Leo úgy futkosott a szobámban mint eg gyerek. Mindent megnézett, mindenhova bekukkantott. Emlékeztetett valakire....

Magamra. Én is ugyanezt csináltam, amikor először láttam a szobát. Lehet hogy nem mindenkinek nagy szám ha van saját lakosztálya, vagy valami olyasmi. De nekünk, akik megtapasztalták, hogy milyen másokra szorulni, nagyon sokat jelent. Ugyan nekem nem olyan értelemben kellett más emberek segítsége, mint Leonak...mégis átéreztem a helyzetét.

Nekem otthonra volt szükségem. Családra. Arra hogy befogadjanak, hogy mondhassam azt hogy nem vagyok egyedöl, hogy számíthatok valakire. Hogy állnak mögöttem, és ha szükségem van rájuk bármikor ugranak.

Többé-kevésbé megkaptam ezt. Ott volt az ügynökség a hátam mögött. Azon belül is különleges emberek. Ott volt Lily, a családja. Ott volt Emma is.

Ő is rengeteget segített nekem....bár ő nem a szüleim elvesztése után.

A fejemben elkezdtek lejátszódni a újra és újra a képek. Elősz9r a szüleimről, majd a tűzről.

Fura, sok helyről hallottam azt hogyha egy ember elveszít valakit, nem szereti, nem meri használni azt ami közrejátszott a szerette halálában.

Velem nem volt ilyen. Még most is szeretek repülni. Nem félek tőle. ahogy a tűztől sem. Sőt! Imádom nézni. Olyan...megnyugtató.

-Stellaa!-szólt Leo. Rákaptam a tekintetemet.  Úgy tűnt nem most szólt először.

-Bocsi. Elkalandoztam. Mit mondtál?

-Azt észrevettem. Azt hogy nekem lassan mennem kell.

-Ki van zárva! Késő van. És ahogy láttam a motorodon kiégett a lámpa.

-Basszus tényleg!-kapott a fejéhez.

-Itt maradsz. Majd holnap, világosban hazamész. Vagy a kávézóba. Nekem mindegy. De most nem mész sehova az tuti.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.

-Jól van főnök, nem megyek sehova.-tette fel a kezét védekezően Leo. -De azért a mosdóba elmehetek?-kérdezte sanda vigyorral.

-Persze.-nevettem fel.-De ha rajtakaplak hogy az ablakon mászol ki...-tettem fel a kezemet fenyegetően.

-Ne aggódj nem fogok. Nem tudnám itthagyni ezt a szép...szobát.

-Bunkó!-dobtam neki a párnát. Nevetve elkapta, majd elment a mosdóba.-Mindjárt jövök, szerzek neked takarót, meg plédet. Talán egy matracot is tudok szerválni.

-Okéé.

Elindultam megkeresni Miat. Ő az én megmentőm az ilyen helyzetekben. Szerencsémre az eslő sarkon nekimentem. Az már kevésbé volt szerencsés hogy elejtette a kosarat ami a kezében volt, és kiestek a ruhák.

-Oh Mia nagyon nagyon sajnálom!-hajoltam le és kezdtem el felkapkodni a ruhákat a földről.

-Semmi gond!

-Legalább a most kimosott ruhák azok?

-Igen.-felelte nevetve.

-Oh ne már! Bocsi!

-Tényleg semmi gond!-gyorsan végeztünk.

-Figyelj! Épp téged kereslek. Segítened kellene. Takaróra, plédre és esetleg egy matracra lenne szükségem.

-Oké, rendben. Gyere velem.-elindultunk a folyosón, közben Mia érdeklődve felém frodult.-Na és ki alszik itt?

-Öhm, Leo. nem tudom ismered-e.

-A kávézós srác?

-Igen?! Azta, úgy tűnik mindenki ismeri.

-Viccelsz? Neki vannak a legjobb sütijei a városban.

-Igen Finnick is ezt mondta.

-Ki az a Finnick?

-Hát, egy helyen dolgozunk, gyerekkorom óta ismerem.

-Áh ő az aki randizni vitt?

-Igen. Honnan tudod?

-Tudod a fiúk legalább annyit, ha nem többet pletykálnak mint a lányok.

-Igen, ezzel egyet kell értenem.-mondtam nevetve.

