Egy ideig csend volt, majd Jack törte meg.

-Cameron!-erre Cameron kérdőn ránézett.-Mikor jössz iskolába?

-Még nem tudom!-nézett rám. - Attól függ hogy a vendégem mikor megy...

-Minél hamarabb el innen..-motyogtam magam elé.-Nos én befejeztem, szóval sziasztok! Jó szórakozást vagy valami ilyesmi!

Neked is!-mosolygott rám Jack, hálásan viszonoztam. Cameron csak bicentett rám nézve, viszont végig éreztem magamon a tekintetét amíg kimentem a teremből.

Visszamentem a szobámba és kerestem egy jónak tűnő könyvet. Már éppen nekikezdtem, amikor csörgött az órám. Gyorsan felvettem mert az ügynökség hívott.

-Jó napot!-köszöntem én először.

-Jó napot! Gondolom tudja miért hívtuk!

-Igen! Az első napon amikor...-elkezdtem mesélni, próbáltam lényegretörően. Elmeséltem minden lényegeset. A végén csak megköszönte a túloldalon lévő, majd leraktuk.

Gondoltam rá hogy be kellene mennem a napokban, de egylőre nem tudom, hogy mikor.

Elkezdtem a könyvet amit találtam viszont az első két oldal után leraktam mivel most nem csöpögős romantikára vágytam. Inkább fogtam magam és kimentem sétálni.

Egy olyan irányba mentem amerre még nem jártam és eljutottam egy csodaszép karámhoz. Erről eszembe jutott, hogy meg kellene nézzem az istállót.

Mintha csak meghallották volna a kérésem egy gyönyörű fekete ló vágtatott felém.

Szinte gondolkozás nélkül lendültem át a karámon és már belülről csodáltam a vágtázó négylábút. Megállt előttem tartva a távolságot. Megilletődve néztem, szinte megbűvölt.

Hosszabb, kicsit hullámos sörénye volt és fekete szemébe kékség vegyült. Hirtelen a zafír ékkő jutott az eszembe. Engem nézett áthatóan.

Felé nyújtottam a kezem de nem mozdultam el a helyemről. Egy pár percig így álltunk, majd szép lassan elkezdett felém lépkedni.

A szememet lecsuktam és még akkor sem nyitottam ki, amikor megéreztem a meleg lehelletet a kezemen, majd egy puha orr is párosult hozzá. Egy kis ideig nem mozdultam, majd lassan kinyitottam a szememt. A fekete szépség engem nézett én pedig szép lassan elkezdtem simogatni.

Áttértem a nyakára majd onnan a hátára. Olyan selymes szőre volt, koszos volt mégis csillogott.

-Van neved?-kérdeztem tőle, ő pedig mintha értette volna mit mondtam megrázta a fejét._Hát akkor itt az ideje hogy adjunk neked egyet...Hmmm...mi legyen?-a szemébe néztem és mintha áramütés ért volna mondtam ki:-Zafír!

Csak boldogan nyerített egyet. Teljesen megbabonázott az egész lényével. Mintha egy másik világból érkezett volna ide.

Semmi különös nem történt, legalábbis kívülről nézve. De mi, mi éreztük. Mintha megértettük volna a másikat. Mintha a lelkünk összekapcsolódott volna. Minden gondomat, bajomat átadtam neki, ő pedig türelmesen várt. Csak nézett engem azzal az átható kék szemével, mintha belém látna.

Csak az tűnt fel hogy hirtelen feszült lett, és egy irányba nézett. Én is megfordultam és követtem a tekintetét. Egy kis idő után feltűnt egy ember. Amikor észrevett minket lecövekelt a helyére. És csak lassan kezdett el odajönni hozzánk.

Ahogy közeledett Zafír úgy lett egyre idegesebb. Ő elkezdett hátrafelé lépkedni.

-Stel..Stella ezt hogyan?-mutatott a lóra. Én csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, mert nem tudtam hogy érti.-Ez a ló senkit nem enged magához közel. Mióta itt van szerintem senki nem ért hozzá. Hogy csináltad?

