-Úristen!-bökte ki Leo.

-Huh de nem szimpatikus ez a csaj!-mondtam, Leo pedig lerogyott az eredeti helyére.

-Igen ezt levettem. -nézett maga elé. Visszaültem a helyemre és Leot néztem.

-Leo figyelj, sajnálom ha...

-Sajnálod? Megmentettél! Ezt nem kell sajnálnod. Csak nem tudom mit mondjak majd a haveromnak hogyha kérdezi, hogy a csaj akit itt hagyott mit csinált miután lelépett. -mondta kétségbeesett hangon. A mondat végére felnevettem.

-Ne aggódj! Mondd neki azt, hogy segítettem lekoptatni az exedet. Nem fog kérdezősködni.

-Hmm...Lehet hogy igazad van. Zseni vagy!

-Tudom.

-Tudod a normális meberek erre azt szokták mondani: köszönöm.

-A normális emberek meg szokták csókolni az újdonsült ismerősüket, hogy segítsenek neki lekoptatni az exét?-húztam fel a szemöldököm.

-Igaz. Ez után egy szavam sem lesz.-húzta össze magát.-Mellesleg köszönöm! Tényleg!-nézett rám hálásan.

-Ugyan semmiség. Örülök hogy segíthettem. Emellett pedig élveztem azt a pillanatot amikor közöltem vele, hogy a barátnőd vagyok.-nevettem fel.

-Csak azt?-tette hozzá.

-Igazad van. Az összes jó volt.

-Bezony. Nekem az volt a kedvencem amikor elviharzott.

-Igen szerintem nekem is.

-Tudod,

-Örülök hogy megismertelek.

-Én is Leo. De remélem nem csak azért mondod mert segítettem lekoptatni az exed?!-néztem rá komolyan. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés és alig bírtuk abbahagyni.

-Valamit akartam kérdezni...-túrt a hajába.

-Mit?

-Szerinted ha emlékeznék kijelentettem volna ezt?

-Van olyan szituáció ahol igen.

-Hát ez nem az!

-Amúgy nem kéne dolgoznod?

-Enyém a hely! Azért fizetem az alkalmazottakat hogy dolgozzanak.

-Ez csúnya volt.

-Egy kicsit talán, de ez a kőkemény igazság.

-Akkor miért dolgozol?

-Mert szeretem csinálni. Viszont ha egy bájos hölgy jön be, aki megment az exemtől, inkább beszélgetek vele..villantott egy sármos mosolyt.

-Ugye nem hiszed hogy nálam ez beválik?-vágtam unott arcot.

-Nem, de nem is akartalak elcsábítani.-nevette el magát.

-Az jó, mert nem is vált volna be.

-Ha akarnálak, akkor sikerülne.

-Nem, nem biztos!

-Ezt most sértésnek veszem.-húzta fel az orrát.

-Nem kell annak venned, szimplán nem vagy az esetem.-jelentettem ki mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.-Jó oké, semmi bajom veled, csupán nem bírlak elképzelni mint a pasimat.

-Hát ez szomorú, mivel már az vagyok. Nem tudtál róla?-kérdezte nevetve.

-Nem, nem rémlik! Lemaradtam valami fontosról?

-Hmm...-tette a kezét az állára-Talán. Az fontos hogy kijelentetted hogy a barátnőm vagy?

-Igen eléggé!-mosolyodtam el.

-Hát, sajnálom.

-Viszont most sajnálom de szakítanunk kel.-jelentettem ki, mire a zájához kapott.

-Neeeee! Mit tettem hogy ezzel büntetsz? Kérlek neee!-könyörgött.

-Sajnálom! De ez a kapcsolat már nem működik úgy ahogy elvárnám?

-Miért nem?-kérdezte még mindig könyörgő hangon.-Nem adok elég sütit?

-Bizony, ez az egyik sorsdöntő érvem. Emellett nem táplálok irántad gyengéd érzelmeket sem.

-Azért ez fájt.-bökte oda nekem.-Oh Stella kérlek ne hagyj el!-tért vissza a szerepéhez.

-Ha tovább folytatod idehívom a rendőrséget zaklatásért.-jelentettem ki fapofával.

-Jól van na, jól van. Már nem is hagyják az embert könyörögni.-motyogta maga elé. Csendben voltunk, egészen addig amíg egymásra nem néztünk, ugyanis utána kitört belőlünk a röhögés.

Már annyira hangosan nevettünk, hogy az emberek kezdtek ránk furán nézni.  Csak akkor hagytuk abba, amikor is csörgött az órám.

-Boh-cshi.-próbálta mondani Leonak, de még nem nagyon tudtam beszélni... majd felvettem a telefont.-Igen Will?

-Figyelj Stella, sürgősen haza kellene jönnöd!

-Miért? Mi történt?-gondoltam rögtön a legrosszabbra.

-Hát elég komoly a dolog...

Na ez egy rövidebb rész lett (amiért is elnézést kérek, csupán nem nagyon volt hangulatom írni), de remélem azért élvezhető! ❤️Véleményeket szívesen fogadok!
A helyesírási hibákért bocsesz!😊
Puszii😘

Nem tudom miért de kaptok egy Gollum-ot (asszem így kell írni):