-És Leot honnan ismered?

-Hát ez már egy bonyolultabb válasz. Finnic hozzá vitt ma randizni. És hát bemutatott neki, de neki el kellett mennie. Mi meg ott maradtunk. Beszélgettünk, és kiderült hogy tök jó fej. Aztán jött az exe és...-mindent elmondtam Miának. Nagyon élvezte, főleg azt a részt ahol Cameron kiakad.

-Neee! Komolyan? Félrenyelt?-kérdezte a fejét fogva.

-Igen. Ott köhögött. Aztán meg folyton belém kötött.

-Te mit csináltál?

-természetesen gyerekesen visszavágtam. Bár lehet hogy nem nevezném gyerekesnek...

-Ezt nem hiszem el! Bárcsak láttam volna!

-Ha máskor ilyen izgalmasnak tűnik valami felveszem neked, ha akrod!

-Mindenképpen.

-Amúúgy, szerintem meg lehetne szerezni a felvételeket...-Mia furán nézett rám, ezért gyorsan hozzátettem-Csak van az ebédlőben kamera, biztosan felvették.

-Nem nem. Ki van zárva hogy azt megszerezzük.

-Naaa! Valamikor. Csak egy kis buli! És látnád ahogy Cameron kiakad...

-Hmmm, ez nagy kísértés. De akkor sem lehet. Kirúgnának, ha lebukunk.

-HA lebukunk.-emeltem ki.

-Nem is tudom.-gondolkozott Mia.

-Ugyanmár. Titkos ügynök vagyok. Komolyan azt hiszed hogy még sohasem loptam felvételeket? Még meg is hamisítottam közben.

-Jólvan jólvan. Benne vagyok!

-Ezaz! De ha nem gond nem ma csináljuk.

-Dehogy gond.-vágta rá Mia.-Itt is vagyunk. Maradj kint. Mindjárt jövök.

Amíg Mia bent volt én kint elszórakoztam. Ez abból állt hogy táncoltam a folyosón. Forogtam, ugrottam, mindent. Valószínű hogyha egy ember észrevesz inkább megfordul. Jártam már így. Bár az az utcán volt. Túl jó kevdem volt és kicsit táncoltam az utcán. Egy pasas szembe jött velem, majd amikor észrevette hogy mit csinálok megfordult és sietve elment.

Aztán végül kikaptam az ügynökségtől hogy táncoltam. Igen, mindez egy bevetés közben volt. De na, nekem csak annyi volt a feladatom, hogy megfigyeljek, hogy fedezzem a többieket. Az meg olyan unalmas. Tudom hogy fontos. Viszont uncsi. Valamivel el kellett foglaljam magamat.

-Stella mit csinálsz?-halltszódott egy meglepődött hang az ajtóból. Mia elég fura arcot vágott.

-Hát, csak táncolok.

-Jó inkább rád hagyom.

-Rendben.-vontam vállat.

-Na, intéztem matracot. Addig ezeket vigyük. A szobádba ugye?

-Igen.

-Okés.

Az út hátralévő része csendben telt. Amikor beértünk a szobába, Leo az ágyon feküdt és telózott. Sokkal idősebb mint, na jó nem sokkal, de eléggel...és nem az a fajta akivel összejövök, de meg kellett hagyni hogy baromi jól nézett ki ahogyan ott feküdt, vizes hajjal.

Várjunk csak! Vizes hajjal?

A bejövetelünkre felkapta a fejét. Mia köszönt neki majd lerakta cuccokat az ágyra.

-Mindjárt jön a matrac. Ja és hoztam neked ruhát.-adta oda a kezében lévő ruhát.

-Köszi. Honnan tudod a méretem?-ez engem is érdekel. Kérdőn fordultam Mia felé. Ő viszont egyáltalán nem volt zavarban.

-Az egyik lány aki itt dolgozik, pontosabban akitől hoztam a takarót meg a többit, történetesen, hogy is mondjam...járt az ágyadban.-mondta ki halál nyugodtan. Leo egy pillanatra elképedt, mjd elhúzta a száját. Én csak kuncogtam egyet.

-Oh tényleg? Nem is tudtam-nyögte ki Leo. Nagyon látszott hogy kellemetlen neki a helyzet. És én, mint egy jó barát, természetesen nem hagyhattam hogy hogy hamar elmúljon a zavara.

