Miután megtárgyaltuk ezt az egész Cameronos ügyet, felálltunk és bementünk. Megmutattam Leonak az edzőtermet. Amikor benyitottam leesett az álla.

-Aztarohadt!-mondta.-Jaj bocsánat! Csak...ez elképesztő.-kapott észbe, de közben még mindig a teremben nézett körül.

-Ki akarsz valamit próbálni?

-Lehet?-nézett rám csillogó szemekkel. Most úgy nézett ki mint egy 5 éves amikor a játékboltban van.

-Persze. A vendégem vagy.-mosolyogtam rá.

-Ah köszönöm! Mit próbáljak ki?

-Mondjuk a fákat.-mutattam a levegőbe, ahol a "faágakon" jelenleg is edzettek. Ő nem mondott semmit csak elfutott a számára legszimpatikusabbhoz.

-Ő a kávézós srác?-kérdezte egy hang a hátam mögül.

-Igen.-nem néztem Willre, még mindig Leot figyeltem. Már csak az kéne ha megsérülne.

-Honnan ismered?-na ennél a kérdésnél már ránéztem, az immáron mellettem álló katonára. Nem is tudtam erre hogy kellene felelni.

-Hát...öhm..hogy is mondjam...

-Egyszerűen?

-Ha ze olyan egyszerű lenne...

-Akkor mondd el úgy ahogy történt.-nézett rám a szeme sarkából.

-Nos...Finnick elvitt randizni. Leo kávézójába. Ott mutatott be neki. Aztán Finnicknek le kellett lépnie. Beszélgettem Leoval, majd megjött az exe. Elég idegesítő csaj, megsajnáltam Leot és eljátszottuk hogy a barátnője vagyok. A csaj elhúzott aztán meg hívtál. Ő pedig elhozott. Ennyi. Bármi kérdés?-hadartam el, majd érdeklődve néztem a mellettem álló, teljesen lesokkolódott srácra. Ő csak nézett engem, majd pislogott kettőt. Hál'istennek, már azt hittem baj van.

-Értem. Öööö...szóval olyan Stellás történet.-nevette el magát.

-Igen, valami olyasmi.-válaszoltam neki, boldog mosollyal.

-Khm...

-Igen?-fordultam Will felé.

-Öhm..-nézett egy pontot. Követtem a tekintetemmel az övét majd lefagytam.

-Most csak rossul látom...vagy Leo tényleg harcol egy katonával?

-Kihagytad hogy egy faágon.-tette hozzá Will, miközben mindketten felfelé néztünk.

-Oh tényleg.

-Ahhoz képest hogy kávézója nem is harcol rosszul.

-Egyáltalán nem.-tettem hozzá.

-Au! Sőt! Nagyon is jól.

-Will!

-Látom!-kezdett el futni. Én pedig követtem.

-Mit akarunk tenni?

-Ha kiabálunk azt nem hallják meg ugye?

-Most erre komolyan válaszolnom kell? Te is szoktál bunyózni.

-Jól van na! Akkor mégis hogy tudassuk velük hogy egy olyan rész felé közelednek nagyon, ahol sérült az ág, és nem biztos hogy elbírja kettejüket?

-Kihagytad hogy ott pont nincs alattuk háló.-tettem hozzá.

-Stella!

-Jól van na.-értünk alájuk.

-Stella!?

-Mivan?

-Mit csináljunk?

-Nem tudom!-idegesen kutattam a tekintetemmel megoldás után.-Megvan! Gyere!-elkezdtem futni egy feljáróhoz. Olyan gyorsan másztam fel a létrán amennyire csak lehetett. Amikor felértem arra a szintre ahova akartam, gyorsan pattantam az ágra és kezdtem el futni. Hallottam hogy Will jön mögöttem.

-Stella!

-Tudom!-értem oda a helyhez amit kinéztem.-Oké! Figyelj! Megfogjuk a köteleket és háromra lendülünk, ha minden rendben lesz akkor pont akkor el tudjuk kapni őket.

