srácok.-mondtam és elővettem az egyik pisztolyomat, a másik kezemben a gépfegyver volt amit még az első őrtől nyúltam le.

Vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem a takarásból. A két őr rögtön rám kapta a tekintetét.

-Hello fiúk!-köszöntem nekik majd lelőttem őket.-Lassúak vagytok.-mondtam nekik lenézően miközben átléptem felettük. Jó tudom ez nem volt szép, de pont az egyik legjobb barátomat tartják odabent kikötözve egy székhez...nem vagyok jó kedvemben na!

Mivel úgy gondoltam, hogy már úgyis meghallottak ezért nem apróztam el a belépőmet. Szépen berúgtam a kétszárnyú, nagy ajtót. Odabent mindenki már felém volt fordulva. Ahogy beléptem felmértem a terepet. Hát nem mondanám hogy kevesen voltak. Velem szemben, majdnem a hosszúkás terem végén volt Jack. Amennyire láttam jó állapotban volt. Nagy volt a beltér még úgy is hogy két oszlopsor elharmadolta az egészet. A középső rész volt a legnagyobb. Voltak idebent is apró kupacok vagy kisebb konténerek, így azokat majd tudjuk fedezéknek használni. Szép lassan haladtam előre, de a szemem sarkából láttam ahogy mögém emberek álltak. Nem tudtam hányan de szerencsére a segítségemre siettek.

-Körülbelül 8 ember van mögötted, páran lehet hogy még takarásban vannak. -hallottam Trevor hangját, aki valószínűleg feltérképezi a helyet a távcsövével.

Nagyjából a terem közepe felé értem amikor megálltam. Egyelőre még nem tudtam, hogy mit akarok. Megengedtem magamnak egy körülnézést. Most minek legyek illedelmes. Lassan megfordultam de végig figyeltem az apró mozgásokra nehogy meglepjenek, mindemellett tudtam hogy a fiúk is szólnának. Amikor háttal voltam meghallottam egy hangot.

-Örölök, hogy köreinkben üdvözölhetünk Stella!-amikor meghallottam az ismerős hangot (akinek amúgy volt annyi bőr a képén hogy gunyorosan szólítson meg) a gyomrom görcsbe ugrott.

Huh hát ez egy hosszabb rész lett. Remélem tetszett!❤️
A helyesírási hibákat kérlek bocsássátok meg nekem, kommenteket/csillagokat szokásosan tárt karokkal várok!😊
Puszii😘