-Na és hogy hívják Mia?

-Elle.

-Nocsak. Leo ugye emlékszel rá?-kérdeztem nagy mosollyal az arcomon újdonsült barátomtól.

-Persze.

-Ez nem volt túl meggyőző.

-Igen emlékszem rá. Ő volt az akiveeel...-a hajába túrt-a bárban találkoztam.

-Majdnem. Egy étteremben.-mondta Mia gonoszan.

-A fenébe!

-Na és mit kell tudni az ő...kapcsolatukról?-kérdeztem Miától. A lány mosolyogva válaszolt.

-Nagyon romantikus. Egy étteremben találkoztak. Leo akkor egy másik lánnyal volt ott. Aztán amikor a lány kiment a mosdóba számot cserélt Ellel és..

-Jó elég lesz! Én megyek átöltözöm.

Amikor becsukódott a fürdő ajtó kitört belőlünk a röhögés.

-Tényleg az étteremben találkoztak?

-Nem.-válaszolta Mia nevetve.

-Akkor hol?

-Sehol!

-Tessék?-kérdeztem ledöbbenve.

-Nincs semmilyen lány. Valójában csak meg akartam egy kicsit szívatni.

-Azta csajszi! nem vagy semmi.-kacagtam.-De akkor honnan van a mérete.

-Régebben elég sokat jártam a kávézóba.-vont vállat-Nem mondom, hogy csak a sütik miatt-sandított rám- emellett az a munkám sokszor hogy ruhát vegyek. Elég jól meg tudom állapítani az emberek méretét.

-Woow! Jó mondjuk nem csodálom!-nem tudom hogy a mondandója melyik részére mondtam pontosan, talán mindkettőre, mert az tény hogy mindkettő értehtő. Szerintem ő sem, de már nem is fogja megtudni, ugyanis nyílt a mosdó ajtaja.

Ezzel párhuzamosan pedig a bejárati ajtó. Meghozták a matracot. Szépen elhelyezték, Mia pedig megvetette. Hiába ellenkezett Leo is és én is, a lány hajthatatlan volt.

-Ez a munkám, ezért kapok fizetést.-mondta folyton. Összenéztünk Leoval és megállapítottuk, hogy igaza van így hagytuk had tegye amit akar. Mia elég gyorsan végzett és utána már el is köszönt. Jó éjt kívánt nekünk, majd távozott.

Én gyorsan elmentem zuhanyozni és utána sem beszéltünk már sokat. Elég fáradtak voltunk mindketten ezért gyorsan lefeküdtünk.

Amint jó éjszakát kívántunk egymásnak és bedőltem az ágyba, szinte rögtön elnyomott az álom.

Elég jól aludtam. Az álmaim is normálisak voltak. Már amennyire egy álom normális lehet.

Egyszer aztán hallottam valamit, a pisztolyt kikaptam a párna alól és előre tartottam, amint felültem.

Azonban a szobában minden nyugodt volt. Az erkély bukóra volt nyitva. Az enyhe szellő fújta a függönyt. Leo bájosan és mélyen szuszogott lent a földön. Semmi különös nem volt. Mégis úgy éreztem mintha történt volna valami. Biztos voltam benne hogy hallottam valamit. Miután kétszer megnéztem minden sarkot és helyiséget visszabújtam az ágyba. A pisztolyt visszatettem a párnám alatt.

Kicsit elnevettem magam belegondolva hogy más emberek mit tartanak a párnájuk alatt. Titkos dolgokat, leveleket, könyveket, zsebkendőt. Én meg egy pisztolyt. Bár ezen nem kellene elcsdálkoznom...Így neveltek.

Elég nyugtalanul, de elaludtam.

Reggel arra keltem ahogy valaki ébresztget. Gyorsan cselekedtem. A pisztoly a kezembe került, ledöntöttem az illetőt és máris én voltam felül. A pisztolyt az ember fejéhez tartottam.

-Tudod Stella, akármennyire is vonzó ez a helyzet, és nem hittem hogy kimondom ezt...De örülnék ha leszállnál rólam.-mosolyogtt önelégülten Leo. Amint realizáltam hogy tényleg ő az. Leszálltam róla, de azért az előző mondatáért hozzávágtam egy párnát. Elnevette magát.