-Csak idejött hozzám.

-Elképesztő!-ránéztem Zafírra de ő még mindig a "vendéget" nézte, nem túl barátságos szemekkel.

-Hogy került ide?

-Egy mészárszéken találtam. Teljesen véletlenül, ha nem hozom el onnan másnap már nem élt volna.

-Hogy...hogyan?-nem erre számítottam. Hogy lehet valaki egy ilyen csodás állatot egyáltalán elküldeni, nemhogy mészárszékre vinni.

-Ott mentünk el mellette és nyerítést hallottam. Bementünk és ott volt. Elképzelheted mekkora vitát csináltam. Miután több mindennel is megfenyegettem őket és kaptak egy kis pénzt nekem adták. Azóta itt van, de nem bízik senkiben. Egészen eddig legalábbis nem bízott.-nézett rám mosolyogva, de én még mindig megrökönyödve néztem magam elé és az utolsó mondatokon gondolkodtam.

-Hogy is bízhatna bárkiben...Hogy tehettek veled ilyet?-kérdeztem szinte suttogva a lóra nézve, ő pedig mintha meg akarna vígasztalni odajött hozzám és megbökött a fejével. Hozzásimultam és átöleltem a nyakát.

Pár percig így voltunk, majd Zafír fogta magát eltávolodott tőlem és elügetett. Én csak néztem utána.

-Khmm-a torokköszörülésre odanéztem-Chica figyelj, beszéljünk...csak..kérlek

-Nem akarok beszélgetni. Úgy gondolom már mindent tudok.

-Chica...

-Ne "chica"-zz , azt sem tudom miért hívsz így, vagy hogy mit jelent!-kiáltottam rá.

-Spanyolul lányt jelent. Egyszerű becézés.

-Áh szóval spanyol is vagy?-kérdeztem gúnyosan.

-Nem, de sokszor jártam ott és több barátom is spanyol. Ragadt rám valami.

-Mint például hogy csak úgy chicanak hívsz másokat?-újabb gúnyos mondat. Összepréselte a száját és lehunyta a szemét, én pedig magamban mosolyogtam egyet. 1:0 ide! Vagy már több. Mindegy.

-Olyasmi. Figyelj...-sóhajtottam egy nagyot. Most megint az jön hogy "jaj sajnálom, nem akartam" blablabla. Ilyet nem csinálunk akkor sem ha...

-Basszus! A randi!-kiáltottam fel és elkezdtem rohanni. Cameronba belefagyott a szó és értetlenül nézátt rám, majd amikor elfutottam mellette utánam kiáltott.

-Várj! Chica! Most hová mész?! Mi van?!

Nem foglalkoztam vele csak futottam tovább. Ránéztem az órámra és még jobban megijedtem. Már csak fél órám volt elkészülni. Nem baj! Meg lesz ez! Sose kellett sok idő a készölődéshez! amint beértem a házba kapásból nekimentem valakinek.

-Basszus bocsi bocsi bocsi!-fel sem néztem és mentem tovább. Viszont pont az ajtómban elkapta valaki a csuklóm.

-Miért nem tanuljátok meg hogy elkapni a csuklóm borzalmas ötlet a reflexeim miatt?-fordultam idegesen a fogvatartóm felé.

-Stella most mi van!? Milyen randi?-nézett rám értetlenül Cameron.

-Hajh...randim lesz, úgyhogy örülnék ha elengednél mert már csak fél órám van készülni.- ezzel a lendülettel kirántottam a karomat a kezéből és bementem a szobába.

-Várj, ki...-nem engedtem hogy befejezze és rácsaptam az ajtót.

Villámgyorsan rohantam a fürdőbe. Nagyjából 2 perc múlva már pattantam is ki a zuhanyzókabinból és csak magamra tekerve a törölközőt rohantam át a gardróbba.

-Stel...-ijedten fordultam a hang irányába. Egy megilletődött Cameronnal találtam szembe magamat aki most egyáltalán nem leplezte ahogyan többször is végigmér. Sokszor. Szép lassan.