-Ez most komoly?-nézett rám idegesen Will.

-Van jobb ötleted?

-Ennél még az is jobb hogy kifeszítünk alájuk egy hálót.

-Nem tudtuk volna megcsinálni hogy olyan magasságban és olyan feszesen csináljuk hogy ne sérüljenek, vagy mi ne sérüljünk meg.-mondtam neki félvállról, miközben megfogtam az előttem lévő indát.

-Jajh!

-Kész vagy?

-Nem!-fogta meg ő is a kötelet.

-Szuper!

-Imádkozz!

-Nem szokásom! Egy...Kettő...Három!-kiáltottam és elrugaszkodtam. A kötél megfeszült én pedig nyílegyenesen lendültem. A fiúk most értek a helyhez, és ahogy jósoltuk nem bírta el őket. Leszakadt, ők pedig esni kezdtek. Igaz hogy azt mondtam nem fogok, mégis imádkoztam hogy jó legyen a számításom. Mindig is utáltam a fizikát, így csak reménykedtem benne hogy eleget megjegyeztem belőle. Plusz azért ezt lehet látni, nem?

-Will már odaért Leohoz, én pedig pont hogy el tudtam kapni...Göndörkét?! A csuklójánál tartottam, és egy pillanatra lenéztem rá. Meglepődötten és ijedten nézett rám.

-Stella el ne engedd!

-Csúszik a kezem!-kiáltottam.

-Stella!

-Nagyon.

-Stella el ne engedd!

-Oké! Figyelj! Háromra elengedem!

-Stella!

-Egy...

-Nehogy megtedd!

-Kettő...

-Ne csináld!

-Három!-kiáltottam és elengedtem a kötelet. Zuhantunk lefelé, de szerencsére hálót láttam magunk alatt. Amikor leértünk kis híján Callumra estem. Szerencsére mellé érkeztem, bár így sem volt kellemes, ugyanis továbbgurultam...És hát szerintem rajta is átgurultam párszor. Miután megálltunk nem mozdultam meg rögtön.

-Jól vagy?-kérdezte nyöszörögve mellőlem Göndörke.

-Átgurultál rajtam, szerinted jól vagyok?

-Elképesztő vagy!-nevetett fel.-Elkaptál egy zuhanó embert, úgy hogy egy kötélen repültél közben, és amiatt vagy kiakadva hogy átgurultam rajtad.

-Jó ez így tényleg fura! De nem vagy könnyű!-nyöszörögve felültem. Callum is feltornázta magát mellettem.-Te jól vagy?

-Huh! Igen. Asszem.Talán.-mondta maga elé bámulva.-Majdnem meghaltam!-kiáltott fel hitetlenkedve.-Úristen majdnem meghaltam!

-De nem haltál meg.-nyögtem ki, a karomat vizsgálva. Callum hirtelen megölelt én pedig még pislogni is elfelejtettem a meglepődéstől. Majd amikor felfogtam hogy mi van visszaöleltem.

-Köszönöm!-suttogta.

-Szívesen.-felálltunk és kimásztunk a hálóról. Callum mászott le először, majd a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam és leugrottam. Amikor földet értem tapsot hallottam. A többi katona akik itt tartózkodtak mind minket néztek és tapsoltak. Willék mellénk léptek.

-Leo jól vagy?-kérdezte Callum a spanyolt.

-Igen. Te?

-Egy nindzsa megmentett.-nevetett fel.

-Hát ez nem volt semmi.-tette hozzá Will.

-Basszus! Lola ki fog nyírni.-sápadtam el.

-Na az már biztos.

-Biztos.-mondta egyszerre a két katona.

-Jaj nekem!-fogtam a fejemet. Mintha ez lett volna a végszó kicsapódott az ajtó és a dühös doki rontott be rajta. Mindenki behúzta a nyakát, még a többi katona is és síri csöndben nézték végig ahogy végigviharzik köztük.

