-Szia Finnick! Nem is tudtam hogy jössz!

Felvont szemöldökkel fordultam Cameron felé, de ő mintha észre sem vett volna továbbra is Finnicket nézte.

-Öhm, szia Cameron!-lépett a herceghez és kezet fogott vele.

-Hogy hogy erre jártál?-ez most hülye?

-Hát Stelláért jöttem, elviszem egy cukrászdába.-fordult felém mosolyogva. Küldtem felé egy mosolyt majd visszakaptam az ideges tekintetemet Cameronra.

-Oh, randizni viszed?-ennek meg mi a fene baja van? Amúgy meg mi köze hozzá?!

-Igen, és reményeim szerint nem ez lesz az utolsó.-fordult felém újra mosolyogva.

-Én is így gondolom.-mondtam neki-Most viszont ha megbocsátasz felség, mennünk kell.-beszálltam a kocsiba és még láttam ahogy Finnick int egyet Cameronnak mielőtt ő is beült volna mellém.

Egy ideig csend volt a kocsiban, majd Finnick kezdeményezett.

-Örülök hogy elfogadtad a meghívást! Viszont Cameronnal mi történt?

-Én is örülök hogy elhívtál! Összevesztünk.

-Ezzel azt akarod mondani hogy nincs kedved róla beszélni?

-Igen.-bólintottam. Azért pozitív oldala is van, ha egy kémmel randizol. Ez úgy hangzott mintha sok negatív oldala lenne, pedig  nincs, vagyis...mindegy.-Amúgy hova viszel?

-Egy kávézóba, de isteni sütiejik vannak.-pillantott rám a kormány mögül.

-Az isteneket inkább hagyjuk...-motyogtam magam elé.

-Tessék?

-Semmi semmi, csupán azt mondtam hogy várom már hogy lássam.

-Aham. Meg is jöttünk.

-Jé, ez tök közel van a sulihoz.

-Igen ezért is szeretem annyira. A tulajdonos az ismerősöm.

-Szóval protekciós vagy? -kérdeztem mosolyogva.

-Azt nem igazán mondanám.-válaszolta nevetve. Kinyitotta előttem az ajtót.

Egy hangulatos, nem túl nagy kávézó volt. Voltak benne ilyen boxok mint például több filmben is, és néhány kisebb kanapé is. Elég sok ember volt bent a méretéhez képest, főleg fiatalok.

-Oh Finnick, örülök hogy látlak!-haladt el mellettünk egy viszonylag fiatal srác.

-Én is örülök Leo! Had mutassam be Stellát.

-Szervusz Stella, kezet fognék veled de mint látod eléggé tele van a kezem.-mosolygott rám. Irtó jóképű volt. Kreol bőr, mély tekintet, borostás arc, kicsit göndörkés, rövid haj. Én elsőre spanyolnak mondanám, de lehet hogy tévedek.

-Semmi gond, örülök hogy megismerhettelek Leo!-mosolyogtam rá.

-Leo a hely tulajdonosa...

-Nagyon bájos hely, viszont igazi kritikát csak a sütik után tudok mondani.

-Áh egy süti rajongó?

-Személyesen!

-Akkor tudom is mit hozok neked majd. Ezeket kiviszem és mindjárt megyek hozzátok, addig üljetek csak le nyugodtan.

-Kösz haver.-a derekamnál fogva odavezetett egy hátsó boxhoz.

-Jófejnek tűnik.-mondtam miután leültünk-Honnan ismered?

-Huh nem is tudom...-túrt a hajába Finnick. -Talán egy bevetésen találkoztam vele. Szerintem nekimentem. Utána jártam itt és felismertük egymást. Jóba lettünk és azóta járok ide.

-Szóval fellökted és mégis ad sütit?

-Hát, jólelkű ember!-mondta nevetve.

-Itt is vagyok! Mit adhatok Finnick?-jött meg Leo.

-Engem már meg sem kérdezel?-húztam ravasz mosolyra a szám.

-Nem, ugyanis neked tudom mit fogok hozni. Szereted az édeset?

-Naná!

-Csokit, mogyorókrémet, nutellát?

-Mire készülsz?-néztem rá gyanúsan-Mellesleg persze.

-Akkor jó. Szóval Finnick?

-A szokásosat, köszi Leo.

-Pár perc és jövök -mondta majd otthagyott minket.

-Te tudod mire készül?-kérdeztem Finnick felé fordulva.

-Nem.

-Biztos?

-Tényleg nem!-mondta nevetve.