-Hány óra van?-kérdeztem álmosan.

-Ezért is ébresztettelek. 7:30.-rögtön kipattant a szemem, amit az előbb lecsuktam mert még nem szokott hozzá a fényhez.

-Tessék? 7:30?-Leo bólintott egyet.-Úristen el fogok késni.

Hipersebességgel rohantam be a gardróbba és kikaptam egy, amúgy nagyon jó ruhát. Gyorsan felvettem, majd kirohantam. Felkaptam a táskámat, amit szerencsére előző nap összepakoltam. Rohantam a folyosón, Leo pedig utánam. Akármennyire is siettem az utam a konyhába vezetett. AMikor berontottam egy pillanatra mindenki lefagyott az ijedtségtől.

-Chris! CHRIS!-kiáltottam.

-Itt vagyok, itt vagyok! Hercegnő el fogsz késni!

-Tudom, tudom! Van valami ka...

-Tessék!-nyomott a kezembe egy zacskót.

-Örök hála!-nyomta egy puszit z arcába, majd rohantam ki. Azonban vissza kellett fussak Leoért aki ottragadt a konyha látványa miatt.-Na gyerünk Süti Herceg! Majd máskor megnézed a konyhát!

-Oh bocsi!

Amikor a bejárati ajtóhoz értünk Willbe futottunk.

-Stella el fogsz késni!

-Na ne mondd! Came..

-Elment.

-Király!

-Elvihetlek ha akarod.

-Most azt kéne kérdeznem hogy "Megtennéd?" , de ezt a részt kihagyjuk most. Köszönöm!-rohantam tovább.

Gyorsan felpattantam Leo motorjára és már indultunk is. A kapunál nem kellett várnunk a portás rögtön nyitotta a kaput.

Nem tudom hogy hogy de időben odaértem a sulihoz. Pontosabban 8:05-re. Az nem teljesen időben, de még kimagyarázható. Lepattantam a motorról.

-Nem tudom ezt hogy csináltad Leo, de nagyon nagyon köszönöm!

-Semmiség!

-Majd még beszélünk!-öleltem meg.

-Rendben, szia!-engedett el. Rögtön elment én pedig mentem be. Vagyis mentem volna be. Ugyanis a többiek a suli előtt voltak. És engem néztek. Amikor odaértem megkérdeztem:

-Hát ti? Nincs óra?

-Nincs.-húzta el a száját Hayley, miközben megöleltem őt és Lilyt.

-Hogyhogy?

-Lemondták. Mi is most tudtuk meg.

-Oh.

-Igen.

-Na és honnan ismered te Leot?-kérdezte érdeklődve Jack.

-Hát...

-Ugyanmár Stella! Mondd el nekik is.-szólt közbe gúnyosan Cameron.

-Mit is?-kérdezte Zack.

-Hogy Stella járt vele.-nézett a szemembe Cameron.

-Mivan?-kérdezték egyszerre a többiek.

-Nocsak Lily, nem is tudtad?-kérdezte gúnyosan Cameron. Még mindig a szemembe nézett és elmosolyodot. Ez nem az a boldog, kedves mosoly volt. Nem, ez egy teljesen más mosoly volt. Gonosz és kötekedő, olyan ami azt mondja hogy "Velem kezdtél. Ezt kapod cserébe.".

-Ah szóval ő volt az a srác, akit nem akartál bemutatni?-mondta Lily. Hálásan tekintettem rá.

-Igen ő. Nem akartam mert nem tudtam meddig fog tartani.

-Áh értem.

-Nem megyünk be csajok?-kérdezte Hayley. Mi bólintottunk. Elindultunk be. Egy pillanatra megálltam és visszanéztem.

Egy ember nézett erre. Cameron. Tomy és Zack beszélgettek, Jack pedig Cameront bámulta. Elég idegesen. Visszanéztem Cameronra aki még mindig engem nézett. A tekintete hideg volt. Nem láttam benne semmi érzelmet. Gúnyosan elmosolyodott, majd visszafordult a fiúkhoz.

Én is megfordultam és követtem a lányokat.

Ez egy kicsit hosszabb rész lett, remélem tetszett!❤️
Véleményeket tárt karokkal várok!😇
A helyesírási hibákért bocsi!😊
Puszii😘