Megijedtem a hirtelen kicsapódástól, ráadásul ha már számítottam volna rá hogy valaki betoppan hát nem erre vártam volna.

-Nocsak nocsak. Nem számítottam rá hogy találkozok itt valakivel!

-Jó napot!

-Szervusz! Stella, ugye?

-Igen. Öhm...

-Oliver-bicentett nekem.

-Igen, elnézést!

-Semmi gond, amennyit jártál suliba..örüök neki, hogy emlékszel még rám.

-Nehéz lenne elfelejteni azt az órát.

-Áh igen tényleg.-mondta nevetve.-Te voltál a barátnőiddel akiknél, hogy is mondjam... nem úgy sikerült a kísérlet ahogy kellett volna.

-Pontosan. Ráadásul a maga belépője is felejthetetlen.

-Hogyhogy? Mit csináltam?-kérdezte tőlem érdeklődve, miközben leült mellém a padra.

-Nos, elnézést a hasonlatért, de úgy jött be a terembe mint Piton professzor a Harry Potterben.-a mondatom végére felnevetett.

-Áh értem! Nos, ilyet sem mondtak még nekem. De azt hiszem ezt bóknak veszem.-erre bólintottam egyet.-És minek köszönhető hogy itt vagy fent? Miért nem vagy a barátaiddal?

-Kicsit ki akartam szabadulni...az utóbbi időszak nehéz volt számomra, nem mintha a többi könnyű lenne...

-Mi történt?-olyan jól esett ez a kérdés...alig ismer, mégis kíváncsi rá hogy mi bánt. Oké hogy ez is a feladata...de akkor is. Legszívesebben elmondtam volna neki mindent. De természetesen nem tehettem, azzal őt, magamat és Cameront is veszélybe sodornám. Láthatta rajtam hogy tétovázom, így ezzel folytatta:-Nem kell elmondanod...valójában semmi közöm hozzá.-vont vállat.

-Nem, nem...higyje el nagyon szívesen elmondanám, de nem lehet. 

-Nos ha egyszer meggondolnád magadat, vagy csupán beszélgetni szeretnél, általában minden tízórai szünetben itt találsz.

-Köszönöm!-mosolyodtam el hálásan. Biccentett egyet. Jelzett a karórám, Lily keresett.-Elnézést de mennem kell.-inettem a tanárnak, majd mentem is.

Amikor leértem Lily már a folyosó végén volt. Gyorsan utána futottam. Vagyis futottam volna, de elég nagy volt a diáktömeg. Egyszercsak valaki nekilökött a szekrényeknek. Ha ez nem lett volna elég még ő is "rám esett".

-Bocsá...oh Chica! Így már nem is sajnálom annyira.-megforgattam a szememt, majd válaszoltam neki.

-Szépfiú leszállhatnál már rólam végre!

-Nem nem, nekem tetszik ez a helyzet.-nézett le rám, megengedtem magamnak egy futó pillantást körbe. Egyre többen néztek minket és a tömegben megláttam Lilyt. Keresztbefont karral figyelt minket, majd amikor észrevette hogy figyelem, úgy tett mintha megropogtatná az ujjait. Értettem mit akar mondani, és bólintottam egy aprót üzenve neki, hogy vettem az adást. Ezután visszaállt előző helyzetébe és immáron mosolyogva figyelt minket. Na hercegecském, hogy leckéztessünk meg téged?

-Valahogy gondoltam...-válaszoltam neki még az előző mondatára. Erre elmosolyodott és lemászott rólam, vagyis csak nagyjából, ugyanis az egyik karjával megtámaszkodott a fejem mellett.

-Így jobb Chica?-kérdezte komolyan, a szemembe nézve. Vagyis csak próbálta komolyan, észrevettem ám  a szája sarkában bújkáló mosolyt. Időközben még közelebb került hozzám. Mármint a fejével...

-Sokkal.-suttogtam.

-Biztos?-kérdezte szintén suttogva, lassan már az ajkamra hajolva. Lenéztem a szájára, és majdnem elvesztettem a fejemet. Valójában kéztetést éreztem arra hogy megcsókoljam. Fejben megcsapkodtam magamat párszor és már vissza is tért a tudatom. Nagyjából...Lassan visszaemeltem a tekintetemet a tengerkék szempárhoz.

-Nem.-mondtam még mindig halkan. Közben még mindig a herceg szemébe néztem. Kellett neki pár másodperc mire felfogja a válaszom jelentését. Amikor láttam, hogy leesett neki, mosolyogva kibújtam az "öleléséből". Nem néztem rá, csak intettem Lilynek, akihez valamikor Hayley is csatlakozott. A lányok megindultak felém, én pedig vissza a termünkhöz.

Az időközben összesereglett tömeg szétvált nekem. Az emberek közt észrevettem Finnicket aki csak mosolyogva, elismerően bicentett egyet. Mindentudóan megvontam a vállam, majd mentem tovább. Mindenki síri csöndben nézte végig ahogy távozom. Amikor a lányok is átfurakodtak a tömegen, bementünk a terembe. A termünk üres volt, ami elég szokatlannak túnt, de gondolom mindenki végignézte az előző jelenetet. A fejembe ötlött hogy már másodjára játszom el ezt Cameronnal, ezen elmosolyodtam és leültem.

A csajok nem kérdeztek semmit, mert amint leültünk a többiek is bejöttek. Már nem foglalkoztak velem, vagy legalábbis nem mutatták. Ezek után becsengettek.