-Hát jó.

-És hogy megy a küldetésed?-elhúztam a szám.

-Egész jól, eddig jól teljesítettem.

-Értem. És...

-Itt is vagyok. Egy meggyes-csokis neked, ééés egy meglepi a kishölgynek.-rakta le elénk a dolgokat.

-Hmmm...ez jól néz ki. -vizsgáltam meg a sütimet. Leo nyitotta a száját azonban csörögni kezdett egy telefon.-Nem az enyém!-tettem fel a kezem.

Finnick felvette és beleszólt. Elég komoly arcot vágott. A beszélgetés elég rövid volt, és lényegretörő. Miután letette felém fordult.

-Baj van. Feladatot kaptam, úgyhogy mennem kell. Sajnálom.

-Semmi gond, megértem.-bólintottam.

-Máskor bepótoljuk! Szevasz Leo!-köszönt el, majd gyorsan távozott. Még néztem utána, majd leesett hogy ez elég fura lehetett, úgyhogy belekezdtem a magyarázkodásba.

-Figyelj Leo, neki csak...

-Stella felesleges, tudom mi ő.-mondta mosolyogva.

-Tessék?-lepődtem meg, és felhúztam a szemöldököm.

-Mesélte hogy találkoztunk?-kérdezte miközben leült velem szembe.

-Igen, említette.

-Miután jóba lettünk elmondta hogy mit dolgozik és hogy miért lökött fel.

-Vagyis tudod mit dolgozik?-akadtam fenn a dolgon. Leo felnevetett.

-Igen tudom. Tudom hogy titkosügynök.-mondta a végét már suttogva.-Tudod az évek alatt eléggé jóba lettünk, így természetesnek vélte ha elmondja.

-Aham.-ennél értelmesebbre nem futotta.

-Sajnálom, hogy nem jött össze a randi.-húzta el a száját.

-Majd máskor.-legyintettem.

-Viszooont, kíváncsi vagyok a véleményedre.-bökött a még mindig előttem árválkodó süti felé.

-Ah tényleg!-nem tétováztam tovább. Amint bekaptam az első szeletet, mintha a menyországban éreztem volna magamat. Nutellás volt! Imádtam!-Leo ez egyszerűen fantasztikus!

-Tényleg?-csillant fel a szeme.

-Igen!-bólogattam, miközben folytattam a pusztítást. Élvezettel nézte amint én élvezettel eszem. Ez elég fura volt! De végülis cukrász, lehet hogy neki ez a jó.

-Na milyen volt?-kérdezte miután az utolsó falatot is lenyeltem.

-Ennél jobbat még nem ettem, és hidd el nagyon sok sütit ettem már!

-Örülök hogy ízlett! Ez egy újdonság és még nem áruljuk. Kellett egy tesztalany.

-És én bizonyultam megfelelőnek?

-Olyannak tűntél aki szereti az ilyen típusú édességet, így igen.

-Tényleg szeretem. A nutellát talán túlságosan is.-mondtam nevetve.- És akkor most hogy én túléltem ezt, árulni fogod?

-Lehet.

-Nekem mindegy, ha nekem adni fogsz belőle.-mondtam mohón.

-Rendben! Ezt megígérem!-válaszolta.

-Mesélj magadról valamit!-kértem.

-Oh oké. Öhmmm...-simította meg a tarkóját

-Eddig jó!

-Jól van na. Hát spanyol vagyok igazából-na zseni vagyok vagy zseni vagyok-, 22 éves. Mindig is imádtam sütni, főzni, és gyerekkori álmom volt hogy nyissak egy cukrázdát. Ez sajnos csak úgy sikerült hogy a barátnőm szülei beszálltak.

-Ez miért sajnos?

-Mert utána nem sokkal szakítottam vele, mert elegem lett a hisztijeiből, viszont így még mindig van "kapocs" kettőnk között.

-Oh!

-Oh bizony! És néha bejön megnézni hogy hogy megy az üzlet, de amúgy ez csak duma, mert engem szokott figyelni, és próbál visszahódítani.-hadarta el.

-Öhm oké!

-Basszus bocs! Nem akartalak megijeszteni, csak kicsit ideges leszek ettől a témától.

-Kicsit?-kérdeztem.

-Oké igazad van, nem kicsit.-mondta nevetve.

-Figyelj, nem próbáltad meg lekoptatni?

-Szerinted nem próbáltam? Mindig arra hivatkozik hogy csak az üzlet miatt jött, de valójában mindketten tudjuk hogy nem.