-CAMERON! MI A JÓ ISTENT CSINÁLSZ ITT?-erre végre az arcomra figyelt én pedig villámló tekintettel néztem rá.

-Éhn..öhm..csak..tudod..öhm

-Mindegy, inkább nem vagyok rá kíváncsi!-bementem a gardróbba és becsaptam magam mögött az ajtót.-Örülnék ha ezúttal felfognád hogy az ajtó azért van itt hogy ne gyere be.-kiáltottam még ki. Gyorsan túrtam fel a szekrényem, de természetesen minden túl csinos volt. Aztán a kezembe fogtam egyet ami tökéletesnek tűnt. Egy világoskék, pántos ruci volt. Mivel ma elég meleg volt ezért úgy gonoltam ez tökéletes lesz. Gyorsan magamra kaptam és leültem a fésülködőszekrény elé. Igen olyanom is van! Nem is akármilyen mondjuk...

Na most jöhet az a rész amihez egyáltalán nem értek. Smink. Miután már vagy 10 perce bajlódtam a szememmel inkább ráhagytam. Csak egy szempillaspirált raktam fel és áttértem a számra. A rúzsokat mindig is imádtam. Valahogy az áll hozzám a legközelebb ebből az egész sminkes cuccból. Szerencsére volt miből válogatnom. Mivel cukrázdába megyünk így nem akartam túl erőset. Végigvittem az ujjaimat a rúzsok felett és megfogtam egyet. Matt, nem erős árnyalatú, mégis szép. Gyorsan felkentem a számra, de persze óvatosan nehogy ezt is újra kelljen csinálni. Tökéletes! Imádom a matt rúzsokat, főleg ezt az árnyalatot.

Felkaptam a legszimpibb válltáskát a szekrényből és siettem ki. Ahogy feltéptem az ajtót Cameron felnézett a telefonjából. Eállt a lélegzete azonban én nem foglalkoztam vele. Elraktam a telóm, egy kis pénzt és a biztonság kedvéért a fülesem. Szinte futottam ki a szobámból. Rohantam a folyosón és aztán ki a házból. Végigfutottam az utón egészen a kapuig ahol amint meglátott bódéban lévő őr azonnal nyitotta az autót. Amikor kiértem egy pillanatra megálltam és vettem egy nagy levegőt.

-Szia!-nagy mosollyal az arcomon fordultam Finnick felé.

-Szia!-megöleltük egymást.

-Futottál?-kérdezte bujkáló mosollyal.

-Igen.-válaszoltam nevetve.

-Mehetünk?-kérdezte mosolyogva én pedig csak bólintottam egyet válaszul. Kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, mellesleg nagyon menő autója volt. Ötletem sincs milyen márkájú, de jól nézett ki! Ültem volna be amikor is egy kiáltást halottam magam mögül.

-Szia Finnick! Nem is tudtam hogy jössz!

Bocsi bocsi bocsi! Sajnálom hogy csak most hoztam részt! Tényleg! Bocsi! 😳A szünetben valahogy úgy nem volt kedvem leülni írni, előtte pedig lelkileg nagyon rosszul voltam (nem mintha most jobban lennék). Nem mintha annyira hiányolta volna az a tömeg aki olvassa a storymat, de mindegy! Azért bocsánatot kérek.
Remélem azért tetszett ez a mostani!  Véleményeket még mindig szívesen várok, nem harapok ám! El sem lehet mondani mennyire sokat jelent egy komment úgyhogy hajrá! Dobjátok fel a napom! ❤️
A helyesírási hibákért bocsesz! 😊😇

Mellesleg meg szeretném nektek mutatni hogy én mikre gondoltam Stella szettjét illetően:

Na ennyi lenne! Puszilok mindenkit, így virtuálisan! 😘

És ne feledjétek:
Sose hagyjon el benneteket a remény! 😍😉
(khm...khm...Hunger Games rajongók? Valaki?)