-Szántó Stella mégis mit képzelsz?-hasított át a hangja a teremben. Amikor odaért hozzánk Willék félreálltak.-Lefekszel!-mutatott le a földre. Pislogás nélkül néztem rá. Mérgesen nézett vissza rám, majd a legközelebb álló katonákra nézett, azok rögtön lesütötték a szemüket.-Hozzatok egy szivacsot!-azok szó nélkül mentek és seperc alatt visszatértek egy tatamival. Lola mégegyszer a földre mutatott én pedig ezúttal lefeküdtem. Lola fogott egy ollót és felvágta a ruhámat. Még mindig az volt rajtam amit a randihoz felvettem. Meglepődötten néztem rá.

-De...-kezdtem felháborodva.

-Nincs semmi de!-vágott közbe.-Majd Cameron vesz neked egy ugyanilyet! Mindenki menjen a dolgára!-kiáltotta el magát hirtelen. A fiúk éppen idnultak volna de rájuk szólt.-Ti maradtok! Titeket is meg akarlak vizsgálni.-a fiúk megálltak, ő pedig folytatta a vizsgálatomat. Egy 10 perc múlva közölte velem:-Rendben! Úgy látom semmi komoly bajod nem lett, és az eredeti sebed is szépen gyógyul, ha akarsz holnap mehetsz suliba.

-Komolyan?-kérdeztem elképedve.

-Igen.-gyorsan megöleltem Lolát. Mosolyogva viszonozta.

-Köszönöm.

-Most pedig ti jöttök.-nézett a fiúkra komolyan.-Ki kezdi?

Will előrelépett.

-Vedd le a pólódat!-a srác rögtön teljesítette, Lola pedig szórakozottan fordult felém.-Ezt sose tudom megunni.-mondta nevetve.

-Hát azt elhiszem.-száltam be én is.

Miután megvizsgálta a fiúkat és mondta hogy senkinek sincs semmi komoly baja elköszönt mi pedig ottmaradtunk négyen.

-Köszönjük!-kezdte Leo.

-Igen, köszi.-tette hozzá Callum.

-Ez csak természetes.-fogott velük kezet Will. Én pedig megöleltem Callumot.

-Mi szerintem megyünk vacsizni.

-Tényleg?-nézett rám meglepődve Leo.

-Igen. Sziasztok!-intettem a fiúknak. Egy perc múlva hallottam hogy Leo mellém ért.

-Vacsizni?

-Meghívlak. Chris nagyon jól főz.

-Ugye tudod hogy van egy kávézóm?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Igen, rémlik valami...-tettettem a gondolkozót.

-Nah!-lökött meg a tenyerével.

-Igen, de most miért baj hogy meghívlak!?

-Jaj egyáltalán nem baj. És maradok!

-Remek! Erre.-mutattam az ebédlő irányába.

Amikor benyitottunk a királyné és Cameron már ott voltak. Cameron hideg tekintette végigmért, a királynő pedig meglepődve. Jaj basszus! A ruhám. Elindultam a helyemre, Leo pedig követett. Közben lopva végigpillantottam magamon. Lola pont úgy vágta ki hogy még használható. Ha egy kicsit felvarrjuk olyan mintha ilyenre tervezték volna. Mintha ilyen nyári ruha lenne aminél a hasamon van egy kivágás. Ügyes Lola! Mikor leültünk az asztalhoz bemutattam Leot.

-Ő itt Leo. Van egy kávézója, Ő hozott ide.

-Üdvözlöm.-köszönt a királynénak.-Helló.-biccentett Cameronnak. Magamban elmosolyodtam. Úgy köszönt neki, hogy mindenki tudja hogy nem kedveli. Lehet túl sokat panaszkodtam neki Cameronról...na mindegy!

-És honnan ismeritek egymást?-kérdezte őfelsége. Egymásra néztünk, de Leo gyorsabb volt.

-A barátnőm volt.-mondta ki nyugodtan. Én tágra nyílt szemekkel néztem rá, Cameron pedig köhögve nyúlt a poharáért.