-Hát ez nehéz helyzet.-húztam el a számat.-És ha szereznél egy barátnőt? Akkor muszáj lenne leszállnia rólad.

-Próbáltam, volt egy csaj, viszont vele csak ejátszottuk, de nem hitte el. És miután Sally megfenyegette a csajt, lelépett.

-Nem volt túl határozott csaj gondolom.

-Hát nem, ja amúgy Sally...

-A csajod.

-Pontosan.-szólt a csengő, Leo pedig automatikusan állt fel, viszont gyorsan vissza is ült.-Basszus! Kellett nekünk emlegetni! Sose emlegesd az embereket mert megjelennek!-mondta nekem behúzott nyakkal. Óvatosan felálltam mire lehúzott.-Óvatosan! A végén még észrevesz!

-Szóval ő Sally?-kérdeztem suttogva.

-Igen.

-Ugye tudod hogy tipikusan szőke cicababa, akinek apuci vagy anyuci mindent a popókája alá tol?

-Igen, de köszönöm a felvilágosítást. Mostmár én is tudom.

-Jó csak mondtam.

-De ne mondjad!-beugrott egy Macskafogós rész viszont próbáltam kizárni a fejemből.

-Oké. Ugye tudod hogy fel kell innen állj és köszöntened kell?

-Igen.-mondta fancsali pofával.

-Oh Leo hát ott vagy!-hallottuk az undorítóan magas hangot az ajtótól. Leo nagyot sóhajtott és felállt.

-Igen Sally, itt vagyok.-mondta neki, miközben a csaj ideért.

-Jaj örülök. Rég láttalak.-nyávogta.

-Két napja.

-Igen de az olyan rég volt, régebben naponta taliztunk.-komolyan ettől a hangszíntől szerintem a macskák is a falra másznának. Közben hajolt volna Leo felé megölelni amikor is eszembe jutott valami.

-Khm...-köszörültem meg a torkom. A csajszi idegesen rám kapta a tekintetét, Leo pedig hálásan nézett rám. Majd meghálálod még pár ilyen sütivel ne aggódj, gondoltam magamban.

-Te ki vagy?-hajolt vissza a csajszi. Felálltam és a kezemet nyújtottam neki.

-Hello cicus! Leo barátnője vagyok, Stella!-mosolyogtam rá ártatlanul. Egy pillanatra lefagyott mindenki, majd a csaj kérdezte meg (még magasabb hangszínen).

-Tessék?

-A mondatom melyik részét nem értetted?-szerintem ha konkrétan az arcába mondanám hogy idióta azt sem értené.

-Leo barátnője vagy? Igaz ez Leo? -fordult idegesen Leo felé. Én is a srác felé fordultam, aki időközben kapcsolt.

-Igen Sally, még nem volt alkalmam bemutatni.-karolta át a derekam.

-Mikor lett neked barátnőd?

-Két hete találkoztunk először, és azóta több randink is volt, de hivatalosan csak egy napja vagyunk együtt.-mondtam még mindig mosolyogva.

-És nekem ezt miért nem mesélted?

-Mert semmi közöd ahhoz hogy kivel randizom.-mondta sóhajtva Leo.

-Az exed vagyok.-húzta fel a szemöldökét a szöszi, mintha ez nem lenne világos.

-Igen, pontosan, az exem. Vagyis már nem vagyunk együtt.

-De...

-Nincs semmi de!-szóltam közbe.-Elhiszem hogy nehéz elfogadni hogyha dobnak azért mert hisztis vagy, viszont örülnék neki ha mostmár békénhagynád a pasimat.-mondtam neki kíméletlenül.

-Nem hiszem el hogy a csaja vagy!-nézett rám kihívóan. Miért kell mindig mindent túlbonyolítani? Felpipiskedtem Leohoz, odahajoltam majd adtam neki egy szájrapuszit, ami kívülről úgy nézett ki mintha megcsókoltam volna. Praktikus dolog, bevetéseken is alkalmaztuk egyik barátommal. Ez úgy hangzott mintha egy lotyó lennék, pedig nem vagyok az. Csupán néha féltékennyé kell tenni a célpontokat. És így a legegyszerűbb. Miután szétváltunk válaszoltam a csajnak.

-Mostmár elhiszed?-kérdeztem unottan.

-Ch!-ezzel fogta magát és elviharzott.

-Úristen!-bökte ki Leo.

Remélem tetszett! Véleményeket szívesen fogadok!❤️
A helyesírási hibákért bocsi😊
Puszii😘