Az órákon nem nagyon történt semmi izgalmas. Principessa egész nap idegesen és dühösen méregetett, de nem nagyon érdekelt. Cameront ezek után nem láttam. Lily megkérdezte a fiúkat merre van, de ők sem tudták. Erre kicsit megijedtem, de miután üzent Jacknek hogy eljött a suliból, és hazament, már nem aggódtam. Nekem is írt annyit hogy minden oké. Ezért hálás voltam, mert mégiscsak nekem kell vigyáznom rá, tőle pedig jófejség volt, hogy nem hagyta hogy idegeskedjek. Utolsó óra után a többiek idultak az ebédlőbe, én azonban elköszöntem. Nem volt hangulatom most a menzához, meg úgy a társasághoz sem.

Mivel Leo hozott be motorral, nem tudtam hogy jutok vissza. Majd beugrott hogy régen jártam az ügynökségen. Nem volt messze a sulitól így gyalog mentem. Egy 30 perc múlva megérkeztem egy sikátorba. Egy telefonfülkébe mentem be, majd benyomtam a 221 számot. Egy női hang szólalt meg. Meg sem várva hogy befejezze odahajoltam a retina szkennerhez, majd ujjlenyomat olvasó, ezek után pedig köszöntem, mivel hangot is ellenőriztek. Amint mindenre zöld jelzést kaptam a telefonfülke elindult előre, oldalról pedig kijött egy másik ennek a helyére. Az a ráadás még ezekben a fülkékben hogy ha egy ember benne van az kívülről nem látszik, olyan mintha üres lenne, ja és természetesen mindre ki van írva hogy elromlott. Más bejárata is van az ügynökségnek de én ezt szeretem a leginkább. Itt kevesen mennek be, így elég gyorsan be szoktam jutni.

Amikor megállt a fülke kiszálltam belőle és elindultam előre. Az ügynökség nagy része fehér, sötét bútorokkal, de voltak részek ahol kék hangulatvilágítás is van. Szerintem nagyon szépen van megcsinálva. A folyosókon emberek sétátak. Az ügynöség elég nagy volt, mégis az évek alatt kiismertem a legeldugodtabb helyeket is.

Odaértem egy  kétszárnyú ajtóhoz, amit gondolkodás nélkül belöktem.

-Pillanat és megyek!-hallottam egy női hangot.

-Nem kell sietned Rita!-válaszoltam neki.

-Úristen Steallaaaa!-jött ki vigyorogva egy fiatal nő. Ő volt az a ki a tűz estéjén kihozott és nem engedett visszamenni. Akkor még nagyon fiatal volt, most se túl idős, mindössze 26 éves gyönyörű nő. Megölelgettük egymást, majd mosolyogva megkérdezte hogy hogy vagyok.

-Kicsit fáradtan, mozgalmas napjaim voltak, de majd elmesélem. Most viszont vissza kellene jutnom a palotába ahol lakom.

-Jaj igen, hallottam a küldetésedről. Kellenek cuccok?

-Tudod hogy igen, rakj nekem félre, de most tényleg mennem kell.-Rita is azok közé az emberk közé tartozik akik kitalálják a menő, és nagyon hasznos kütyüinket. Én mindig csak tőle kérek dolgokat. 

-Rendben.-tudtam hogy nem fog megsértődni amiért most nincs rá időm, hogy megnézzem az új készítményeit, úgyis tudja hogy imádom, amit csinál.

-Viszooont...szükségem lenne az én Luciferemre.-mondtam neki mosolyogva.

-Így már mindent értek. Gyere, kicsit felturbóztam.

-Megint? Dehát mindig mondom hogy tökéletes úgy ahogy van.

-Igaz, de mindig annyi ötletem van és ő az egyik kedvencem. Itt is vagyunk.- nyitotta ki a garázs ajtót. És megláttam az én kicsikémet.

-Úristen még mindig gyönyörű.-rohantam oda hozzá-Úgy hiányoztál!-öleltem át. A háttérben Rita csak nevetett. Igen, megértem... de neki is legalább annyira fontos mint nekem, úgyhogy a helyemben ő is ezt csinálta volna.

-A cuccod a tárolóban van.

-Köszi.-rögtön fordultam hátra és nyitottam ki a kis tárolót, ami egyébként nem is volt annyira kicsi. Kikaptam belőle a bőrdzsekim, gyorsan felkaptam, Rita meg odadobta a sisakom. Felraktam a fejemre, és megöleltem Ritat.

-Azért gyere minél hamarabb.

-Úgy lesz ne aggódj!-mondtam majd felpattantam az én egyetlenemre. Kicsit megpörgettem a motort, majd integetve elindultam. Több garázs nyílik egy helyre, ami elvezet egy földalatti úthoz. Ezen az út szoktunk kijutni a felszínre a járgányokkal. Amikor kibukanntam a felszínre beálltam a sorba.

Amint kiértem a városból gyorsabb fokoztra kapcsoltam. Enyhén szólva...ha erre jár egy rendőr meg akarna büntetni. Csak nem tudna, az ügynökök kiváltsága. Mehetek akármennyire gyorsan. Ja és persze hamarabb is vezethetek. Így elég gyorsan odaértem a házhoz, viszont így nem ismertek fel a portánál.

Lekaptam a sisakom és amint meglátták az arcomat nyílt is a kapu. Integettem egyet a portásnak, majd továbbhajtottam.

Bocsi bocsi bocsi! Tudom nagyon régen hoztam részt,de most itt vagyok! És remélhetőleg itt is leszek...Remélem tetszett a rész!❤️
A helyesírási hibákért bocsesz!😊
Pusziii😘