-Oh!-nézett fel a királyné az ételéből.-Értem. Mostmár nem az?

-Nem.

-Akkor miért van itt?

-Mert attól még a barátom maradt és szoktunk találkozni.-válaszoltam most én.

-Úgy tudtam Finnickkel randiztál.-szólt közbe gúnyosan Cameron.

-Igen. De dolga volt és itt pedig vészhelyzet volt. Leo volt olyan kedves és elhozott.-néztem a herceg szemébe.

-Szóval otthagyott?-állta a tekintetemet.

-Mint mondtam, dolga volt.-válaszoltam neki keményen, még mindig nem megszakítva a szemkontaktust.

-Hm...Érdekes.-szólt félvállról. Miközben ivott egy kortyot.

-Nem, nem az.

-És milyen napja volt?-szólt közbe Leo a királynénak címezve a mondatot.

-Remek!-csapott le az alkalomra a nő.-Na és magának?-mi még mindig farkasszemet néztünk miközben ők folytatták.

-Köszönöm, jó. Ma igen forgalmas volt a kávézó.

-Mi a neve?-kérdezte illedelmesen a királyné, azonban szerintem valóban érdekelte.

-Starlight.-mondta Leo, két falat között.

-Hmm...szép név.

-Stella te találtad ki?-szúrta közbe Cameron.

-Tessék?

-Tessék?-szólaltunk meg egyszerre Leoval.-Nem!-mondtam felháborodva.

-Csak mert...logikus hogy segítesz neki. Ha a barátnője vagy.

-Na jól van. Ha megbocsátotok!-szólt a királyné. Mi nem foglalkoztunk vele, viszont Leo köszönt neki. Mikor csapódott az ajtó én csak akkor válaszoltam.

-Cameron ha nem ismernélek azt hinném féltékeny vagy...-mosolyodtam el gúnyosan.-Egyébként meg, úgy tűnik nem figyeltél, már nem vagyok a barátnője.

-Akkor jó, mert olyan szomorú lenne elmondani Finnicknek hogy valaki mással kavarsz...-nézett az előtte heverő szőllőre.

-Te most fenyegetsz?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Ugyan dehogy. Ha igazat mondasz akkor nincs mivel fenyegetnem.-mondta ravasz mosollyal a száján.

-Nem is tudnál. Ugyanis én nem vagyok olyan, aki egyszerre több embert álltat. Nem játszadozom mások érzéseivel.-vágtam neki vissza nagy mosollyal az arcomon. Ezzel felálltam és elindultam kifelé.

-Stella hová mész? Alig ettünk?-kérdezte Leo.

-Nem szeretek rossz társaságban enni, oh és ezt nem rád értem. Viszont a szobámban folytathatnánk.-mondtam rámosolyogva, majd felkaptam egy szendvicset és almát. Csípőingatva kimentem az ebédlőből, és megtámaszkodtam az ajtó mellett. Nemsokára Leo is kijött egy tállal a kezében. Elnevettem magam.-Hát ez?

-Ha már királyi vacsorát kapok, nem fogom elpazarolni. Nem volt semmi amit csináltál.-mondta rám nézve.

-Tudom. De azért te is segítettél.

-Hát, kölcsön kenyér visszajár.

-Ezt nem erre szokták mondani.

-De erre is jó.

-Végülis.-vontam vállat.-Na itt a szobám.

Benyitottam, Leonak pedig még jobban leesett az álla, mint mikor az edzőtermet látta. A tálat lerakta gyorsan, és hitetlenkedve rohangált és nézett meg mindent. Mosolyogva néztem és közben gondolatok ezrei száguldottak a fejemben. A legtöbb egy helyen lyukadt ki.

Cameron körül.

Remélem tetszett ez a rész! Kicsit hosszabbra sikerült mint amit szoktam hozni.❤️
Véleményeket továbbra is szívesen fogadok!😉
A helyesírási hibákért bocsi!😊
Puszii😘

Bocsi, ma Star Warsos napom van úgy tűnik 😂😂